PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Miközben Stágel Bence hozzászólását hallgattam, eszembe jutott a háromszor 8, azaz a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Ez egy sláger volt. Az, amiről ön beszélt, a hozzászólásának a 8. percében következett be, hogy az elmúlt 8 évet előhozta, én pedig szeretnék önnel megosztani egy 8 perccel ezelőtti hírt, ami úgy szól, hogy a fővárosban 470 pedagógust bocsátanak el. Ez a 3-szor 8 persze nem lesz olyan sikeres, mint az előbb említett sláger.

Az igazi kérdés az, hogy valójában ennek a 470 pedagógusnak, akinek az elbocsátásáról most a fővárosban döntöttek 8 perccel ezelőtt, mit üzen ez a törvény. Azt üzeni, hogy a közösségben mindenkinek van helye, ahogy képviselő úr mondta? Vagy azt üzeni, hogy rendszeres munkavégzéssel megbecsülik őket? Vagy hogy képezzék magukat, mert akkor lesz munkájuk, és lesz megfelelő jövedelmük ahhoz, hogy megfelelő megélhetést nyújtson a számukra? Ezt üzeni az ő számukra ez a törvény vagy nem ezt üzeni? Vagy esetleg mást, amiről itt az elmúlt néhány órában beszéltünk, és amiről itt szó volt, hogy mindenkinek iskolai végzettségétől függetlenül el kell fogadnia azt a munkát, amit felajánlanak számára. Mit fognak az ő számukra felajánlani? Azt fogják felajánlani, hogy azokban a nagy munkaprogramokban részt vehetnek, amire a törvény megnyitja a kaput? Vajon az ő tudásuk, felkészültségük, amikor tanultak, diplomát szereztek, akkor erre gondoltak, hogy majd ezzel itt a fővárosban egy ilyen ajánlatot kapnak, és akkor mehetnek vidékre építkezni és építkezéseken részt venni?

Azt gondolom, nem erre gondoltak. Ez a törvény ezt üzeni az ő számukra, és szerintem ez nagyon rossz üzenet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu