DR. BECSEY ZSOLT nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Nem első alkalommal hallom azokat a fölszólalásokat, amelyek a képviselő úr száját elhagyták, és azt hiszem, minden esetben ugyanazok a kérdések jönnek elő. De mielőtt még rátérnék arra, hogy a kormány milyen foglalkoztatáspolitikát és milyen eszközrendszert próbál arra alkalmazni, hogy minél több ember meg tudjon élni tisztességes munkából, akkor újra nézzük át csak nagyon röviden azt, hogy hogyan jutottunk oda, és milyen helyzetet vettünk át.

(8.30)

Nos, 2010 áprilisában még mindig azt regisztrálhattuk, hogy Európában az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási ráta volt Magyarországon, mintegy 55 százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy az arra alkalmas embereknek alig több mint a fele dolgozott hivatalosan, vagy inaktív volt vagy munkanélküli volt, vagy szürkegazdaságban mozgott, de nem dolgozott hivatalosan. Egy általános jellegű dolog lett az, hogy valaki szociális segélyből élt, és mellette feketén dolgozott, magyarul: nem járult hozzá a közterhekhez. Ez volt az egyik helyzet. A másik, hogy a hivatalos KSH-statisztikák szerint 2002 és 2010 között mintegy százezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma.

A harmadik dolog, amit én meg szeretnék jegyezni, az az, hogy a rendszer volt önmagában fenntarthatatlan. A nemzeti jövedelmünkhöz képes kirívóan magas költségeket kellett az országnak arra fizetni, hogy a szociális ellátórendszert alkalmazza. Mi volt ennek a folyománya? Az volt a folyománya, hogy családok, emberek, családfők tömkelege egy olyan életmódra állt rá, amely nem másból állt, mint abból, hogy segélyekből és nem nyilvános munkákból élünk, a gyerekek is már ezt az életformát tapasztalták meg.

Nos, egy ilyen helyzettel kellett hogy szembenézzünk, ráadásul ezt a rendszert, az igen magas szociális kiadási hányadot, az igen alacsony hivatalos foglalkoztatási rátát nem tudjuk már tovább fenntartani, az ország versenyképességét ásta alá ez a helyzet. Ezzel kellett hogy szembesüljön az új kormány, amely azonnal valóban az egymillió munkahely, az egymillió legális munkahely politikáját kezdte el megvalósítani.

Csak zárójelben jegyzem meg, erre is már többször kitértünk, az egykulcsos, 16 százalékos adózásra. Ez is gyakorlatilag annak a filozófiának a része, amit az új kormány a kormányprogramban meghirdetett, nevezetesen, hogy csak akkor fogunk tudni kibontakozni, hogyha magukat az embereket a munka világa felé ösztönözzük, hogy ők is hivatalos munkát tudjanak vállalni. Ennek az egyik nagyon fontos eszköze az egykulcsos jövedelemadó, hiszen akkor ezzel az alacsony kulccsal és a könnyen átlátható kulccsal mind a munkaadó, mind a munkavállaló részéről a legális foglalkoztatásra nagyobb hajlam van.

Egyébként többször hallottam azt is, hogy az egykulcsos jövedelemadó csak a legfelső, apró réteget segíti, számszerűen a többieket pedig bántja. Az egykulcsos adónak, amely Közép-Európában rendkívül sikeres volt, a lényege pont az, hogy arra ösztönözzük az embereket, hogy minél többet teljesítesz, minél többet vagy képes versenyképesen teljesíteni, annál több fog számodra maradni, és ezt átlátja a munkaadó is és a munkavállaló is. Ez egy nagyon pozitív ösztönző arra, hogy valaki dolgozzon. Előtte a családpolitika is gyakorlatilag egy olyan rendszert vett föl, hogy valaki a gyereknevelési költségét szét tudta választani attól, hogy vajon munkát vállal vagy nem vállal munkát. Az új kormány nyilván elindított egy olyan adópolitikát, amely a kettőt összekapcsolja. Ez is egyébként az embereknek a munka világa felé történő pozitív ösztönzését volt hivatott megvalósítani.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a munka törvénykönyve módosítása esetében is a rugalmassá tétel azt jelenti, hogy a munkaadót vigyük afelé, hogy érdemes legyen új munkahelyet teremteni. Hogyha nem teremtenek új munkahelyet a munkaadók, egy nagyon zárt, rugalmatlan rendszerben vagyunk, akkor nincs milyen munkahelyet betölteni. Tehát elsősorban a munkaadók oldaláról kell megvalósítani az új munkahelyek teremtését, és utána az ösztönző rendszerrel az embereket pedig odavinni, hogy itt kezdjenek is el dolgozni.

Egyébként több mint 20 ezerrel nőtt az elmúlt egy év alatt a versenyszférában, tehát az adózó versenyszférában a foglalkoztatottak száma, megindítottunk egy átvándorlást a versenyszféra felé a közszférában történő foglalkoztatásból. De emellett természetesen gyorsítottan egy új közmunkaprogramot is meg fogunk valósítani, ami megint csak az embereknek a munka irányába, a munkavégzés hajlandósága felé történő segítését jelenti, duális szakképzést is bevezetünk, tehát közelebb hozzuk a szakképzést megint csak a munkaadók világához. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy én azt remélem, hogy ezeket az eredményeket a képviselő úr is végre egyszer el fogja fogadni, és be fog állni abba a sorba, hogy Magyarország kibontakozása csak ennek a filozófiának a jegyében történhet meg.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu