DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem Pálffy képviselőtársamnak a normál hozzászólása ihletett arra a kezdő gondolatra, hogy idézte a tihanyi apátság alapítólevelét.

(15.10)

Én meg idézhetném az Ómagyar Mária-siralmat, amikor itt szembenézek a kormánypárti frakciók üres székhelyeivel, azt hiszem, hatan vannak összesen benn, és egy szunyókáló államtitkár tiszteli meg a gondolatainkat. A magyar nyelv érték, fontos, az alaptörvényben is benne van a magyar nyelv védelme, talán több figyelmet érdemelne, nem csak a Jobbik frakciója részéről. Sajnálom, hogy a miniszter úr elment, mert szerettem volna megdicsérni, ritkán teszem ezt, amikor a kormány valamilyen törvénytervezettel vagy más javaslattal áll a parlament elé, mert ritka az a lehetőség, amikor az ellenzéki frakció, a Jobbik frakciója egy kormányzati kezdeményezést őszintén elfogadhat, támogathat - itt most ilyennel állunk szemben.

Védeni kell a magyar nyelvet, nemcsak az alaptörvény megfogalmazása szerint, hanem a hétköznapi gyakorlatban is, erre itt példák hangzottak el. Nekem a legintőbb jel az a jól ismert Herder-hasonlat, ami 220 évvel ezelőtt úgy hangzott el, hogy "...a mások közé ékelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán már nyelvét sem lehet majd felfedezni." Szerencsére Herder tévedett, gondoskodtak róla azok a nagy elődeink, akiknek a sorából több név itt már elhangzott Bessenyei Györgytől Kazinczyn át Illyés Gyuláig és Kosztolányi Dezsőig, és még sorolhatnánk mindazoknak a nevét, akiknek köszönhető az, hogy a magyar nyelv él, gazdagszik, nyitott, befogad, és 15 millió ember beszéli még ma is a világ különböző pontjain. Bár veszélyeknek van kitéve, és erről beszélni kell; különösen a média, az elektronikus hírközlő szervek, az SMS-beszéd, az internet az, ami fenyegető napi veszélyeket jelent a magyar nyelvre, amelynek az értékeit itt többen ecsetelték, és ezekkel minddel egyetértek.

Azt gondolom, azon túl, hogy az Országgyűlés majd felkéri a kormányt arra egy határozatban, hogy a kormány vonjon be különböző szervezeteket a tudományos életből, egyházakat, civil szervezeteket és másokat vonjon be egy munkába, ami föltérképezi és elemzi, értékeli a magyar nyelv helyzetét, és megfogalmazza a szükséges tennivalókat; azt gondolom, ezen kívül az Országgyűlés mást is tehet még. Hiszen az Országgyűlés mint az ország legfontosabb politikai fóruma maga is formálja a köznyelvet, a hivatalos nyelvet is, formáljuk az élőbeszéddel, formáljuk a törvényjavaslatainkkal, formáljuk az elfogadott törvényjavaslatokkal, határozatokkal, és nagyon fontos, hogy helyesen használjuk-e, szabatosan fogalmazunk-e, jól használjuk-e a vonatkozó névmást.

Nekem az idestova másfél vagy bő egyéves tapasztalatom az, hogy a vonatkozó névmás használata az egyik leggyakoribb köznyelvi hiba, és ebben a Házban sem ritka ennek az elkövetése: amikor azt mondjuk, hogy a "frakció, aki", vagy azt mondjuk, hogy "a csoport, aki", és nem "amely". Összekeverjük az egyes számot a többes számmal, tisztelet a kivételnek természetesen; behozunk divatos fogalmakat, mint a prioritás, sőt elsődleges prioritás. Eszembe jut a megboldogult Marosán Györgynek a legendás hírű elszólása: a pro primo először, pro primo másodszor - az "elsődleges prioritás" engem erre emlékeztet, és ezért azt gondolom, hogy ezeknek a kifejezéseknek a túl gyakori használata, egyáltalán a használata nem túlságosan szerencsés egy törvényalkotói munkában.

Legalább ilyen fontosnak tartom azt is, hogy a törvényeinkben, amelyeket együtt megalkotunk, egyértelmű és világos magyar kifejezések szerepeljenek, ehhez pedig az szükséges, hogy a használt fogalmakat világosan definiáljuk, világosan meghatározzuk. Számos olyan törvényünk van, amely olyan kifejezéseket használ, amelyek nem egyértelműek - ez persze jó lehetőség a jogászoknak arra, hogy a szakmájukat gyakorolhassák különböző formában a közigazgatásban vagy a polgári peres eljárásokban. Tehát fontos a szabatos, egyértelmű fogalmak használata a törvényekben, a jogszabályokban; a bonyolult nyelvezetnek a kerülése - borzasztó hosszú, cicerói körmondataink vannak: mire az ember a mondat elejéről a végére ér egy jogszabályban, egy levegővétellel nehéz végigolvasni és megérteni; nem lenne szabad ilyen bonyolult szabályokat alkotni.

Aztán még egy érdekes dolog, ami biztos nem egyszerűen megoldható, inkább csak azért mondom el, hogy talán más is továbbgondolja: én úgy tanultam még annó dacumál, hogy a jogalkotás nyelvezetében, a törvényekben a kijelentő mód használata felszólító móddal ér fel. Ha azt mondja a törvény, hogy a szabály végrehajtását a kormány ellenőrzi, ez egy kijelentő mód: ez azt jelenti, hogy a kormánynak ellenőriznie kell annak a törvénynek a végrehajtását. Ugyanakkor számos esetben azt írjuk, hogy köteles megtenni, köteles megcsinálni, köteles előterjeszteni - minek ez a kettősség? Miért nem lehet a kijelentő módot egyszer s mindenkorra egy törvényben olyannak tekinteni, ami egyfajta parancsot közvetít a végrehajtónak?

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül egy konkrét javaslatom is van a határozattal kapcsolatban, egyetértve azzal, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt arra, hogy minél szélesebb kört, civil szervezeteket, tudományos közéletet, egyházakat vonja be a helyzet értékelésébe, a tennivalók megfogalmazásába: azt javasolom, hogy a Médiatanács elnökét is kérje föl ugyanerre, hiszen a legnagyobb veszélyek egyike a médiából fenyegeti a magyar nyelvet. Az a rengeteg trágárság, ami elhangzik egyes kereskedelmi televíziók csatornáján, és most szándékosan nem mondok csatornaneveket - bár tényleg a "csatorna" kifejezés a szónak a pejoratív értelmében illik ezekre a csatornákra -, vajon rendben van-e így, különös tekintettel a kiskorúakra?

Tehát ezzel a közös munkával én jó esélyt látok arra, hogy a parlament megteszi azt, amit megtehet, mind a köznyelv, mind pedig a hivatalos nyelv formálásában, összességében pedig a magyar nyelv védelmében, és ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert. A Jobbik frakciója támogatni fogja a határozati javaslatot.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu