DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk levő határozati javaslat több szempontból is érdekes, sok szempontból előremutató, de számtalan olyan körülményt tartalmaz, amivel kapcsolatban várjuk majd a fejleményeket. Én ezekre térnék rá. Bizonyos szempontból könnyű dolgom van, mert nagyon sok minden elhangzott itt előttem, de azért még talán lesz egy-két dolog, amit fel tudok vetni.

A határozati javaslat 2014. május 31-ig teljes rekonstrukciót ír elő a kormány számára, ennek a megszervezését írja elő, és ezzel párhuzamosan az Országgyűlés Hivatala vagyonkezelésébe adná át a teret, és a kormány kiköltözését is meg kellene oldani, illetve a végrehajtó hatalom Országházban levő szerveinek a kiköltöztetését. Növekedne a tér, a Kossuth tér parkfelülete, ez önmagában, azt hiszem, egy olyan dolog, amivel nehéz vitatkozni, mi is azon a zöldgondolaton vagyunk, hogy Budapest élhetetlen, minél több zöldfelületre van szükség. És egyébként a Jobbik volt az, amely már a Budapest-programjában és egyébként az országgyűlési választási programjában is többször elmondta, hogy minél több közlekedési eszköz föld alá vitelével és pont itt, amit hallottam Pálffy Istvántól, akár a villamosnak, hogyha már mélygarázst építünk, a föld alá vitelével megvalósuló plusz zöldterület nyerése pont az, amit mi oly sokszor elmondtunk.

(9.40)

Tehát ebből a szempontból akár bizakodó is lehetek, hogy újra meghallgatták egy-két javaslatunkat, vagy hogy mondjam, ugyanarra a kedvező végkövetkeztetésre jutottunk. Illetve az is üdvözlendő, amit itt Burány Sándor képviselőtársam nem emelt ki - gondolom, miért nem -, az '56-os sortűz emlékének is áldozatot kíván állítani az országgyűlési határozat, illetve kéri a kormányt, hogy intézkedjen egy emlékmű felállításáról. Értem én, hogy az MSZMP utódpártjának ez miért fájó pont, viszont a magyar nemzet számára egy olyan régen várt dolog, és a megvalósítására nem húsz évet kellett volna várnunk, de úgy tűnik, hogy ez is előremutat. Abban csak reménykedni tudunk, hogy az emlékmű méltó lesz, mert láttunk itt már olyan '56-os emlékműveket, amelyeket akár vaskefeként emlegettek, ami sok minden volt, csak nem méltó annak a célnak, amit meg szerettek volna örökíteni. Tehát itt is azt várjuk, hogy ez is megfelelő módon legyen végrehajtva.

A '44-es arculatnak is örülünk, bár itt még nem látjuk, hogy melyek azok a végső fejlemények, amelyek irányába itt el fog menni a tér, lévén, hogy itt az arculaton - legalábbis amikor elolvastam ezt a határozati javaslatot - inkább egyfajta utóérzést vagy a hangulat modern formában való helyreállítását értettem, tehát nem azt, amit szintén MSZP-s képviselőtársam, hogy itt teljes restauráció készül, és József Attilának a szobrát is el kívánja távolítani bárki is, de nagyon jó apropó volt, hogy megint itt fasisztázzanak, nácizzanak, és minden olyan dologgal megvádolják az akkori magyar államot, a '44 előtti magyar államot, amitől azt hiszem, nagyon távol állt, sőt a térségben egyedüliként állt ellen a megszállásig azoknak a törekvéseknek; akár a zsidók deportálását Horthy Miklós volt, aki megakadályozta Budapestről, egyedül a régióban, tehát ha Horthy Miklóst nevezzük fasisztának és háborús bűnösnek, akkor azt hiszem, olyan messze vagyunk az igazságtól, mintha Gyurcsány Ferencet a nemzet felemelőjének és megmentőjének neveznénk.

Viszont amire nyomatékosan fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy Károlyi Mihály szobra nem a Kossuth térre való, és bízunk benne, hogy a határozati javaslatban a '44-es arculat és a már meglévő képzőművészeti alkotásoknak az újragondolása és adott esetben a méltó helyére való átvitele megtörténik; Károlyi Mihály esetében a szoborparkot fogja jelenteni Budapest és Érd határában, ahol végre kommunista eszmetársaival együtt lehet, hazatérhet, méltó helyén megnyugodhat a kommunista szoborpark valamelyik szegletében, ott is vélhetően valamelyik kieső zug lenne méltó a számára.

Azt hiszem, Károlyi Mihály megítélése a Jobbik számára mindig is egyértelműen a minősített hazaárulót jelentette. Nem szeretnék ideológiai vitákba belemenni, de fel szeretném hívni a figyelmet, hogy amennyiben Károlyi Mihály szobra maradna, akkor a leghatározottabban ellen fogunk állni, és felemeljük a szavunkat. Ha már csak annyit elérünk az egész tér átalakításával, hogy Károlyi Mihály szobra méltó helyre és nem beöntésre, hanem a szoborparkba kerül, akkor azt mondom, hogy már tettünk valamit, és már akkor a kormányzat legalább valamit megvalósított újra egyrészt a Jobbik programjából meg abból a programból vagy azokból az elvárásokból, amiket a saját szavazói is támasztanak feléjük, csak ebből nem mindig látják a teljes megvalósítást.

Félelmünk az is - bár itt elhangzott többször -, hogy nem látjuk a konkrét terveket arra vonatkozóan, hogy lesz-e akár kormányzati negyed vagy milyen nagyságrendű beruházások várhatóak itt a végrehajtó hatalom elhelyezésénél. Itt Balsai István képviselőtársam elmondta, hogy nem látja azt, hogy erre mik a tervek. Ezt egyrészről előterjesztőként nem kell látnia, viszont elég érdekes, hogy erről akkor őt se tájékoztatták vagy a beterjesztőket se tájékoztatták. Én azt nem tudom elképzelni - vádoljanak bár naivitással -, hogy Orbán Viktornak például ne lennének tervei arra vonatkozóan, hogy a végrehajtó hatalmat és jómagát hova szeretné áttelepíteni, tehát nem hiszem, hogy amikor ő olvassa ezt a határozati javaslatot, ő is egyet felugrik, hogy hoppá, akkor hova fogunk menni, ha elfogadja az Országgyűlés ezt a javaslatot.

Tehát biztos, hogy vannak tervek, biztos, hogy erre konkrét értékbecslések vagy valamiféle költségbecslések történtek, csak ezeket sajnos még nem láthatjuk, és nyilván Répássy államtitkár úr erre fog valamit reagálni. Nagyon szeretném, ha valami foszlányokat is, de tudhatnánk arról, hogy mi készül, mert számtalanszor láttuk, hogy a beterjesztett tervek és a megvalósulás elég nagy mértékben el tud térni egymástól. Tehát itt is valamiféle iránymutatást - hogy nyugodt szívvel támogathassuk ezt a projektet - azért elvártunk volna, vagy akkor fogalmazhatok így is, hogy a saját beterjesztőtársaikhoz és kormánypárti képviselőikhez is az a méltó, ha legalább ők tudják, hogy mi az, amit előmozdítanak a saját előterjesztésükkel. Szerintem ennyi tiszteletet adjanak meg saját képviselőiknek is.

Tehát a kezdeményezést alapvetően jónak tartjuk, a rendezés iránya is jó, ami a vagyonkezelést illeti, illetve a zöldterületek növelését. Ahogy elmondtam, Károlyi Mihály szobrát egyfajta fő és sarkalatos pontnak tekintjük ebben a történetben, hogy eltávolítására és ne két utcával odébb tételére kerüljön sor, hanem ahogy mondtam, a kommunista szoborparkba. Ha ebben valamiféle vita mutatkozik közöttünk... - itt nem hiszem, hogy az MSZMP utódpártjának a véleményét különösebben ki kellene kérnünk, hiszen az övéket tudjuk, itt elmondták, hogy minden, ami '44 előtt volt, az bűnös, és ami utána volt, az a nemzet felemelkedését szolgálta.

Hát, azt hiszem, ebben megoszlanak véleményeink, viszont ha Károlyi megítélésében a parlament józanul gondolkodó frakciói között bármiféle vita van, akkor inkább folytassuk le később ezt az ideológiai vitát, de mindenképpen arrafelé haladjunk, hogy azok a rendezések - akár közterület-elnevezések, akár szoboráthelyezések - folytatódhassanak, amelyekre egyébként akár a Széchenyi tér esetében kiváló példát láttunk, és nagyon örültünk neki, hogy ez megvalósult. A Jobbik volt az, amelyik már itt az Országgyűlésben is kezdeményezte határozati javaslatban - jómagam is aláírója voltam ennek -, hogy a Roosevelt teret Széchenyi térré nevezzük át, mint az az ember, akinek a legtöbb kötődése van, nemcsak a híd, a Tudományos Akadémia, de egyébként is Budapest és Magyarország fejlődéséhez és különösen a mostani Széchenyi térhez.

A Széll Kálmán teret is nagyon nagy örömmel fogadtuk, volt a városvezetés olyan bátor, hogy szembement az eddigi, úgy tűnik, nem megalapozott félelmekkel, hogy ha a Moszkva teret átnevezzük, akkor itt lesz a világvége, és az oroszok elzárják a gázcsapokat; természetesen ez nem történt meg. Bízom benne, hogy ez azért is történhetett, mert a Fővárosi Közgyűlésben és a parlamentben is a Jobbik sok felszólalásában és beterjesztett indítványában ezt megerősítette, és ezeket a tarthatatlan állapotokat szócsőként elmondva végül is megoldatta a kormányzó többség is. Vagy akár említhetném akkor Wass Albertnek a szerepét is, akiről most már közterület került elnevezésre, illetve szobrot is sikerült a fővárosnak állítani, szintén a Jobbik kezdeményezésére, ami a Wass Albert teret illeti.

Tehát ezeket a folyamatokat nagyon szeretnénk, ha itt az Országgyűlésben előmozdíthatnánk, és itt a Kossuth tér rendezése során is előtérbe kerülhetne. És egyébként - bár tudom, hogy erről még lesz itt szó - iránymutatás akár a Széll Kálmán tér abban a tekintetben is, hogy nem kell félni attól, hogy akár a Szabadság téren is változásokat hozzunk, és itt nemcsak a tér elnevezéséről beszélek, hiszen kevesebben tudják, hogy a '48-49-es eseményeknek állít emléket a Szabadság tér, tehát nem a felszabadulásnak. Viszont az ereklyés országzászlót minél előbb vissza kellene állítani, és ugyanúgy, ahogy a Moszkva térből nem volt probléma, nem hiszem, hogy egy szovjet emlékmű áthelyezéséből gond lenne, vagy ha probléma lenne, akkor ezeket a gondokat és problémákat fel kell vállalni, hiszen ezért vagyunk, és húsz év után végre valakinek ezeket meg kellene oldani.

Tehát összegzésképpen: a múltat nem végképp eltörölni, hanem amit lehet és ami dicső, azt helyreállítani kell, a '45 utáni események kapcsán inkább az elszámoltatásra kellene közösen ráfeküdni, viszont a '44 előtti arculat visszaállítását vagy modern formában való visszaállítását maximálisan támogatni tudjuk.

(9.50)

De még egyszer és az utolsó szó jogán is hangsúlyozzuk, hogy a támogatásunkat és a későbbi mindenféle hozzáállásunkat - azt hiszem, hogy a frakciótársaim nevében is mondhatom - a Károlyi Mihály szobrával való bánásmód fogja meghatározni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu