KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/3413. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájához kapcsolódóan, amely a magyar nyelv napjáról szól, a következő gondolatokat szeretném önökkel megosztani. Ferenczi Gábor, mellettem ülő képviselőtársam ez év május 2-án és 3-án napirend utáni felszólalásában már megfogalmazta, hogy mily gyalázatos hazugság és propaganda volt nyelvünket a finnugor nyelvcsaládtól, eredetétől származtatni. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a finn őstörténészek egyre határozottabban utasítják el a keletről bevándorlás dogmatikus hipotézisét, és síkraszállnak amellett, hogy az őseik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt.

Idegen államok, más országok nyelvészei, kutatói, írói, történészei, régészei sokkal többet foglalkoztak nyelvünk eredetével, őstörténetünkkel, mint mi magunk. A magyar kutatók egy része hazánkon kívül tudott nyugodtan megcáfolhatatlan bizonyítékokat keresni ősiségünkkel és nyelvünk eredetével kapcsolatban. Még jó, hogy léteznek ilyen elszánt, a magyarokat tisztelő és szerető emberek. Mi a magyar népet alkotjuk a történeti időkből, az úr népek egyenes leszármazottai vagyunk, árja mivoltunkat népnevünkben hordozzuk: Hungary, Magari, Hungária, Magária. Árpád ismételt visszajövetele a IX. században történt, az előtte lévő időt tekintjük magyar őstörténeti kornak. A mi beszédünk, földműves, állattenyésztéses magas szintű kultúránk 5-10 ezer évre visszamenőleg írásbelileg is igazolható, vagyis olyan régi időkre nyúlik vissza, amikor a magyar beszéden kívül más tagolt emberi beszéd nem volt fellelhető, így nem volt kitől átvenni. Vallási képzeteinket és tudományunkat, kultúránkat magunknak kellett megteremtenünk, megalkotnunk. Bátran és határozottan kijelenthetjük, hogy a magyar nyelv ősnyelv, a magyar kultúra pedig őskultúra.

Baráth Tibor professzor is kimutatta, hogy a Kárpát-medencében magyar nyelvű népek éltek. Az is ismert, hogy a Közel-Keleten a Nílustól az Indusig, Távol-Keleten az ősnyelv volt a meghatározó. Hogy került el olyan messzire? Őseink világraszóló találmányai közül az írás volt a legnagyobb kihatású. A magyar népek szókincsüket, fogalmaikat, istenhitüket és írástudásukat nem tartották titokban, hanem misszionáriusok segítségével nappapok révén terjesztették a világban. Erre az alábbi kutatás is bizonyíték. A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield 1960-65 között megbízást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be, földünkön melyik az alapvető uralkodó génfajta. A több millió dollárral támogatott kutatócsoport munkáját siker követte, és megtalálta a remélt szemita gént. Viszont találtak egy másik uralkodó gént is, aminek nincs neve. Erről a professzor úr részletes jelentést írt és kimutatta, hogy a legtisztább képviselői Közép-Európában találhatók, és ők a magyarnak nevezett nép. Azt is kifejtette, hogy ez a másik uralkodó gén megtalálható a Föld öt különböző pontján foltokban lévő népekben. Baráth Tiborral egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy az a másik uralkodó gén Magyarországon és Közép-Ázsiában, a Távol-Keleten Kínában és Japánban, Közép-Afrikában, az amerikai indiánok lakta területeken és Skóciában található. Ezt tartalmazta a génkutatási jelentés is. Természetesen ez Rockefelleréknél kiütötte a biztosítékot.

Nyelvünk mellett meg kell említeni az írást és a népzenét is. Néprajzkutatók kimutatták, hogy az öt génfolt egészen misztikusan tökéletesen azonos azzal az öt folttal a földgömbön, ahol a pentatonikus ötfokú magyar népzene létezik. Ezek megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy szerte a világban ott voltunk. A székely magyar rovásírás meglétére is számtalan bizonyíték szolgál, például etruszk síremlék magyar felirattal, a körülbelül 7 ezer éves tatárlaki korong, vagy az öt éve felfedezett boszniai piramisok belsejében található körülbelül 34 ezer éves rovásírás. A középkor írása a latin volt. Első írott magyar nyelvű leletünk a Halotti beszéd és könyörgés latin nyelvű szövegemlék. Azért magyar nyelvű, mert a 136. lapon magyar szöveg maradt fenn.

(15.40)

A keletkezés 1192-1195 lehetett, III. Béla korában. Egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben található. A Pray-kódex megnevezését Pray György jezsuita szerzetes, történetíró, a budai, majd pesti egyetemi könyvtár vezetőjéről nevezték el, aki a latin és magyar nyelvű kódexről tudományos leiratot készített. Az első sor mindenki számára ismerős: "Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur és homu vogymuk."

Magyar nyelvre először természetesen a Bibliát fordították, az első ilyen magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően 1420-1430 között született, Tamás kamanci oltáros pap és Újlaki Bálint bercsényi plébános munkájaként. Ez az úgynevezett Huszita Biblia. A teljes Bibliát Károli Gáspár fordította le 1590-ben, amelyet Vizsolyi Bibliaként ismerünk.

Említést érdemel az első magyar nyomtatott szótár, amit Pesti Gábor jelentetett meg 1538-ban Bécsben. Ez egy hat nyelvet feldolgozó, fogalomköri szótár volt. Baranya Decsi János 1598-ban Bártfán bocsátotta közre Rotterdami Erasmus nyomán kisalakú, ötezer közmondást tartalmazó szótárát. A mai értelemben vett kétnyelvű szótár úttörő szerkesztését először a bibliai zsoltárfordító, Szenczi-Molnár Albert végezte el és bocsátotta közre 1604-ben. 1653-ban jelentette meg Comenius Sárospatakon a nyelvkönyv és a szótár sajátos ötvözetét, a képes szótárt.

1832-ben elkészült az első magyar helyesírási szótár. A magyar nyelv első, tudományos igényű leltározását Czuczor Gergely és Fogarasi János végezte el, hatkötetes, 122 ezer címszót tartalmazó értelmező szótárában, amely 1862-1874 között jelent meg. Czuczor Gergely magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, alsó-viszti Fogarasi János magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, mind a ketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. 1866-ban Czuczor Gergely meghalt, így Fogarasi fejezte be a munkát. A szótár ma ismét az érdeklődés középpontjába került, mivel az úgynevezett gyökelméletet felhasználva ma is inspiráló módon világították meg az egyes magyar szavak eredetét.

Egy mondat erejéig említsük meg Gombocz Zoltán és Melich János szakszerű Magyar etimológiai szótárát. Hosszú ideig tartott az elkészítése, 1914-től 1944-ig, de csak füzetekben tudták megjeleníteni. A 17. füzettel a G betű közepén a munkálat örökre abbamaradt.

A magyar nyelvújítás kezdetét Bessenyei György Ágis tragédiája drámakölteményének megjelenésétől, 1772-től számítjuk. Ekkor indult el hazánkban a felvilágosodás kora, amelyben előtérbe került a magyar nyelv használata, háttérbe szorítva a latint és a németet. A magyar nyelv használata a szépirodalomban, színi előadásokon, újságokban jelent meg, tehát a tömeg felé.

A nagy nyelvújító Kazinczy Ferenc, aki a felvilágosodás korában belekeveredett a Martinovics-féle összeesküvésbe, és több évet töltött börtönben, börtönéveiről naplót vezetett. A nyelvújítás középpontja a már itt említett Széphalom volt. Sokat levelezett, fordított, nyelvújítása a szóképzésben, -elvonásban, szóösszetételekben, szavak összevonásában, tükörfordításban, táj- és kihalt szavak beemelésében mutatkozott meg. Munkája során a nyelvújítás egyúttal az egységes nyelvi norma és helyesírás kialakulásához vezetett, mivel ez egészen eddig tájegységenként változott. Az újítás nem korlátozódott a szavak szintjére, az úgynevezett fentebb stíl jegyében esztétikai szempontok is megjelentek a szövegalkotásban. A nyelvújítók és hagyományőrzők közti legismertebb pengeváltás az 1813-ban megjelent Mondolat című gúnyos röpirat és az erre 1814-ben adott Felelet, amit Kölcsey Ferenc és Szemere Pál írt.

Végül az egységes írott magyar irodalmi és tudományos nyelv a XIX. század közepére szilárdult meg, szóbeli változata pedig a XIX. század végére.

Kazinczy Ferenc kivívta a szépirodalom önértékének rangját, megalapozta sajátosságának törvényeit, kijelölte korában követendő irányait. Nála a magyar nyelv ápolása, a nemzeti literatúra gyarapítása egyet jelentett az európaisághoz, a legműveltebb nemzetekhez való kapcsolódással, az újat teremtés parancsával, az együttes munkálkodás szükségességével.

Az irodalmi élet a reformkorban egyre erősödött, majd eljött 1844., a II. törvénycikk, amely szabályozta a magyar nyelv használatát. Ez igen nagy áttörést jelentett.

Az 1848-49-es szabadságharcunk után véres megtorlás következett. A Bach-korszak, amely teljesen be akarta a magyarságot olvasztani a Habsburg-házba, a teljes történelmünket meghamisította, és megkezdte múltunk eltiprását. A tudományos-szellemi réteg teljesen elveszett, vagy kivégezték, vagy bebörtönözték őket. Akinek sikerült, az emigrált.

Történelmünk meghamisítása érdekében előbb egy Miklosics nevű bécsi tanárt küldtek Budapestre, feladatául adva a Magyar Tudományos Akadémia programjának ellenőrzését. Miklosics megértette küldetése célját, és egy hosszú jegyzéket készített azokról a magyar szavakról, amelyeket szerinte a szomszédos szláv nyelvekből kölcsönöztünk. Majd Budapestre jött a német Josef Budenz, aki mellett Hunsdorfer Pál kiváló munkatársnak bizonyult. Ők ketten lettek a magyar őstörténet finnugorelméletének részletes kidolgozói.

Sajnos 150 éven át osztrák nyomásra a finnugor eredet volt az elfogadott nézet, ahol az őshaza a Közép-Urálba, a Káma folyó vidékére helyeződött. Eszerint az ősmagyarok időszámításunk kezdetén még halászó-vadászó hordát alkottak egy olyan területen, ahol a régészek becslése szerint a népsűrűség 0,1-0,2 ember volt négyzetkilométerenként. De a tudomány vívmányait nem lehet megkérdőjelezni, és egyre nagyobb számban kerülnek elő azok a tárgyi, történelmi bizonyítékok, amelyek múltunkat a megfelelő szintre emelik.

Nem hagyhatjuk ki a XIX. században élő sir John Bowring angol filológus és diplomata híres leírását a magyar nyelvről. "A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött, és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, amelynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetők benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok alapjai, amelyek egyetlen kőből készültek, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, az isteni titkot fogja kifejteni. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél és Isten vala az Ige."

Úgy gondolom, hogy ezeket a felemelő gondolatokat mindenkinek ismernie kellene.

Az elmúlt 20-25 évben nyelvünkben megjelentek a jövevényszavak, nyelvünket, szókészleteinket nem használjuk teljességgel, nyelvünk romlásnak indult. A számítógép nyelvezete, a mobiltelefon megjelenése, az SMS és a technika fejlődése által elmaradt a kézzel írás, a könyvolvasás, a beszélgetés és minden olyan cselekvés, ami egy nemzet összetartó erejét, a nyelvét képes megtartani. Az oktatás színvonala is mélyen kritizálható. Az egymás közötti nyelvi kapcsolat létesítését átvette a kommunikációmeghatározás, amely egy tág információs rendszert ölel át. Van feladatunk tehát bőven, meg kell tanulnunk védekezni. Törekedni kell a tiszta magyar szavak használatára, mert hordoznunk kell ezt az isteni adottságot, a gondolat nyelvét.

A jobbikosok a hazánkat körbeölelő magyar területekre magyar könyvek tízezreit juttatják el a magyar nyelv megmentése és a magyar nemzettudat erősítése végett. A magyar nyelv napja nemcsak a Kárpát-hazában élő, magát magyarnak valló embereknek szól, hanem a világon élő, magyar lélekkel megáldott minden állampolgár felé. Ezt a világ felé hirdetni, terjeszteni kell, és nyelvkincsünkhöz kapcsolódva olyan ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi és más kulturális tevékenységeket szervezni, ami az ősnyelv, a magyar nyelv eredetét és igaz történelmünket hirdeti. Érjük el végre azt, hogy tudatosuljon a magyar nyelv, a magyar nép helye a világban!

Összegezve: a Jobbik-frakció támogatja, hogy november 13-a mint a magyar nyelv napja törvényben rögzítve legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu