SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Nagy tisztelettel hallgattam Heintz Tamás képviselőtársam hozzászólását. Azt gondolom, a célokban egyetértünk, a diagnózisban egyetértünk; 21 éve egyre rosszabb az egészségügy helyzete, a háziorvosok, a nővérek, a rezidensek helyzete - nem kell sorolnom. Abban is egyetértünk, hogy az egészségügy minden szereplője, a munkavállalói oldalon az orvosok, a felhasználói oldalon a betegek egyaránt sokkal gyorsabb változásra és gyökeresebb változásra számított az önök kormányától.

(14.10)

De egy dolgot szeretnék kérdezni. Ön arra hivatkozott, hogy a gazdasági kényszerek diktálják azt, hogy mennyit tudnak az egészségügyre költeni. Kérem szépen, az elmúlt 21 évben nem fordult elő olyan, hogy a GDP 4 százalékánál kevesebbet költene a központi kormányzat az egészségügyre. Nem volt ilyen az elmúlt 21 évben! Ez egy nagyon drasztikus érvágás az egészségügyben.

Én azt szeretném megkérdezni, hogy amikor 500 milliárdot találnak MOL-részvényvásárlásra, amikor 500 milliárdot találnak az egykulcsos adóra, arra, amit két nappal ezelőtt az egyik KDNP-s képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy egy társadalmi réteg feltőkésítésére, akkor miért gondolják úgy, hogy az egészségügy pont az, amelyre abban a gazdasági környezetben nem találnak forrást. Miért van az, hogy bizonyos dolgokra találnak, míg más dolgokra nem találnak forrást? Én erre szeretnék választ kapni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu