DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt belecsapunk a közepébe, néhány fontos dologra reagáljak - vagy próbáljak meg reagálni - azokra a felvetésekre, amelyek elsősorban ellenzéki oldalról megfogalmazódtak.

Ha valaki figyelemmel kísérte az eddig történteket, az valami olyasmi képet szűrhetett le, hogy van egy csúnya kormány, van egy csúnya munkaadó, és ezek összesúgtak-búgtak egymással, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tönkretegyék a munkavállalókat. (Kovács Tibor: Így van. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Hogyne, szocialista képviselőtársaim maximálisan egyetértenek vele, hiszen számukra ez az ideális állapot, amikor baj van, tehát semmi probléma nincs, próbáljunk meg mindenféle apró dolgot fölnagyítani.

(11.10)

Remélhetőleg, és nagyon bízom benne, hogy az a félrevezetés, amit önök az elmúlt időben a parlament elé hoztak, nem szándékos. Engedjék meg, hogy pontról pontra menjek végig és néhány fontos dologra reagáljak.

Egyrészt, kedves szocialista képviselőtársaim, talán jól emlékszem, nemrégiben még önök is, amikor kormányon voltak, a munka törvénykönyve átfogó módosítását tervezték. Ugye jól emlékszem? Vajon miért? Most meg azt mondják, hogy a most hatályos úgy van rendben, ahogy van, picit igazítgassunk rajta, de egyébként nagy baj nincs. Szeretném jelezni, hogy önök is ezzel értettek egyet, csak vagy a bátorság, vagy a tehetség, vagy a szándék, vagy a fene tudja mi nem volt meg, de abbamaradt, és nem voltak képesek ehhez a dologhoz úgy hozzányúlni, ahogy hozzá kell.

A másik, ami nagyon-nagyon lényeges: itt többször elhangzott a rugalmasság és a biztonság fogalma. Ezt tőlünk egy kicsit nyugatabbra találták ki, a dánok és a hollandok egész jól űzik ezt az ipart. Mit jelent ez a flexicurity? Azt jelenti, hogy a rugalmasság a munkaadói oldal rugalmassága, hogy minél több munkahely legyen, a biztonság pedig nem azt jelenti, hogy bebetonozom a munkavállalót, ha alkalmas a feladatára, ha nem, hanem azt, hogy ha gazdasági válság vagy egyéb problémák miatt elveszti a munkahelyét, akkor képzéssel, átképzéssel, szolgáltatással, egyebekkel lehetőséget teremtsünk arra, hogy minél előbb visszakerüljön a munkaerőpiacra. Úgy tűnik, egyetértünk ebben a dologban, de önök most itt egészen másról beszéltek, kedves képviselőtársaim.

A válság hatása. Alkalmazták a rugalmas foglalkoztatás módszerét, egyébként helyesen? Hogyne. 36-44 órában - amiből 40 órát fizetünk -, amit Németországban már hosszú ideje csinálnak. Meg lehetett vele nagyon sok munkahelyet őrizni? Meg. Ezzel egyetértünk. Tehát magyarul: fontos a rugalmasság a munkaerőpiacon? Fontos a rugalmasság.

A pótlék mértéke, hogy konkrét felvetésekre reagáljak. Ha valaki túlórázik, akkor a pótlék 50 százalék. Ha a munkáltató úgy dönt, hogy szabadidő, akkor 100 százalék. Miért is fogja megérni a munkáltatónak a szabadidő, azaz a 100 százalék helyett kiadni az 50 százalékot? (Gúr Nándor: Nem így van.) De, reagáljanak majd rá képviselőtársaim, a helyzet ez.

A műszakpótlék nagyon lényeges kérdés. Kedves ápolónők, kedves kereskedelmi dolgozók, mindenkinek, aki a délutános vagy az éjszakai műszakpótlék miatt aggódik, innen szeretném üzenni, hogy nyugodjanak meg. Mindaz, ami ma itt elhangzott, az éjszakai műszakpótlék nincs megszüntetve. Tíz órától reggel hat óráig ugyanolyan mértékű, és nem is volt az eredeti tervezetben sem szó a megszüntetéséről. (Dr. Schiffer András: És a délutáni műszakpótlék?) A délutáni műszakpótlék, kedves Schiffer képviselőtársam, akkor önhöz fordulva lassan mondom, hogy világos legyen: a helyzet az, hogy ma Magyarországon ön szerint az az állapot, hogy ha valaki reggel 6-tól 12 óráig dolgozik és semmilyen pótlékot nem kap, 12-től este 6-ig meg délutános műszakpótlék jár, az mennyire életszerű? Ha valaki valódi délutános műszakba jár, 14 órától este 10 óráig, annak a műszakpótlék természetesen jár. És aki figyelemmel kíséri a számítási metodikát, azt láthatja, hogy 14 órától 18 óráig 0, 18 órától 22 óráig pedig 30 százalék. Ez matematikailag éppen annyi, mintha 14 órától 22 óráig 15 százalékot adunk. Magyarul tehát az összeg ugyanaz. Ne mondják azt képviselőtársaim, hogy több munkáért kevesebb pénzt fognak kapni az emberek! (Kovács Tibor: Csak nem lesz kötelező megadni!) Nyugalom, nyugalom, kedves képviselőtársaim, én is türelmesen meghallgattam önöket, önök is tegyék meg, hogy végighallgatnak. (Kontur Pál: Orvost nekik!)

A kártérítés kérdése. Tárgyaltunk, és ül a parlamentben olyan személy - nem a padsorokban, hanem egy kicsit feljebb -, aki részt vett ezeken a tárgyalásokon. Ő meg tudná erősíteni, hogy nem csak olyan szervezetekkel tárgyaltunk, akikről úgy gondoltuk, hogy tárgyalni kell. Képviselő úr, ha valaki azt mondja, mint önök is, hogy ez a munkatörvénykönyv-tervezet úgy rossz, ahogy van, tessék visszavonni, mert nincs vele mit kezdeni, azzal hogy üljünk le tárgyalni? Tessék már megmondani nekem, hogy azzal miről lehet tárgyalni! A szakszervezetek döntő többsége részt vett a tárgyalásokon, és ott lényeges eredményeket értünk el. (Gúr Nándor: De nem mindenki!) Volt, aki nem vett részt, bizony volt olyan, aki azt mondta, hogy számára ez a törvénykönyv úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. Nos, azzal elég nehéz bármiféle vitába belemenni. De a lényeg: tárgyaltunk, egyeztettünk, és a legtöbb ponton, a legsarkalatosabb pontokon megállapodás született.

A kártérítés kérdése. A szándékos károkozás - mint eddig is, ezután is - teljes mértékben terheli a munkavállalót, illetve a munkáltatót. Ebben nincs vita, nem is volt. A munkavállaló részéről abban az esetben, ha a károkozás gondatlan vagy súlyos gondatlan, a kollektív szerződés és a munkaköri leírás szerint négy és nyolc hónap között lehet eltérni, a kollektív szerződés szerint a nyolc hónap irányába. Ebben a kérdésben egyezség született. A munkáltató részéről azt mondjuk, hogy 12 havi akkor, ha a munkáltató jogellenesen szünteti meg. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy megnéztük a bírói gyakorlatot, és azt láttuk, hogy nagyjából 24 ezer ügyből mintegy 1200 volt, ami 18 hónapon túl fejeződött be. S önök is tudják, hogy ha egy kisvállalkozónak adott esetben ki kell fizetni valaki részére 18-24 hónap bérét, az mit jelent az ő számára. Az be fogja csukni a kaput! Mi azt mondjuk, hogy ez 12 hónap legyen, és törekedjünk arra, hogy a bírói gyakorlatban 12 hónapon túl ne legyenek ilyen jellegű munkaügyek.

Kaució. Kedves képviselőtársaim, nemrégiben a Kereskedői Alkalmazottak Szakszervezetének egyik vezetője azt nyilatkozta - nem akarom szó szerint idézni -, hogy ez tulajdonképpen érthető, mert egyrészt manapság is működik ez a rendszer, másrészt pedig még mindig jobb, mintha kirúgnák. Ezt nem én mondom, hanem ő mondta, az, aki ebben egyébként illetékes nyilatkozni. Azt pedig, hogy milyen szempontrendszer szerint gondoljuk ezt, a vezérszónoki körben már elmondtam, ezért erre most nem térnék ki.

A minimálbér kérdése. Képviselő urak és hölgyek, felhívom a figyelmüket, hogy a munka törvénykönyve nem egy évre szól, hanem reményeink szerint évekre, évtizedekre meghatározza a munka világa szereplőinek a mozgásterét. A helyzet az, hogy itt van bent egy olyan lehetőség, amely azt mondja, hogy a kormánynak a társadalmi szervezetekkel és az NGTT-vel egyeztetve megadja a lehetőséget arra, hogy területi, gazdasági viszonyok, életkor és minden más figyelembevételével a minimálbértől eltérhessen. Ne riogassanak, képviselőtársaim! Azt, hogy a gazdasági helyzet 2012-ben lehetővé teszi-e, hogy térjünk el a minimálbértől, vagy sem, engedtessék meg, hogy a kormány a társadalmi szervezetekkel egyeztetve adott időben, adott helyen eldöntse. Egyébként az OECD egyik ajánlása - amire önök számos esetben sokat hivatkoztak - pontosan azt mondja, hogy célszerű lenne Magyarországon megvizsgálni a minimálbér eltérítésének a lehetőségét. Foglalkoztatáspolitikáért felelősként azt is merem mondani, igaz az, hogy a boltban ugyanannyiba kerül a kenyér Kelet-Magyarországon is, mint Budapesten - ha valakinek, nekem ezt nem kell mondani -, csak azért arra is szeretném felhívni a figyelmet, ha adott esetben az a kérdés, hogy megmaradjon-e a munkahelye valakinek, akkor ez nagy súllyal esik latba.

S ha megnézzük a foglalkoztatáspolitikai hatását: az Európai Unió 27 tagállamából jelenleg 20 tagállamban eltérés van a minimálbérnél. Garantált bér van, de ezen belül a pályakezdőknél, a megváltozott munkaképességűeknél a szolgálati időt figyelembe véve van eltérítés. Kiss Péter jelezte annak idején, figyeljük meg, ez hogy működik. Nos, szeretném jelezni, hogy nem egészen csak azon a módon működik, mert más tagállamokban ez az eltérítés adott esetben nem csak arra az esetre vonatkozik, amit ön mondott. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, a kormány és a társadalmi partnerek feladata, felelőssége lesz majd eldönteni, hogy ezzel a jogszabályi lehetőséggel kíván-e élni, és mikor kíván élni.

Érdekegyeztetés, Országos Érdekegyeztető Tanács, NGTT. Kedves Képviselőtársaim, először is szeretném megköszönni ezt a terjedelmes anyagot, viszont örültem volna, ha idehozzák nekem az OÉT-ülésekről azokat az emlékeztetőket, amelyek tanúsága szerint számos esetben a munkaadói és munkavállalói részről megfogalmazott véleményeket, javaslatokat annak idején úgy söpörték le, mint a huzat.

Hát miről beszélnek, kedves képviselőtársaim? Én is tudok hozni még ennél nagyobb anyagot is, amely arról szól majd, hogy világosan lássuk, az OÉT betöltötte-e azt a feladatot, amit elvártunk tőle. Szeretném megkérdezni, hogy az OÉT-nek milyen döntési kompetenciája volt. Egyetlenegy se volt! Gyakorlatilag a minimálbér-tárgyalások alkalmával kellett a kormánynak egyeztetnie, és egyeztetett is. Szeretném zárójelbe tenni, hogy tavaly villámgyorsan megegyeztünk a minimálbérről, s ez azért jelent valamit a tekintetben, hogy a partnerség működött-e, vagy sem.

(11.20)

De ami nagyon lényeges kérdés, az az, hogy az NGTT-t önök, kedves képviselőtársaim, meg az önökhöz közel állók, a lepkegyűjtők egyesületétől kezdve minden kutyafülének titulálták. Én az ő nevükben kérem ki azt, amit önök itt művelnek ezzel kapcsolatban. Megadjuk a lehetőséget arra, sokkal szélesebb keresztmetszetben, hogy akár az egyházak, akár a társadalmi szervezetek, civil szervezetek képviselői is véleményt alkossanak, amire önök eddig nem nagyon voltak képesek, vagy nem voltak rá kíváncsiak különösebben. (Gúr Nándor: Hát ez nem volt egy nagy teljesítmény!)

A következő, amit Mesterházy Attila képviselő úr jelzett. Nincs most bent, de a szabadsággal kapcsolatban jelezte, hogy micsoda dolog ez, hogy a szabadságot át lehet vinni a következő évre. Szeretném jelezni: olvassák el alaposan a törvénytervezetet. Arról szól, hogy alapértelmezésben adott évben kell kivenni. Abban az esetben, hogyha a munkáltató és a munkavállaló meg tud egymással egyezni, mondjuk túlórázott, a túlórából keletkezett jó néhány napja, és azt mondaná: figyelj csak ide, én jövőre szeretnék építkezni, nem tudnánk megoldani azt, hogy mondjuk jövő májusban vegyem ki adott esetben azt a 8-10 napot? Miért ne adjunk erre lehetőséget? (Gúr Nándor többször közbeszól.) Mi ezzel a probléma? Mi ezzel a probléma, képviselőtársaim?

Kiss Péter képviselő úr jó néhány dolgot említett - atipikus foglalkoztatás. Tudom, hogy ez önnek szívügye, és ha elolvasta végig a törvénytervezetet, akkor elég nagy fejezetet szántunk az atipikus, illetve nemcsak a részmunkaidős, hanem általában a rugalmas foglalkoztatási módnak. Halkan szeretném megjegyezni: ez a gerince. Ez a gerince! Nem a kollektív szerződés, nem a kollektív láb - ez a gerince. Ez az újfajta gondolat az, amely elsősorban a foglalkoztatás bővítését segítheti, tehát magyarul, ebben az ügyben nyitottak vagyunk minden olyan ésszerű javaslatra, amely ezt a fajta gondolkodásmódot segíti, erősíti.

A túlóra felemelését ön jelezte. 200 óráról 250 órára van emelve a túlóra, amit alapból meg lehet emelni, majd a kollektív szerződés 300 órára emelheti. Szeretném jelezni, gyakorlati példa, egy úriember keresett meg, és mutatta, hozta az összes papírját, hogy: "Kedves képviselő úr, egy traktorosnak nem tudom kiadni. Tehát a 200 órába nem férek bele, és ezért nekem mindenféle prémiumot, meg mindenféle dolgot ki kell találnom, hogyha legális akarok maradni, és nem zsebből zsebbe csúsztatom a dolgokat. Tehát legyenek szívesek, nyúljanak ebbe bele." Egyébként teljesen jogos az, hogy ennek a lehetőségét megteremtjük. (Gúr Nándor: Kellene egy másik traktoros. Akkor már kettő lesz.)

A regionális minimálbérről beszéltem. Egy fontos dolgot szeretnék itt mondani. Nemrégiben önök vitanapot, illetve határozati javaslatot kezdeményeztek volna arról, képviselő urak az MSZP-oldalról, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben külön lehetőségeket kell biztosítani, mert nagy a baj. Önök azt javasolták, hogy mivel a versenyszektorban úgysem tudunk munkahelyeket létrehozni, ezért a szociális gazdaság, szociális szövetkezet, szociális földprogram keretében próbáljunk. Mi azt mondjuk, hogy rendben van, de mi nem legyintünk egy mozdulattal, hogy a versenyszférában úgysem lehet, hanem ha hallják manapság ezt a szabad vállalkozási zóna kifejezést, és ezután még többet fogják hallani, akkor arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy mindaz, amiről önök beszélnek, azt mi már cselekedet formájában meg fogjuk tenni, pontosan azért, mert valóban egy (Gúr Nándor: Másfél év eltelt, Sanyi!) borsodi, szabolcsi részen óriási katasztrófák vannak. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: 8 év...)

A Jobbik részéről köszönjük az elismerő szavakat, hogy vannak a törvénytervezetnek olyan elemei is, amik valóban jó irányba mutatnak. Szerintünk az egész törvény jó irányba mutat. Amit a Jobbik részéről hallottunk a bizottsági ülésen is, ez inkább a részletes vita időkeretébe való, úgyhogy azokat a részletes tartalmi elemeket vagy itt, képviselőtársaim, vagy a részletes vita során meg fogjuk majd válaszolni.

És elhangzott egy mondat, hogy zömében a szakszervezetek saját kiváltságait védi. Ezt nem mi mondtuk, ezt a Jobbik hangsúlyozta, de ha a szakszervezeteknél... (Dr. Schiffer András jelzésére:) Kedves Schiffer képviselő úr, hogy ön kivel tartozik össze, ebbe inkább ne menjünk bele most, inkább maradjunk a témánál, a fontos elemeknél.

Szakszervezetek. Nagyon szeretném, elhangzott a munkaadói oldal részéről, hogy ne minden a szakszervezetekről szóljon már. Ennek a munka törvénykönyvének három fejezete van. Az első kettő a lényeg, nem a kollektív láb az, amiről folyamatosan szólni kellene. Nagyon fontos a kollektív rész is, de nézzük meg, hogy jelen pillanatban mi a helyzet, mit garantálunk: csak a szakszervezetek köthetnek kollektív szerződést. Egy munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető. Aki a munkavállalója érdekében a munkáltatójával szemben konfrontálódik, a munkakörénél fogva védelem illesse meg. Ez is egy nagyon fontos kérdés. (Gúr Nándor közbeszól.) Ja, kedves képviselőtársaim, ha mondjuk, van tíz szakszervezeti tag adott helyen, abból hat most, jelen pillanatban vezető tisztségviselő, és nem tudnak megszabadulni attól a hattól, ha jól végzi a munkáját, ha nem, mert be van védve úgy, hogy be van betonozva, ezt önök jónak tartják? (Gúr Nándor: Ezek a kormánytagok, akikről beszélsz! - Göndör István: A kormány csinál szakszervezetet!) Ez így rendben van? Tudja, mit? Amikor a szakszervezetekkel a kollektív lábról tárgyaltunk, még a szakszervezeti vezetők sem tiltakoztak, mert érezték azt, hogy ez a hungarikum, ami Magyarországon most van ebben az ügyben, ez egyszerűen fenntarthatatlan.

Tehát van védelem. A létszámát nem akarom ismételni, hogy mekkora létszámot érint ez. (Gúr Nándor: Nullázzuk le!) Kollektív szerződést az köthet, aki reprezentatív, és az reprezentatív, aki legalább az ottani munkavállalók 10 százalékával rendelkezik. Szakszervezetet bárki alapíthat, a 10 százalék nem arra vonatkozik. Az arra vonatkozik, hogy kollektív szerződéskötésre csak az jogosult.

Képviselő Hölgyek, Urak! Az a helyzet, hogy a jelen pillanatban hatályos szerint három munkavállaló után 2 óra munkaidő-kedvezmény illette meg a szakszervezeti vezetőket, ezt szépen összeadták. Gyakorlatilag évtizedek óta vannak olyanok, akik egy napot nem dolgoztak, mert ők folyamatosan a munkavállalókat védték, csak ennek nem nagyon látszanak az eredményei, sajnos. Erős szakszervezetekre van szükség, erős munkaadókra és erős kormányra ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek hosszú távon meghatározóak, de szakszervezeti oldalon önök azt logikusnak tartják, hogy ezen munkaidő-kedvezmény felét, legfeljebb felét meg lehetett váltani forinttal? A munkaadónak ki kellett fizetnie ezt. Tehát nem dolgozott, de ezért még ki is fizették. Hát hogy van ez? Önök szerint ez így rendben van? Egyébként a szakszervezetek szerint sincs rendben, és ezt a lábat kifejezetten nem is nagyon védték. Az az igazság, nem is nagyon lehetett volna szerintem a munkaadói oldalról ezt a dolgot védeni.

Tehát még egyszer mondom, és szeretném megerősíteni: megvan a lehetőség arra, hogy a szakszervezetek megfelelő keretek között azt a tevékenységet, amelyet ők a munkavállalóik érdekében szeretnének kifejteni, kifejthessék.

Schiffer képviselő úr, illetve az LMP hozzászólásában a kizsákmányolás törvénykönyve, meg hát a fene tudja, miket hallottunk, hogy kevesebb bérért több munkával kell majd dolgozni. Az egyébként igaz, hogy Magyarországon döntő többségében a teljes foglalkoztatás dívik. Tehát az tény és való, hogy mi, magyarok általában sokat dolgozunk európai uniós összehasonlításban. Ez valóban így van, de az, hogy a következő időszakban a munka törvénykönyve tervezete miatt ez a helyzet úgy változik, hogy kevesebbet fog keresni és többet kell dolgoznia, ez nem igaz. (Gúr Nándor: Ez tényszerűen igaz! Tényszerűen!)

Jelzi: hazugság, konzervgyár, varrónő és a többi. Kedves képviselő úr, ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban sem működik megfelelően... (Dr. Schiffer András jelzésére:)Egy kis fülest, ha lehet, akkor kérnénk a képviselő úrtól, hogy hangosabban... Tehát magyarul: megvan a lehetőség jelenleg is, ön ezt jelezte, hogy visszaél a munkáltató, meg a munkavállaló, és ilyen esetek előfordulnak, hogy mondjuk, teljesítménybérben vagy teljesítményben olyat határoz meg, ami eredetileg is teljesíthetetlen.

Szóval, a helyzet az, kedves képviselő úr, hogy miközben önök járják a vidéket, mi ott élünk, 40 éve, 50 éve, 60 éve, tehát nekünk nem kell magyarázni azt, mi nem egy-egy ilyen akció kapcsán megyünk el, és majd a nagy magyar valóságot behozzuk a parlamentbe. Mi vagyunk a nagy magyar valóság. Tragédia van, nagy baj van, tény és való. (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Szomorú valóság! - Másfél esztendőben... - Több szerénységet! - Az elnök csenget. - Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiban: Hallgassuk!) Kedves képviselőtársak jobbról, jobb lenne, ha önök kellő türelemmel figyelnék és hallgatnák azt, amit mondok, mert arról, hogy itt vagyunk, arról, hogy ide jutottunk, önök tehetnek. Úgyhogy kellő bölcsességre, kellő türelemre szeretném önöket inteni, hogy ha okosat nem tudnak mondani, akkor legalább ne próbálják hátrahúzni a dolgainkat.

Értem én, kedves képviselőtársaim, az ellenzék feladatát... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Göndör István: Nyolc évig húzták hátra...) Értem, hogy ez nem tetszik önöknek...

Forrás: parlament.hu