DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy magam is hozzájáruljak ahhoz a közös gondolkodáshoz, ami most a munka törvénykönyve tárgyában a Házban zajlik. Viszont szeretnék visszanyúlni arra az időszakra, amikor az alaptörvény megalkotása történt. Hiszen akkor az alaptörvénnyel szemben, amely úgy szólt, hogy a munka és a foglalkozás szabad megválasztását biztosította, ehhez képest mi alkotmányban egy olyan javaslatot fogalmaztunk meg, hogy igenis, az állampolgárok számára a munkához való jogot állampolgári alapjogként biztosítani kell, mégpedig úgy, hogy mellétesszük azt az állami garanciavállalást, amely ennek a biztosítását lehetővé teszi. Ugyanakkor az alaptörvényben ez úgy került megfogalmazásra, és ezt idézi maga a munka törvénykönyve indokolása is, hogy törekszik megteremteni ennek a feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az alaptörvény elfogadása megtörtént, nyilvánvalóan látszott, hogy ma, amikor a globális világunkban egyének, csoportok rendkívül kitettek és kiszolgáltatottak, még fontosabb az, hogy hogyan lehet számukra a biztonságot, hogyan lehet számukra a megélhetést és azokat a szociális és érdek-képviseleti lehetőségeket biztosítani, ami ezt a kiszolgáltatottságot, kitettséget minimalizálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Magam is szólhatnék sok mindenről, ami már itt elhangzott a Házban, a szabadság csökkenéséről, a pótlék megszüntetéséről, az éjszakai túlmunkáért járó díjazás csökkenéséről, például az üzemi tanácsok és a szakszervezetek versengéséről. Szólhatnék arról, hogy már most, ahogy itt elhangzott, kollektív szerződések felmondására kerül sor. Én most nem erről szeretnék szólni. Nem erről szeretnék szólni, hanem egyszerűen arról, hogy ha a munka törvénykönyvének egyáltalán a történelemben a kialakulását is tekintjük, és azt, hogy miért nem a Ptk.-ban került ez megfogalmazásra, akkor egyszerűen nagyon jól látjuk: semmi más célt nem szolgált, mint a munkavállalók érdekeinek a képviseletét, a munkavállalói érdekek, a munkavállalók helyzetének a definiálását.

Képviselőtársaim, ha ezt tekintjük és azokat a megnyilatkozásokat, amelyek arról szólnak, hogy a munka törvénykönyvére azért van szükség, hogy ezzel a versenyképességet is növeljük, akkor erre azt kell mondanom: képviselőtársaim, lehet és szükséges valóban a gazdaságpolitikai koncepciókban, a gazdaság szerkezetének átalakításában, fejlesztésében tenni, de ez soha nem történhet a munkavállalók érdekeinek hátrányára, soha nem történhet a munkavállalók hátrányára.

Képviselőtársaim, a számomra rendelkezésre álló rendkívül rövid idő alatt szeretnék még egy dologra apellálni. Kérem, hogy tekintsék át újra ennek a törvénynek a szabályozását és a nemzetközi normák, a nemzetközi szabályozás összefüggéseit. Ez már egy nagyon jó itiner, és nagyon jó lehetőséget nyújt arra, hogy valóban, például a kiküldött munkavállalókról szóló szabályozás, ami egyáltalán hiányzik, be kell hogy kerüljön; az ügyeletre vonatkozó szabályozást át kell tekinteni, de hangsúlyozom, hogy ez csak a teljesség igénye nélkül történik részemről. De hadd hívjam fel a figyelmüket arra, ami a csoportos létszámleépítés esetében egy elég lehetetlenséget tartalmaz, hiszen egyszerűen kihagyták a képviselői körből a szakszervezeteket. Szeretném felhívni arra is a figyelmüket, hogy önmagában az üzemi tanácsok a munkáltató döntéseiben való részvételre alapultak, a szakszervezetek pedig egyértelműen a munkavállalói érdekek képviseletére. Nem hagyhatók ki ebből a folyamatból, ha mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy európai módon és valóban a szociális biztonságot tartjuk szem előtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Képviselőtársaim, ez a munka törvénykönyve címet viseli; ha így hagyjuk, akkor ez csak és kizárólag a munkáltatók törvénykönyve marad.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu