JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Aradszki képviselőtársam mondandójához szeretnék néhány szót hozzászólni. Nekem úgy tűnt, hogy kicsit összekeverte a szezont a fazonnal, kis- és középvállalkozásoknál beszélt szakszervezetekről, érdekképviseletekről és a többiről. Ez az a terület, ahol általában ez nem is működik, hisz nincs is rá szükség, mivel a kis- és középvállalkozásokban a foglalkoztatás egy patriarchális rendszerben működik, ahol a vállalkozó többnyire maga is tevékenyen részt vesz a vállalkozás munkájában, együtt él, együtt sír, együtt nevet az általa foglalkoztatott emberekkel. Ugyanúgy ismeri a munkavállalók személyes problémáit, mint a családja bármely tagjának a személyes problémáit.

Ezért gondolom én is úgy, ahogy Kiss Sándor képviselőtársam is korábban említette: ahogy a vállalkozói szférában megkülönböztetünk kis- és középvállalatot, nagyvállalatot, illetve multinacionális nagyvállalatot, ezért nem is lehet egyetlen törvényben szabályozni a munkáltatói és a munkavállalói viszonyt. Gondolom, ön is tisztában van azzal, ahogy említettem, hogy egy kis- és középvállalkozásnál patriarchális rendszerben együtt élnek, együtt dolgoznak a munkavállalók a munkáltatóval, egy nagyvállalatnál a tulajdonosnak már nincs személyes kontaktusa a dolgozóval, kinevezett ügyvezetés van, akik viszik a vállalat irányítását. Itt jön be a képbe a különböző munkavállalói érdekképviseletek szerepe, és ettől még egy lépcsővel följebb találhatók a multinacionális nagyvállalatok, akik esetleg mint leányvállalat vagy egyéb variációban végzik a tevékenységüket, ahova esetleg már külföldről érkezik a közvetlen végrehajtási utasítások rendszere a külföldön található tulajdonosok elképzeléseivel kapcsolatban. Ez lett volna az a rész, amit a képviselőtársamnak kívántam elmondani.

A továbbiakban arról beszélnék, hogy sok mindent hallhattunk a mai nap folyamán, többen kiemelték, hogy munkahelyeket teremthet az új munka törvénykönyve. Nos, munkahelyet ez nem teremt. Munkahelyteremtéshez gazdaság kell, fizetőképes kereslet kell, ahhoz konjunktúra kell, mert csak az képes munkahelyeket teremteni.

Sok minden történt az elmúlt időkben: gondolok a járulékterhek növelésére, amely a munkáltatók helyzetét nehezíti, különösen kiemelném a kis- és középvállalatok helyzetét, ahol jelentős mértékű árbevétel-visszaesést könyvelhettek el az elmúlt időszakban a vállalkozók. Nagyon sok helyen ez létszámleépítéssel járt. Már lassan bezárul az olló, a kis- és középvállalkozások jelentős része tulajdonképpen 2004-es, 2005-ös rezsióradíjakkal kénytelen dolgozni, és folyamatosan csökken a lehetőségük mind a bérfejlesztésre, mind pedig a közterhek viselésére.

Nagyon üdvözítő az a dolog, sokszor kihangsúlyozza a kormány: milyen jó, hogy csökkentették a vállalkozások adóterheit. Igen ám, de a másik oldalon a kötelező, rendszeresen havonta megfizetendő járulékterheket pedig megnövelik. Ez lényegesen rosszabb helyzetet teremtett, mint a korábban nagyobb mértékben kiszabott társasági adó mértéke. Nyilván ez egy biztosabb állandó bevételt, egy folyamatos bevételt jelenthet a kormány számára, de a vállalkozók sorsát ez igenis nagyban megnehezíti.

Úgy gondolom, hogy Magyarország versenyhelyzetét a jövőben is a kis- és középvállalkozások erősítése, helyzetbe hozatala eredményezheti. Ez adhat egy másik lábat az ország gazdaságának, amire kellene építkeznünk. Ez teremthetne egy olyan lehetőséget, ahol az ellentétek a munkáltatók és a munkavállalók között a megfelelő árbevételszint elérésének következtében kialakuló bérszint elérésével magától megoldódhatnának. Ebbe az irányba kellene elmenni, de önmagában maga ez a munka törvénykönyve nem teremt munkahelyeket. Kérem azt, hogy gondolják át, és próbáljanak az általam is említett területekre külön szabályozva akár rendeletben, akár törvényileg megfelelő alternatívákat biztosítani a gazdasági szektorok különböző szereplői számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu