VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor elénk kerül egy olyan törvényjavaslat, amely a vidék gazdaságával foglalkozik, beleértve ebbe a mezőgazdaságot természetesen, akkor én mindig olyan szempontból próbálom átszűrni, megnézni, elemezni, hogy az vajon mennyire ismeri fel a vidékben rejlő potenciált, azt a potenciált, amit a vidék úgy hordoz magában, mint az ország egyik kitörési pontját, vagy talán a legfontosabb kitörési pontját. Ha ezt a törvényjavaslatot is ebből a szempontból nézem meg, akkor azt láthatjuk, hogy ez egy jelentős előrelépés ahhoz az állapothoz képest, mint amiben most van a kárenyhítés kérdése.

Ez a kusza helyzet, hogy van egyfelől a kárenyhítő alap, amelybe a gazdák befizetnek, a kormány hozzátesz, van a vis maior kérdése azon gazdák számára, akik termeltetési szerződés alapján dolgoznak - a bizottságban, a parlamentben elfogadtunk néhány olyan toldozgatást-foldozgatást, amelyik ezeket próbálta orvosolni -, vagy ha a biztosító kérdését veszem, akkor ezeket ez a javaslat most mind egy tető alá próbálja hozni, és emiatt az elismerés hangján kell róla szólni.

(20.30)

Ez előrelépés mindenképpen a múlthoz vagy éppen a jelenhez képest is. Azonban, hogyha megnézzük, és mondjuk, ha a pohárhasonlatot veszem, hogy már félig van a pohár vagy még csak félig van a pohár, akkor azt gondolom, hogy még csak félig van ez a pohár. Mert sokkal többet is lehetne tenni, a kormány sokkal bátrabb lépéseket is tehetne annak érdekében, hogy végre ez a probléma, hogy a mezőgazdaság a természetnek kitett szakma, ágazat, és ott igenis szükség van a kárenyhítés kezelésére, sokkal nagyobb mértékben, mint a társadalom bármelyik másik ágazatában. Nem érzem azt az erőt ebben a javaslatban sem a kormány részéről, hogy akár kormányon belül próbálnánk mi, akik a mezőgazdasággal foglalkozunk, úgymond lobbizni a mezőgazdaság érdekében, megértetni minden szinten - kormányzati, országgyűlési, társadalmi szinten - azt a társadalommal, hogy a mezőgazdaság egy olyan ágazat, amelyik úgy teljesít, úgy termel, úgy végez szolgáltatást a társadalom részére, hogy ebben a hatalmas kitettségben a mezőgazdaságot érintő károk mindannyiunkat érintenek.

Az sajnálatos tény, hogy ezt a közvetlen hatást a társadalom kevésbé érzi ebben a liberalizált élelmiszer-kereskedelmi világban, mert hogyha itthon kár éri a gazdákat, sebaj, majd hozunk Marokkóból vagy Brazíliából, vagy teljesen mindegy, máshonnan, és mindig megvan az élelmiszer-ellátás biztonsága. De azt hiszem, ez a kárenyhítési alap, ez a törvény, ami a természeti károk enyhítésére irányul, sokkal fontosabb - én legalábbis sokkal fontosabbnak látom -, mint amit a címe sugall. Merthogy ezek globális folyamatok, tehát az élelmiszer-biztonság, a társadalom élelmiszer-biztonsága a tét, mert látszik, hogy ez a globalizált világ elérte a korlátait, eljutott a határáig, körbeért a világban, tehát ennek nincsenek további tartalékai, és egyre inkább lokális szintre fog visszaszorulni az élelmiszer-ellátás. Ezért a társadalomnak föl kellene ismernie, és mindannyiunknak tenni kellene azért, hogy a társadalom felismerje, hogy a társadalom érdeke, hogy a gazdák ne maradjanak magukra, amikor a kár éri őket.

Nagyon nem értettem egyet, és rosszul éreztem magam, amikor Gőgös képviselőtársam elkezdte ostorozni a gazdákat, hogy azok a fránya gazdák nem voltak képesek befizetni a saját részt, mert csak 16 százalék, meg ennyi-annyi, amannyi. Hát azok a gazdák egyrészt bizalmatlanok voltak, másrészt nem értették világosan a kormány politikáját, nem bíztak abban, hogy ez ki lesz fizetve, és nem tudták, hogy mihez lépnek be, de lehet, hogy egyszerűen csak nem volt meg rá a megfelelő forrásuk. Tehát azt gondolom, nem a gazdákat kellene ostoroznunk azért, hogy miért nem gondoskodnak önmagukról még jobban, hanem ellenkezőleg, a társadalomban kellene ezt a szolidaritást jobban felébreszteni, és ennek a letéteményese az állam, hiszen ebben a történetben az állam képviseli a társadalmat.

Tehát új szemléletre van mindenképpen szükség, és ez a törvényjavaslat nem tükrözi ezt az új szemléletet, amiről beszélek. Az öngondoskodást egy picit jobban hangsúlyozza, mint amennyire az számomra indokolt volna. Kicsit az az érzésem így a sorok között-mögött olvasva, hogy a piaci alapon működő biztosítók képbe kerülése, valamint az öngondoskodás a gazdák részéről, ennek a hangoztatása arról szól, hogy toljuk ezt a problémát a gazdákra, gondoskodjanak magukról, piaci alapon vívjanak meg a biztosítókkal; itt hallottuk Gőgös képviselőtársamtól, hogy egyáltalán nem is biztos, hogy a biztosítók erre ajánlatot fognak tenni, merthogy nekik ez nem éri meg. Nos, tehát a kormány kicsit ellenkező irányba megy, mint amit szerintem a mezőgazdaság megérdemelne ebben az adott helyzetben.

Azzal egyetértünk, hogy itt 80 százalékban állapítja meg azt a felső határt a törvény, ami fölött nem jár a kárenyhítés, azonban a fölső határ bevezetése mellett - és ez nagyon új szemlélet volna - mi jogosnak és indokoltnak tartanánk egy alsó határ bevezetését is. Egy garantált kárenyhítési összeget vagy százalékot értek ez alatt, és ha ezt kombinálnánk, tehát hogy a kormány igenis első alkalommal sokkal jobban töltse fel ezt az alapot, mint ami most a terv, hogy akár 8 milliárdot is elérheti ez az alap. Az állam és a kormány igenis nézzen szembe önmagával vagy nézzen tükörbe, hogy a gazdáktól az elmúlt két évben a Fidesz-KDNP-kormány, de előtte az MSZP-kormány is egyszerűen elvett a gazdáktól több száz milliárd forintot. Abban a formában vette ezt el, hogy abban a bizonyos 2007-es törvényben a 2005-ös bázisévhez képest vállalt törvényi kötelezettsége van, ami ma is érvényes, hogy a nemzeti kiegészítéseknek az értékállóságát biztosítja. Tehát nem csak azt a bizonyos top-upot vette vissza, mondjuk, évente olyan 80 milliárdos nagyságrendről most huszonegynéhány milliárdosra, tehát nemhogy az értékállóságát nem biztosította - itt most a vidékfejlesztési második pillérről is beszélek, amikor a nemzeti önrészeknél kellett volna a reálértéket megtartani, de a top-up is ugyanezen törvény alá tartozik -, tehát ebben a formában több száz milliárdot vettek el a gazdáktól a kormányok az elmúlt négy évben.

Nos, ebből kellene visszaadni, nem akarok a számokkal dobálózni, de nagyságrendileg olyan 20-30 milliárdos összeget, egyszer tisztességesen feltölteni ezt az alapot, és amikor ez tisztességesen fel van töltve, akkor lehet garantált kárenyhítésről beszélni, ami mondjuk, terjedhet 30-tól 50 százalékig, 40-től 60 százalékig, és akár a birtokpolitikai szempontjait is érvényesíthetné ebben a kormány. Ángyán államtitkártól hallottuk még a választások előtt, aztán a kormányprogram kapcsán ezt a bizonyos felfelé degresszivitást, tehát hogy a Fidesz-KDNP-kormány agrárpolitikájának a középpontjába egy optimális üzemméretet fognak helyezni, és az alatt lenne fokozott támogatás, afölött pedig csökkenő támogatás. Tehát egy ilyen minimális kárenyhítési alap minimumát is meghatározva, ez akár erre a differenciálásra is alkalmas lenne.

De továbbmegyek: meg kellene oldani ezt az egészet, nem a piaci biztosítókat kellene bevonni, hanem egy ilyen tisztességes káralapfeltöltéssel a kormány részéről - és a társadalom részéről, ahogy az előbb próbáltam emellett érvelni -, ezt a tisztességesen feltöltött káralapot már egy gazdák biztosítójává lehetne tenni, onnan ez már csak egy lépés volna, és akkor a piaci alapon működő biztosítókat megillető hasznot bent tudnánk ezáltal tartani a mezőgazdaságban. Mert ugye, nincs senkinek illúziója közülünk, akik itt tárgyalunk ma erről, hogy a piaci biztosítók nyereséget is szeretnének, és ezt a nyereséget a mezőgazdaságból fogják kivinni. Na most, a gazdák kárán, elemi kárán, ami ellen nem tudtak védekezni, talán nem kellene hogy még nyerészkedés is történhessen. Nos tehát, kell egy tisztességesen feltöltött káralap, és ezt a tisztességesen feltöltött káralapot lehet egy gazdabiztosítóvá átdolgozni.

Nagyon nagyra tartottam a kormány tisztelt képviselőit, amikor ezt tárgyaltuk a bizottságban, és ott is hasonlóan próbáltam érvelni, és akkor azt a választ kaptam a kormány képviselői részéről, hogy be kell vallaniuk, hogy a kormánynak ez már túl nagy lépés volt, és nem bír el nagyobb lépést, de még a kormány háttérintézményei sem. Ezt nagyon nagyra értékeltem, hogy a kormány és a kormány mögötti intézmények korlátait így belátta vagy megvallotta - hogy úgy mondjam - a kormány képviselője.

Nos tehát, ez a 40-60 százalékos minimális vagy garantált kárenyhítés, azt gondolom, adna végre biztonságot a gazdálkodóknak, ez tenné azt, hogy akkor egy részét annak a motivációnak, amit a fiataloktól várunk el, hogy menjenek vissza újra vidékre, hogy kezdjenek újra a mezőgazdasággal dolgozni, foglalkozni, azt gondolom, a természet oldaláról érő bizonytalanság is egy tényező legalábbis abban, hogy a fiatalok ezt nem teszik.

(20.40)

Tehát én azt hiszem, ha már a jelenlegi kaotikus helyzetet egy ilyen nagyon tisztességes ernyő alá próbáljuk behozni, akkor ebből sokkal többet ki lehetne hozni, mint amit kihoz belőle a jelenlegi javaslat.

Néhány konkrétumot is szeretnék mondani, bár nem gondolom, hogy most akkor az én felszólalásom nyomán a kormány majd gyorsan megcsinálja a gazdák biztosítóját, a kormány gyorsan majd valahonnan kerít 25-30 milliárd forintot, és feltölti ezt az alapot, nem gondolom, hogy most azonnal be fogja vezetni ennek a garantált kárenyhítésnek a fogalmát és mértékét, de azért néhány dolgot mégiscsak megtehet. Például megtehetné azt, hogy a tűzkár kérdését ugyanúgy behozza a képbe. Nem igazán látom be, hogy a tűzkár miért maradt ki, elsősorban a villám által okozott tűzkárról beszélek, akár az öngyulladás is idetartozhat. Tehát a villám okozta tűzkár olyan, mint amikor, mondjuk, egy szérűskertbe belecsap, ott a gazdának mindene leég, a teljes az évi készlete, alomanyagról, szénáról beszélhetünk, és ez miért esik más elbírálás alá, mint ha ugyanaz a szántóföldön történik. Tehát a tűzkár felvételét nagyon javasolnám a kormánynak.

A rét, legelő kérdését Obreczán képviselőtársam is említette, fölmerült a bizottságban is. Valóban, ott pró-kontra érvek hangzottak el. Én azt gondolom, önkéntes alapon a rétek, legelők és a gyepek bevonását ebbe a rendszerbe, az őstermelőkhöz hasonlóan, mindenképpen meg kellene hogy fontolja a kormány. Adtunk be erre vonatkozó javaslatokat is.

Egy apró technikai javaslat vagy inkább kérdés, amit a törvényjavaslatból semmiképpen nem látunk megoldottnak, ez pedig, hogy a felhőszakadások esetén ilyen nagyon kimódoltan ad meg egy precíz számot, de ezt a precíz számot, amit ez a törvényjavaslat megad, ki fogja ellenőrizni, ki fogja igazolni, erre nem kaptunk választ, a bizottságban sem kaptunk erre választ. Tudjuk, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat hálózata nagyon hiányos, sokkal ritkábbak ezek a mérőállomások, mint ahány helyen gazdálkodunk. Amikor egy gazdát felhőszakadás-kár fogja érni, akkor hogyan fogja bizonyítani, hogy az annyi volt, amennyi? Tehát, azt gondolom, ezt meg kellene vizsgálni.

Az, hogy támogatjuk-e a végszavazáson a javaslatot az összes pozitív érdeme ellenére és mellett, azt azért majd akkor fogjuk eldönteni, annak függvényében, hogy a javaslatainkból egyáltalán elfogadnak-e néhányat, és ezekkel tudjuk-e módosítani, tudjuk-e tökéletesíteni, tudjuk-e ezt a poharat jobban feltölteni, amiről beszéltem. Egyébként valóban egy jó javaslat áll előttünk.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu