SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP már számos alkalommal ismertette itt az Országgyűlésben, hogy számunkra az önkormányzatiság mennyire fontos. Éppen ezért, ennek tükrében, az LMP, az ellenzéki pártok közül egyedüliként, egy átfogó önkormányzati koncepciót alkotott, és szemben a kormánypártok álkonzultációjával, mi valóban fontos társadalmi egyeztetéseket folytattunk le érdekszövetségekkel, polgármesterekkel, lakosokkal és civil szervezetekkel.

Nem titkoltuk eddig sem, hogy ez a terület kiemelten nagy jelentőségű a számunkra, mivel az önkormányzati rendszerben látjuk annak a lehetőségét, hogy a társadalomhoz közelebb hozzuk a közügyek intézését, hogy megvalósulhasson a nevünkben is jelzett "más politika", ami nem a mutyikról, az emberek feje fölött hozott döntésekről, az uralkodásról és a hatalomvágyról szól, hanem a szó legnemesebb értelmében közös dolgaink közös intézéséről. Ez az az út, amelyen el lehet indulni a valódi társadalmi részvételen alapuló demokratikus működés felé, amelynek központjában az önmaga és közösségei sorsáért felelősséget érző polgár és az aktív civil társadalom áll.

Alapvető államfelfogásbeli különbség van a kormány és a Lehet Más a Politika között. Számunkra az önkormányzatok nem akadályt jelentenek, hanem az ember közeli és emberközpontú részvételi demokrácia megvalósulásának a lehetőségét. A Fidesz-kormány úgy tekint az egyénekre és közösségeikre, mint szabályozandó tárgyakra, ahol a polgár közvetlenül függ az államtól, ahol minél kiszolgáltatottabb és védtelenebb az egyén, annál hatékonyabb a hatalomgyakorlás. Ezért van útban az önkormányzat és minden olyan közösség, amely a közösségtől kapott hatalom gyakorlásával a központi hatalomgyakorlás hatékonyságát hátráltatja.

A mi felfogásunk szerint nem az egyénnek kell függenie az államtól, hanem éppen fordítva: az államnak kell függeni az őt létrehozó társadalomtól.

(11.50)

Az egyes közösségeknek meg kell adni a jogot, hogy az őket érintő döntések meghozatalában érdemben vehessenek részt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az önkormányzatok kivéreztetésének törvénye. A beterjesztett javaslatot nem tudjuk elfogadni, mert azzal a kormány ellehetetlenítené a kistelepüléseket és tömeges iskolabezárásokat készít elő. A kormány a hibás társadalom- és gazdaságpolitikája miatti feszültségeket az önkormányzati szférára fogja tolni. A kormány ezzel a javaslatával a kerületek és a főváros kaotikus viszonyát fenntartja, konzerválja, tovább súlyosbítja. Ez a javaslat elősegíti a korrupció és a mutyik világának fenntartását, mert a nyilvánossághoz való jogot teljes mértékben kizárja. S végezetül a megyei önkormányzati vagyonok lenyúlásával milliárdos ingatlanbizniszt készít elő.

Összességében: a javaslat teljesen kiüresíti az önkormányzatiság fogalmát, elveszi az önkormányzati autonómia garanciáit és a tanácsrendszer felé történő visszarendeződést valósítja meg. Helyesebb lenne a címét megváltoztatni a helyi önkormányzatok leépítéséről szóló törvényre.

De nézzük a fő problémákat! A kormány ellehetetleníti a kistelepüléseket, és tömeges iskolabezárásokat készít elő. A törvényjavaslat szakít az eddigi önkormányzati törvény szabályozásával, és nem határozza meg pontosan az önkormányzati jogokat, nem garantálja az önkormányzatok autonómiáját abban a tekintetben, hogy a helyi közügyek intézésében önállósággal ruházza fel az egyes önkormányzatokat. Nem határozza meg, hogy mi minősül helyi közügynek, amely alapján az önkormányzat érvényesíteni tudná jogait a kormányzattal szemben, ha az olyan hatáskört akar ráruházni vagy olyan feladatot rábízni, amely nem feladata, és nem védi meg attól, hogy az önkormányzatiság lényegéhez tartozó feladatait elvegye az állam. Mindez teljesen kiszolgáltatottá teszi az egész önkormányzati szektort, ez teremt például alapot arra, hogy legfőképp a kistelepülések életében meghatározó alapfokú oktatást is elvonja az állam az önkormányzatoktól.

Az LMP teljes erőből tiltakozik az alapfokú oktatás állami kézbe vétele ellen. Az önkormányzatiságnak ugyanis egyik lényegi eleme, hogy egy település széles jogosítványokkal rendelkezzen ezen a területen, hogy beleszólása legyen a területén működő, a közösséget alkotó polgárok gyermekeinek jövőjét meghatározó intézmény irányításába. Határozott véleményünk, hogy az oktatásszervezés megújításában feltétlenül érvényesülnie kell a közszolgáltatást igénybe vevőhöz legközelebbi szinten megvalósuló demokratikus kontrollnak, amit eddig az önkormányzati fenntartás garantált.

A nagyobb baj azonban azzal van, amit a rendelkezések mögött nem lehet nem észrevenni, mégpedig azt a szándékot, hogy a kormány jelentős számú kistelepülési iskolát kíván megszüntetni. Kiszivárgott hírek szerint 533 általános iskolát fog a kormány megszüntetni. A feladatelvonás mögött tehát nem az a fennen hirdetett szándék áll, hogy mindenhol jó minőségű oktatás legyen, hanem hogy a költségvetés újabb jelentős forrásokat tudjon kivonni az oktatás területéről. Márpedig az általános iskola a településeken több mint egy épület, a helyi közösség, identitás egyik pillére, ekképpen pedig a település népességmegtartó képessége szempontjából nélkülözhetetlen. Ha elveszik az iskolát, megölik a falut és elindítják az elnéptelenedés és az elszegényedés útján.

Felhívom a figyelmet, hogy önök nem ezt ígérték. Az előző ciklusokban a Fidesz az önkormányzati jogok védelmezőjének szerepében tetszelgett. Felszólaltak a kisposták bezárása, az iskolák megszüntetése ellen, védelmezték a vasúti szárnyvonalakat és a kistelepülések önkormányzáshoz való jogát, teljes joggal. A költségvetési törvény mellett most már az önkormányzati törvényjavaslattal is azt igazolják, hogy korábban nem gondolták komolyan az önkormányzatiság eszményének és a kistelepülések értékeinek a védelmét. Sőt úgy tűnik, hogy mára a kistelepülés lett a fő ellenség, amely miatt a költségvetés lehetetlen helyzetbe került, mert a helyi polgármesterek, képviselők, a vidéki lakosok nem átallnak iskolát, hivatalt fenntartani, élhető települést hagyni gyermekeikre, unokáikra.

Nem tudjuk támogatni azt a javaslatot, hogy 2 ezer fő alatti településeknek ne lehessen saját hivatala. A saját koncepciónk vitája, illetve a jelen javaslat vitái során is gyakran találkoztunk azzal a kormánypárti érvvel, hogy rendkívül pazarló mind a közigazgatás, mind pedig az önkormányzati hivatalok rendszere. A 2360 darab 2 ezer fő alatti településen a lakosság 17 százaléka él, ahogy önök fogalmaztak, csak a 17 százaléka. Felesleges tehát 300 fős kisfalvaknak saját hivatalt fenntartaniuk, mindez csupán arra jó, hogy egy-egy valóban kirívó, de a teljes költségvetés szempontjából jelentéktelen települési túlkapás miatt a kistelepüléseket bűnbakként lehessen kezelni az átalakítások során.

Ez az érvelés első hallásra talán logikusnak is tűnhet, azonban érdemes megvizsgálni, hogy valóban a kistelepülési hivatalok megléte-e az önkormányzati rendszer rákfenéje. Ez a megállapítás ugyanis egyáltalán nincs alátámasztva semmilyen felméréssel, számítással, senki nem vizsgálta, hogy milyen költséget jelent a költségvetésnek a kistelepülési hivatalok fenntartása, és ezért milyen értékű közszolgáltatást valósít meg az önkormányzat. Nincs tehát semmilyen kimutatás arra, hogy egy városi polgár ügyintézése úgy költség, mint minőség szempontjából hatékonyabban valósulna meg, mint egy kistelepülésen élőé. Egy szó mint száz, önök osztottak-szoroztak, és úgy gondolták, úgy lehet költségeket megtakarítani, ha a kistelepüléseket kivéreztetik, hiszen ezzel a lakosságnak és a szavazópolgároknak csak egy kis részét fogják maguk ellen fordítani. Egész egyszerűen tűrhetetlen ez a hozzáállás!

Egy dolog biztosan várható attól, hogy a kistelepülési lakosoknak a lakóhelyüktől messze lévő hivatalokban kell majd az ügyeiket intézni, mégpedig az, hogy az elintézetlen ügyek száma jelentősen nőni fog, a társadalom ezen tagjai másodrendű állampolgárokká fognak degradálódni. Persze, ezzel az állam lehet, hogy spórol valamennyi pénzt, de ahogy említettem, az állam nyeresége nem lehet öncél, főleg ha az ilyen súlyos következményekkel jár.

A javaslat értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy időközben a közigazgatás átszervezésével a hatósági ügyintézés jelentős részét már elviszik a településről, vagyis szinte semmi nem marad a településeken. Mindez még inkább abban erősít meg bennünket, hogy legalább ebben a körben meg kell maradjon az önkormányzatok jogának az önálló hivatal fenntartására. A legkisebb települések jelentős része egyébként már ma is körjegyzőségeket működtet, tehát amit önök fentről okosan kitaláltak, azt már évek óta gyakorolják a legtöbb kistelepülésen, csak saját döntéseik alapján és nem állami kényszerből.

Nem támogatható a javaslat azért sem, mert a kormány hibás társadalom- és gazdaságpolitikája miatti feszültségeket önök az önkormányzati szférára akarják tolni. A javaslat súlyos aránytévesztést követ el, amikor egyébként jogos erkölcsi elvárásokat próbál meg kizárólag a jog eszközével a társadalomból kikényszeríteni. A javaslat 7. §-ában a kormány az öngondoskodást, a közösség terheinek csökkentését kívánja bírságolással kikényszeríthető magatartásformaként meghatározni, valamint a közösségi együttélés szabályainak nemcsak a betartására, hanem a betartatására is kötelezi a helyi választópolgárokat. Mindez álláspontunk szerint túlmegy a jogszabállyal szabályozható életviszonyok körén, túlzott beavatkozás és nem is célszerű eszköz. Az ilyen törvények a mindent szabályozni kívánó és látni akaró hatalom felé tesznek lépést, az egyéni és közösségi jogok és kötelezettségek egyensúlyát a kommunista időkre emlékeztető túlzott kollektivista irányba tolják el.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanez a felfogás jelenik meg az 50. § (5) bekezdésében. A javaslat a testületeket rendeletalkotási joggal ruházza fel arra, hogy saját maguk határozzanak meg olyan kirívóan közösségellenes magatartásokat, amelyeket igazgatási bírság kiszabásával fenyegetnek. Tisztában vagyunk vele, hogy a testületeknek eddig joga volt a helyi szabálysértési rendeleteket megalkotni - amit az új szabálysértési törvény meg fog szüntetni -, azoknál azonban a szabálysértési törvényben foglalt garanciális elemek megfelelő korlátot jelentettek a hatalom túlkapásai ellen. Míg eddig a szabálysértési jogban alapvető vétkességi, felróhatósági felelősség volt a mérce, addig az igazgatási bírság esetében az objektív felelősség elve fog érvényesülni.

Összességében véleményünk szerint ez alaptörvény-ellenes, és a jogalkotási törvénnyel is ütközik, mert olyan szabályozási tárgyat utal igazgatási körbe, amely nem lenne ott szabályozható. Ha azt keressük, hogy mi lehet emögött, gondoljunk bele, hogy mit fog ez jelenteni a gyakorlatban. Elég, ha a hajléktalanokat érintő fideszes jogalkotási gyakorlatra gondolunk, vagy a gyöngyöspatai polgármester elhíresült szabálysértési tényállására, miszerint a polgármester autója mellett provokatívan a földre köpni tilos. Tényleg azt akarja a kormány, hogy a helyi önkormányzatoknak a mindennapi életviszonyok aprólékos szabályozásával, az elesettek, a kiszolgáltatottak vegzálásával kelljen foglalkozniuk? Valóban arra számítanak, hogy az önök politikája elleni felháborodást rá lehet irányítani egy bűnbakként kijelölt csoportra?

(12.00)

A kertjükben rendet nem tartókra? A rendetlenekre? Az utcán köpködőkre? A cigányokra? A szegényekre vagy a hajléktalanokra? Az LMP ilyen jogalkotásban nem tud önökkel együttműködni, a törvényjavaslat emiatt is vállalhatatlan.

De nem tudjuk önöket követni a fővárosi önkormányzatokat érintő terveiket illetően sem. Koncepciónkban egyértelműen megfogalmaztuk, hogy a főváros egységesebb irányítása, az egyes kerületek közötti jobb együttműködés és a korrupció visszaszorítása irányában tudjuk elképzelni a változást, azonban az önök javaslata nem mutat előremutató elmozdulást. A jelenlegi szabályozással kialakított kétszintű önkormányzati rendszer a fővárosban ma már egyértelműen a fejlődés gátjává vált. A főváros és a 23 kerület feladatai átfedéseket, párhuzamos feladatellátást mutatnak, az egyeztetési fórumok híján koordinálatlan városfejlesztési stratégiák működésképtelenséghez, egyenlőtlenséghez és pazarláshoz vezetnek. Hiányzik a koordináció a főváros és az agglomerációs települések között. A főváros egy településnyi egység, ahol a területi önkormányzatokra és a városrészi részönkormányzatokra vonatkozó pontos és garanciákkal övezett szabályozás biztosíthatná a kerületek önállóságát, az alapfeladatok ellátásának felelősségét és lehetőségét, úgy, hogy az a település egészének működését, céljait, fejlesztési elképzeléseit összehangoltan biztosítsa. A Fideszben sajnos nem ezek a szempontok számítanak, hanem a belső erőviszonyok. Ha a területi polgármesterek az erősebbek, akkor marad a jelenlegi működésképtelen rendszer, és nem számít, hogy elmulasztunk egy történelmi esélyt arra, hogy a fővárosunk működését rendbe tegyük, és megteremtsük a lehetőségét annak, hogy valóban a térség legélhetőbb fővárosa lehessen. Az LMP sajnálja az elmulasztott lehetőséget, emiatt sem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.

A negyedik fő kifogásunk a javaslattal szemben: a kormány által benyújtott önkormányzati törvényjavaslatból kiderül, hogy önök érintetlenül hagyják, sőt némileg még szélesítik is az önkormányzati képviselő-testületek lehetőségét a nyilvánosság kizárására. A rendszerváltást követő évek egyik legsúlyosabb problémája a korrupció, a politikai elit hiteltelenné válása, a politika világa és a választópolgárok közötti óriási bizalomhiány kialakulása. Mindannyian ismerünk súlyos korrupciós eseteket, amelyekben a helyi döntéshozók a zárt ülés tartásának lehetőségét kihasználva tudták a választópolgárok elől eltitkolni a település jövőjét érintő döntések hátterét, sok esetben a döntés mögött meghúzódó mutyit. Elég, ha az előző kormányzat idejében elkövetett BKV-s ügyleteket említem, vagy a Fideszhez köthető VII. kerületi Janikovszky Éva Általános Iskola ügyét, esetleg a digitális táblatenderek kapcsán gyanúsan jó eredményeket elérő, Fideszhez köthető cég ügyeit. A második Orbán-kormányt nem kis mértékben a hatalmas, korrupció elleni felháborodás segítette hatalomra, választási ígéretei között előkelő helyen szerepelt a korrupció elleni harc, mégis, amikor ezt konkrét döntésekben kellene érvényesíteni, rendre ellentétes irányú megoldások születnek. A mutyi, tisztelt fideszes képviselőtársaim, nemcsak akkor mutyi, ha azt a szocialisták követik el, hanem akkor is, ha a Fidesz politikusai.

Az LMP önkormányzati koncepciójában és a minisztériummal történt egyeztetés során ezért javaslatot tettünk arra, hogy az új önkormányzati törvény a zárt ülések tartásának lehetőségét csak a személyi kérdések körére szűkítse. A választópolgárok és a politika közötti bizalom helyreállítása nélkül tovább fogunk haladni az érdektelenné válás és a szélsőséges megoldások választásának irányába, ahelyett, hogy egy jól működő, a részvételt elősegítő demokrácia felé indulnánk el. Mindebben kiemelt felelőssége van az önök kormányának, azon belül pedig az önkormányzati törvény zárt ülés tartását szabályozó rendelkezéseinek.

Az előterjesztett javaslat nem jelent előrelépést az átláthatóság irányába. Mindez persze nem véletlen, hiszen ha csak azt nézzük, hogy mit tett a kormány a megyei önkormányzatokkal, láthatjuk, hogy ha értékes ingatlanokról van szó, akkor nemcsak az MSZP kezét kell figyelnünk, jobb, ha a kormányon is rajta tartjuk a szemünket. Az ötödik fő ok tehát, ami miatt a javaslatot nem tudjuk támogatni: a kormány a megyei önkormányzatok vagyonának lenyúlásával többmilliárdos ingatlanbizniszt készül végbevinni. Mindez abból derül ki számunkra, hogy a kormánypárt elutasította javaslatunkat a megyei államosítási törvény kapcsán arra vonatkozóan, hogy a megyéktől átvett vagyontárgyak legyenek forgalomképtelenek, és csak a szintén átvett közszolgáltatások biztosítására lehessen azokat felhasználni.

De szintén aggályos a megyék helyzete, hiszen láthatóan a kormány nem tudja, mit kell kezdenie a megyékkel. Most, hogy önök átvették a megyéket, illetve a feladatokat, lázasan keresik, hogy milyen feladatokat tudnának a megyékre rábízni. Szeretném felhívni a figyelmüket egy nemrég született kormányhatározatra, az 1361/2011. kormányhatározatra, amely szerint december 20-áig kell meghatározniuk önöknek, hogy mit fognak csinálni a megyék tulajdonképpen. Tehát lesz 10 napjuk a megyéknek arra, hogy átálljanak a feladatra, viszont meg fogják hagyni a megyei közgyűléseket. Tudjuk, nagyon jól fizető, zsíros állások vannak ezekben a közgyűlésekben.

Az öt ok tehát, ami miatt az LMP nem tudja támogatni a törvényjavaslatot, hogy azzal a kormány ellehetetleníti a kistelepüléseket, és tömeges iskolabezárásokat készít elő, a hibás társadalom- és gazdaságpolitika miatti feszültségeket az önkormányzati szférára tolja, kaotikussá teszi a kerületek és a főváros viszonyát, elősegíti a korrupció és a mutyik világának fenntartását a nyilvánosság jogainak korlátozásával, és a megyei önkormányzatok vagyonának lenyúlásával milliárdos ingatlanbizniszt készít elő.

Úgy gondolom, a fő érveink el kell hogy gondolkodtassák a tisztelt kormánypárti képviselőket, és legfőképpen az egyénileg polgármesteri tisztet is betöltőket, hogy helyes-e az eltervezett irány, vagy esetleg érdemes lenne rajta módosítani. Az LMP mindenesetre meg akarja adni a lehetőséget, hogy változtatni lehessen, ezért a javaslathoz számos módosító javaslatot terjesztünk be, hogy a hibákat orvosolhassuk.

S hogy a beszédemet ne negatív kicsengéssel fejezzem be, hadd ajánljam figyelmükbe egy-két előremutató módosítási javaslatunkat. Elkötelezettek vagyunk a helyi demokráciafejlesztés iránt, kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a helyi öntevékeny csoportok, civil szerveződések bevonódjanak a helyi közélet szervezésébe, a döntéshozatali folyamatokba történő bevonásukat, a részvételi költségvetés megalkotásának támogatását, összességében, hogy a helyi közügyek gyakorlásában törvényben garantált jogok illessék meg a kisebb közösségeket is. Ugyanígy elengedhetetlen, hogy a helyi testületek demokratikusan működjenek, ezeket megerősítsük, ugyanazokkal a jogokkal ruházzuk fel a települési képviselőket, amelyek Házszabályunk alapján bennünket, országgyűlési képviselőket és a politikai pártokat is megilletnek. Vagyis javasoljuk, hogy minden települési képviselőnek legyen joga legalább egy bizottsági tagságra, legyen joga frakciót alapítani, legyen joga az interpellációhoz és az ellenőrzést, az átláthatóságot erősítő más jogintézmények gyakorlásához is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közös a felelősségünk, hogy milyen úton indulunk el, de ha az általunk javasolt irányba lépünk, és megerősítjük a helyi demokráciát, visszaadjuk a választópolgároknak a saját sorsuk feletti rendelkezési jogot, megteremtjük a társadalmi részvétel jól működő intézményeit, akkor az egész társadalom jobban fog járni, és ahogyan e törvényjavaslat bevezetőjében szerepel, érvényre fog jutni az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségeken belül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu