ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kaufer képviselőtársam próbált meg rátapintani a lényegre. Ezért nem áll messze egymástól, olyan homlokegyenest messze egymástól a képviselőtársaim módosító indítványa. 27 évet dolgoztam, effektív dolgoztam, fizikai munkával foglalkoztam, és végigjártam Magyarországot és azt lehet mondani, Európa számos országát. Egyet higgyen el nekem, az a biztosíték egy dolgozó számára, ha a munkaadó, munkavállaló között harmonikus az egyensúly. Mind a kettő tudja a kötelezettségét és a felelősségét is. Ezen alapszik minden úgy egyébként.

Ezt '86-ban tapasztaltam, akkor vezették be Magyarországon az adót. Megkérdeztem egy angol munkatársamtól, hogy mégis mennyit keres. Akkor azt mondta az angol munkatársam, hogy kollegám, ne haragudjon, ez az én magánügyem, tudja? Sajnos ma Magyarországon még nagyon messze vagyunk ettől az állásponttól, hogy megértjük egymást a munkahelyen, de mindenkinek megvan a saját titka, mindenkinek a saját megállapodása alapján van egy bére, és az nem tartozik másokra.

Nem véletlenül próbáltam meg erre a kérdésre rávilágítani, mert Magyarországon nagyon sok olyan céget ismerek, nagyon sok céget, akiket én hoztam például egy bizonyos városba, van közöttük olyan, amelyik családias légkört alakít ki.

Azt hiszem, és itt jön be a kínai foglalkoztatás meg az éhbérért való foglalkoztatás kérdése, ha telített a piac, és ha jó szakemberek vannak Magyarországon, akkor, képviselőtársaim, egészen biztos, hogy nem ott kezdik, hogy minimálbért adnak. Én is odahoztam Ajkára egy céget, amelyiknek az volt a kérdése, hogy lesz-e egyáltalán annyi munkaerő. Mennyi bért kellene adni azért, hogy valóban jó szakembereket tudjon a saját cégéhez felvenni? Ebbe az állapotba kellene elsődlegesen eljutni, és akkor lenne miről beszélni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Forrás: parlament.hu