GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 4-5. ajánlási pontról van szó. Lamperth Mónika képviselő asszony elmondta a kérdésre adott választ, azt nem fogom megismételni, Kontur Pál képviselőtársam viszont az előbbiekben ezen 4-5. ajánlási ponthoz illesztetten az érdekképviseletek dolgairól beszél. Tehát hozzá szeretném fűzni a mi tapasztalásunkat.

A mi tapasztalásunk valami egészen más, ami arról szól, hogy az érdekképviseletek obligón kívül voltak hagyva, a munkatörvénykönyv tervezete kapcsán még a közelébe sem kerültek a történetnek. Persze voltak kiválasztottak, akikkel igen, hogyne, természetesen; csak a kiválasztottak általában azt fújják, amire felhatalmazza őket a kormány.

A történet másik része, hogy szembesülni kell a dologgal, Kontur képviselőtársam. Nem beszélni, mesélni kell róla, szembesüli kell, meg kell keresni azokat az érdek-képviseleti szervezeteket, nem megengedni a lehetőségét annak, hogy bejelentkezhessenek és odamehessenek tárgyalni. Nem. Hanem ha komolyan gondolom mint kormány azt, hogy tárgyalni akarok velük, akkor meghirdetem annak a lehetőségét, nem pedig azt teszem, amit teszek, hogy lenullázom az érdekképviseleteket, a szakszervezeteket. A dolog másik része, hogy ez a történet nem az érdekképviseletekről szól, ezt jó lenne végre tudomásul venni. Hanem az érdekképviseleteken keresztül azokról az emberekről szól, akiket az érdekképviseletek képviselnek. Magyarul a dolgozó emberekről szól.

Magyarul arról szól, hogy azoknak a torzóknak a kialakulását kívánják megakadályozni, amelyeket önök mint kormány az elhibázott gazdasági döntéseik sokaságából fakadóan ráruháznak a munkaadókra, amelynek a végső áldozatai, végső elszenvedői azok a munkavállalók, akiket most már így - mivel ellehetetlenítik az érdekképviseleteket - nem tudnak képviselni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A történet erről szól.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu