IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen kérni akartam, hogy hadd mondjam már el ezt a felszólalást, mielőtt teljesen belemélyedünk a közvélemény-kutatások metodikájába. Még szerencse, hogy az érdeklődési kör - nem akarok senkit megbántani - mondjuk, nem az optikus, ami aztán még távolabb áll tőlem. És hát érdekes hallgatni azt, hogy egyébként a fideszes képviselők próbálják meggyőzni a többieket, hogy ők ugyan nem fognak nyerni, az ellenzékiek meg arról, hogy márpedig győzni fognak.

Mielőtt a hozzászólásomhoz hozzákezdek, egyetlenegy dologra szeretnék reagálni, az pedig a szocialista képviselőtársam vagy a szocialisták hozzáállása a határon túli magyarok szavazati jogához. Ezen nincs mit magyarázni. Ezzel vagy egyetért az ember, hogy nekik ez jár, és hogy történelmi kötelességünk ezt megadni nekik, és azt mondja, hogy rendben van, és hozzáteszi a módosító javaslatait, hogy szerinte milyen módon működhet, de nem lehet kibújni ez alól azzal, hogy ugyan mi szeretjük őket, ugyan nem lenne rossz, ha választójogot kapnának, de olyan módon nem, ahogy most beterjesztették. Hogy őszinte legyek, az az egy vigasztal - hogy őszinte legyek, egyáltalán nem érdekel, hogy a szocialisták megszavazzák-e a határon túli magyarok szavazati jogát -, mert tudom, hogy ebben a Házban éppen elég tiszta szívű magyar ember képviselőtársam van, akik ezt meg fogják szavazni.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Még egy kis türelmet kérek, talán az utolsó felszólalás lesz az enyém, és engedjék meg, hogy egy kicsit visszább lépjek. Próbálom kitalálni azt, hogy vajon mi indíttatta önöket arra, hogy ezt a törvényjavaslatot tegyék az asztalunkra. Nagyon sokszor elhangzott itt az, hogy önök hatalomkoncentrációt akarnak létrehozni, a hatalom akarása, a hatalom megtartása, a hatalomhoz való mindenáron való ragaszkodás. Szeretném elmondani önöknek, mert talán régen találkoztak a fogalommal önmagában, hogy mit jelent a hatalom. A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja erőltetni. Ez a hatalom különösen akkor mutatkozik meg, amikor valakinek nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem tudja megakadályozni.

Persze, a hatalom birtoklása nem jelenti rögtön azt, hogy azzal vissza is akarnának élni. Az, hogy most önök ezt fogják-e tenni vagy sem, ebben valószínűleg lennének nézeteltéréseink, sőt vitáink is lehetnének, ha nem én lennék talán az utolsó, bár kétpercesekre még van lehetőség.

Úgy gondolom, önök meg vannak győződve arról, hogy a legutóbbi választások óta eltelt időszakban a cselekedeteik és a döntéseik a közjót szolgálják, és még akkor is meg vannak erről győződve, hogyha ezt sem az ellenzéki pártok, sem a különböző szervezetek, sem az egyes emberek nem értik - ha úgy tetszik, nem érzik -, hogy önök ennek a célnak az érdekében dolgoznak. Meg sem fordul a fejükben az, hogy nem az egész társadalom ostoba, és hogy az ellenállás nem a tudatlanságunkból fakad, hogy mi képtelenek vagyunk megérteni az önök szándékait, hanem egyszerűen a csalódottság és a becsapottság érzése az, amely ezeket indukálja. Önök ráadásul, hogyha a hatalomról beszéltünk, akkor nem a hatalmat akarják egyébként megtartani, hanem uralmat szeretnének. A kettő között azért van különbség. Ugye, az uralomhoz szükséges az engedelmeskedni akarásnak valamilyen szintű minimuma, amiről mára, így másfél év ilyen eredményeket felmutató politizálása után már nem nagyon beszélhetünk.

Amikor ezeket elmondom, akkor önökben valószínűleg megint az a kérdés merül fel, hogy vajon értem-e én azt, hogy önök pontosan mit akarnak, és hogy majd az idő bebizonyítja azt, hogy önöknek márpedig igazuk van, és nem értik, hogy miért nem tudjuk támogatni mi ezeket a nagy nemzetmentő csomagjaikat vagy törvényeiket. Mi pedig nem tudjuk megértetni önökkel azt, hogy van más út is az orbáni úton kívül, és hogy elhiszem, hogy a világ szebbnek tűnik azon a narancshályogon keresztül, ami a szemükre nőtt, de attól még a világ nem szebb, még ha úgy is látszódik.

A Fidesz 2010-ben kétharmados többséget kapott a választópolgároktól. Úgy gondolom, hogy talán az arcátlanság határát súroló mértékben - de egyébként politikailag érthető módon - minden lehetőséget meg is ragadnak arra, hogy ebből a legtöbbet kihozzák. A baj akkor van, hogyha a döntéseik túlnyomó többségének a hátterében pártpolitikai érdekek állnak, és egyébként nem vitatom, hogy közben a legjobb tudásuk szerint próbálják meg, mondjuk, a gazdaságot felélénkíteni, felfuttatni, az államháztartási hiányt csökkenteni, de az eszközök, amelyeket használnak, most már szinte senkinek nem tetszenek.

Önök pedig nem meggyőzni akarnak bennünket, hanem olyan törvényekkel, mint ami most is előttünk fekszik, egy kis időhöz szeretnének jutni. Úgy gondolom, túl nagy fába vágták a fejszéjüket, mert majd' minden területen egyszerre akartak módosításokat csinálni, és azt politológiailag tudjuk, hogy egy ciklusban maximum kettő, de inkább egy szektorhoz lehet érdemben hozzányúlni. Ebből adódik, hogy egyébként a képviselőkhöz, a Házhoz és magyar jogalkotáshoz méltatlan minőségű anyagokat tudnak csak produkálni.

Időre van szükségük, és nagyon jól tudják, hogy az emberek a jelenlegi körülmények között nem adnának önöknek több időt; kétharmados többséget biztosan nem, de nagy valószínűséggel lassan most már eljutunk odáig, hogy parlamenti többséget sem. Azt kérem önöktől, hogy ne kényszerítő eszközökkel próbálják meg megtartani a hatalmat, hanem próbálják meg kiérdemelni azt. Működjenek együtt, tartsanak érdemi megbeszéléseket, figyeljenek oda másokra, és ezt nem fogják tudni megspórolni azzal a választási rendszerrel sem, amely szerint jelen pillanatban még a Fidesznek áll a zászló.

(18.30)

Én tudom azt, hogy önök hosszú távra rendelkeztek be, ezt nyilatkozták is. Valószínűleg a dolgok menete eljuttatta önöket odáig, hogy hozzá kell nyúlniuk ehhez a választási rendszerhez, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényhez, ugyanis ki fognak futni az időből, és nem tudnak úgy időt nyerni, hogy bizonyítsák azt, hogy a lakosok, a választópolgárok még adjanak önöknek ciklusokat. Ez egy kényszercselekedet.

Amikor a választási eredményekről beszélnek, akkor hadd kérdezzem meg: hol vannak ez elégedett emberek? Én nem nagyon találkozom velük. Vitatkozhatunk arról, hogy a II. kerületben hány százalékkal ki nyert, hogy nyert, önöknek kétharmada van, vagy nincs kétharmada. Azt mondják meg nekem, hogy hol vannak most Magyarországon az elégedett emberek! Én nem találom őket.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény rossz vagy tudatosan eltorzított, mesterségesen generált igényekre akar reagálni, és természetesen ebből adódóan rosszul. Hogy csak egy példát említsek: önök arra hivatkoznak például, hogy társadalmi elvárás az, hogy kisebb legyen a parlamenti létszám. Az emberek azért mondják azt, hogy legyen kisebb a parlamenti létszám - és itt jön a furfang az egészben -, mert többek között egyébként önöknek is, illetve az önök hathatós munkájának köszönhetően a politikusi szakma jelen pillanatban az egyik legelutasítottabb és a legjobban utált szakma. Ha egyébként nemzetközi tapasztalatokra hivatkoznak, akkor ilyenkor is tekintsenek ki a határon túlra, hogy ott vajon a politikusok megítélése milyen, és ha lehet, ne olyan országot válasszanak, ahol mondjuk, verekednek a parlamentben.

Én megmondom azt, hogy mit szeretnének az emberek. Az emberek olyan képviselőket szeretnének, akik nem elsősorban a pártjuk, hanem sokkal inkább az ő érdekeiket képviselik, akik nem a többi párt ellen, hanem az ország érdekében dolgoznak, és elsősorban szakmai alapon nyugszik a munkájuk. Ha ilyen emberek ülnének a parlamentben egyébként, vagy ilyenek ültek volna eddig, akkor semmi bajuk nem lenne az embereknek azzal, hogy háromszáznyolcvan-akárhányan vannak vagy akár éppen 400-an a parlamentben. Az igaz, hogy a jelenlegi képviselők közül 200-at is nehéz összeszedni, aki ezeknek a kritériumoknak megfelel.

Ha a 176 választókerületről beszélünk, akkor vannak érthetetlen dolgok. Az egyik az, hogy önöknél ott vannak, akik egyéniben nyertek. Tudják, hogy mekkora egy választókerület. Hoppál képviselőtársam éppen az imént mondta, hogy két napot kellett a választókörzetében töltenie. Ha ez kétszer akkorára nő majdnem, akkor négyet fog? Tehát egy napot lesz a parlamentben képviselőként? Egyszerűen kezelhetetlen. És amikor mondjuk, az önkormányzati törvénynél önök azt mondják, hogy földrajzilag legyen egybeépült az a település településegyesítés esetén, akkor önöket egyáltalán nem zavarja az, hogy az én választókörzetemben a két település vagy a két szélső pont között ott van az a szerintem egyébként nem elhanyagolható körülmény, hogy ott van a Mátra, és ebben az esetben nem. Hogy fogja az ottani képviselő bejárni a körzetet? Teljesen elképesztő, hogy miért így akarják.

Azt mondja a törvény, hogy a közhatalom forrása a nép, elsősorban választott képviselői útján. Hát akkor mindenki mérettessen meg! Legyen mindenki valamelyik választókerületben jelölt, és csak az kerülhessen a listára is, aki megmérettette magát. És egyébként módosítsuk, ahogyan korábban a független képviselőtársaim elmondták: 176 választókerület, nem is kell módosítni, megvan, és legyen 88 listás. Mi ezzel a baj? Csökkent a létszáma a parlamentnek? Csökkent. A közvetlen népképviselet megvalósul sokkal jobban, mint most? Megvalósul. Tessenek támogatni ezt a javaslatunkat.

A töredékszavazatokkal kapcsolatban, gondolom, sokat beszéltek róla, sajnos a vita elejéről lemaradtam, mert egy többórás bizottsági ülésen beszéltük át az Ötv. módosításait. Ha valóban meg akarják valósítani azt, hogy ha a győztes megnyeri a mandátumot is, illetve a második és az első helyezett közötti szavazatokat még viszi is töredékszavazatként, akkor - gondolom, többen elmondhatták - ez dupla szavazatnak számít, és máris különbséget teszünk választópolgárok és választópolgárok között. Az egyiküknek egyszer érvényesül a szavazata, a másikuknak kétszer, de ha úgy tetszik, akkor egyébként háromszor, mert listára is szavazhat.

A logika egyébként csak akkor működne - mert van benne logika, én ezt nem vonom kétségbe -, ha a választópolgárok egyesével szavaznának, egymás után, és az eredményt folyamatosan tudnák, és amikor eljutottak odáig, hogy megvan a győztes, akkor eldönthetik, hogy a többi szavazatukat hova tegyék. Nyilván megvalósíthatatlan, de csak ebben az esetben működne ez a logika.

Az ajánlócédulák összegyűjtése, mennyiségének a megemelése, gondolom, erről is ezer szó esett már. Én annyit mondanék, ez nyilván ellehetetleníti a kis pártokat. Ha visszatérünk oda, javasolnám azt is, hogy a bejutási küszöböt vigyük le 3 százalékra, de ha 1500-on hagyják majd az ajánlószelvények összegyűjtését, akár bele is mehetnek, mert egy 3 százalékos párt úgysem fog tudni összeszedni ennyi kopogtatócédulát.

Más rendszer kell; kaució, aláírás, de még az is sokkal jobb lenne egyébként a jelenleginél, ha nem a pártok katonái vagy a pártemberek szednék össze az ajánlócédulákat, hanem mondjuk, egy köztisztviselő vagy aki végigcsinálta most a népszámlálást.

A kis pártokat tehát teljesen el fogják lehetetleníteni ezzel a rendszerrel. Én azt látom, hogy a parlamenti működés az önök számára tulajdonképpen csak egy szükséges rossz. Hallottuk is egyébként korábban, jóval korábban, hogy ellenzék nélkül is nagyon jól ellennének, sőt talán még kényelmesebb is lenne. Én mégis azt mondom, hogy elég nagy szégyen lenne, ha önök rendszerváltó pártként most azon dolgoznának, hogy egypártrendszer alakuljon ki Magyarországon.

Sokkal kellemesebb lett volna mindezt úgy elmondani, hogy például tudom, hogy az előterjesztő is figyel rám és közben nem beszélget. Talán ennyi tiszteletet még megérdemeltem volna, ha kivártam a soromat. A többieknek köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Forrás: parlament.hu