TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! T/4995. számon fekszik előttünk az az indítvány, amely szabályozni kívánja az országgyűlési képviselők járandóságait. A házbizottság feltűnően hosszú időt, 6 órás vitaidőt szán arra, hogy vitázzunk erről a témáról.

Elöljáróban szeretném tisztázni az MSZP alapállását ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az MSZP frakciójának az a véleménye, hogy nincs dolgunk ezzel a javaslattal. Nincs dolgunk, és ezt szeretném viszonylag hosszan indokolni.

Két dolgot szeretnék említeni, a törvényjavaslat benyújtásának időpontját és a törvényjavaslat benyújtásának módját. Az MSZP-nek azért nincs dolga ezzel a törvényjavaslattal, mert egy olyan időpontban került benyújtásra, amikor látnivalóan hazánk rengeteg bajjal küszködik. Nemcsak a gazdaság problémáiról és nemcsak a költségvetési gondjainkról van szó, hanem arról is, hogy milyen módon teszi egyre nehezebbé emberek és vállalkozások életét a jelenleg körülöttünk lévő világ, a hazánkban is érzékelhető válság és nemkülönben a kormány intézkedései.

A napirend nem erről szól, ezért nem szeretnék külön kitérni arra, hogy milyen mértékben és módon hibás a jelenlegi kormány ezért, mégis furcsának találjuk azt, hogy ebben a helyzetben benyújtásra kerül egy törvény az Országgyűlés elé, amely az országgyűlési képviselőkkel foglalkozik és a járandóságaikkal, abban az időszakban, amikor a magyar parlamentre számtalan feladat várna, számtalan olyan feladat, amelyet szabályozni kellene, és nem feltétlenül csak az alaptörvényből adódóan, hiszen számtalan olyan feladat várna az Országgyűlésre, amelynek rendezni kellene a gazdaság helyzetét, törvényeket kellene vitatnunk és elfogadnunk arról, hogy hogyan és mi módon próbálunk változtatni a körülöttünk lévő helyzeten, alaposan kellene vitatnunk hazánk költségvetését, amely jelenleg olyan állapotban van, hogy éppen a tegnapi napon jelezte az illetékes miniszter, hogy módosítani kell, mégpedig jelentősen módosítani kell. Beszélnünk kellene mindazokról, akik valamilyen okból nehéz helyzetben vannak, törődnünk kellene tehát az országgal.

Véleményünk szerint ez lenne a parlament dolga. Ez lenne a parlament dolga, és nem az, hogy ebben az időszakban 6 órás időkeretben arról próbáljon vitát folytatni, hogy hogyan és mi módon részesülnek közpénzekből az Országgyűlés képviselői.

A másik dolog, amiért úgy gondoljuk, hogy nincs dolgunk ezzel a törvényjavaslattal, az a benyújtás módja.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amennyiben valóban szabályozni kívánjuk ezt a kérdést, akkor valószínűleg ezt nem egy egyéni képviselői indítvány útján kellene tenni, bár látom, hogy az előterjesztők köre, mint ahogy az elnök úr jelezte, a mai napon kibővült.

Az alapállásunk az, hogy egy ilyen kérdést nem lehet egypárti és ráadásul egyéni képviselői indítvánnyal rendezni. Márpedig a benyújtás módja most arra utal, hogy a benyújtó, Lázár János nem óhajtott polémiát folytatni sem a képviselői munka mikéntjéről, a parlament működéséről, az egyéni képviselők munkájának módjáról, kötelezettségeiről és jogairól, nem óhajtott megbeszélést folytatni a parlamentben bent lévő pártokkal arról, hogy hogyan szabályozzuk az általában közfunkciókban lévők helyzetét és bérét. Szeretnék itt külön kitérni arra, hogy a parlamenti képviselők nem egyedüli választott népképviselők, hiszen az önkormányzatokban szintén választott képviselők ülnek, és a parlament egyéni státusra vonatkozó döntései is, sőt jövedelemre vonatkozó döntései is hol vonatkoznak rájuk, hol nem. Ezt a vitát véleményem szerint le kellett volna folytatni.

Ezt a vitát nem lehet úgy lefolytatni, hogy találkozunk egy egyéni képviselői indítvánnyal, majd ezt követően azt jelzi nekünk az indítvány benyújtója, hogy természetesen nyitott mindenféle javaslatra. Úgy gondolom, hogy ha a képviselő úr komolyan gondolja ezt, akkor kíváncsi lett volna arra, hogy vajon csak és kizárólag azzal akarnak-e foglalkozni a parlamentben bent lévő pártok, hogy milyen javadalmazásban részesülnek az országgyűlési képviselők, vajon nem lenne-e véleményük arról, hogy mit gondolnak a parlamenti munka általános szabályairól, arról, hogy milyen filozófia szerint működjön a parlament, az összeférhetetlenségi kérdésekről és egyebekről. Ezért tehát, hogy ha az előterjesztő komolyan gondolta, amit gondolt, mármint hogy nyitott az elképzelésekre, akkor ennek az előterjesztésnek véleményem szerint legalábbis ötpárti előterjesztésként kellene a parlament asztalán lennie.

Az előterjesztés benyújtásának a módja különösen akkor kérdéses, hogyha nem sürget az idő bennünket, hiszen az előterjesztőt sem sürgette ebben az idő. Semmi különleges oka nincs, hogy éppen most kerül a Ház elé ez az előterjesztés; semmi különösebb okát nem látjuk, ha csak egyvalamit nem, ami elég rossz sejtelmek által előhívott elképzelés. Hiszen jelen pillanatban nincs döntés a választási törvényről; jelen pillanatban nincs ciklus eleje, avagy ciklus vége, tehát amikor általában szabályozni kellene a képviselők munkájának, jogállásának kérdéseit. És különösen érdekes ez a helyzet akkor, amikor az előterjesztő maga mondja azt, hogy a Ház asztalára fog majd kerülni, a házelnök előterjesztésében, a Ház munkájára vonatkozó új előírások tervezete. Ezért tehát ez az időpont, hogy éppen most, ez eléggé megmagyarázhatatlan.

Természetesen megmagyarázható lett volna akkor, hogyha ez a ciklus elején van itt előttünk, hiszen akkor világos lett volna a szándéka az előterjesztőnek, ha ezt egyéni képviselőként akarja megoldani, hogy 4 évet legalább szabályozni akar. Ha ez a ciklus végén kerül elénk, mert akkor világos lett volna a szándék, hogy egy következő etapra próbáljuk elrendezni ezt a kérdést; vagy a választási törvénnyel együtt kerül ide; vagy, ne adj' isten, a Ház munkájának a szabályozása keretében kerül a parlament asztalára.

Miután ez nem így van, ebben a nagyon sajátos helyzetben hangot kell adjak annak az elképzelésemnek, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hosszú vita és ez az elénk került ügy semmi egyebet nem szolgál, mint hogy a közfigyelmet elterelje néhány más, sokkal fontosabb dologról. Ha pedig ez így van, ez baj, hiszen abban a kérdésben nyilván minden képviselőtársunk egyetért, hogy a közfigyelem szempontjából fontos, hogy a parlamenti képviselők javadalmazása tiszta, világos és átlátható legyen.

Ha pedig ez így van, és nem kívánom, hogy így legyen, akkor az előterjesztő és előterjesztőtársai hibáztak, amikor most hozták elő ezt a kérdést a parlamentben. Hibáztak, mert azt az érzést kelthetik mindazokban, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját, hogy jelenleg semmi más problémánk nincs, csak ez; semmi más gond nem feszít bennünket, csak ez; és semmi egyébre nincs időnk, mint arra, hogy rendezzük a saját dolgainkat.

Én nagyon méltányolom Lázár képviselőtársamnak azt a kommunikációs elővágását, hogy természetesen lesznek kötelező körök, amelyben negatívan kell megítélni az előterjesztőt és a pártját, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Méltányolom ezt az ügyességet, amely arra irányul, hogy eleve hiteltelenítsen minden, az előterjesztőre, az előterjesztésre, az előterjesztő pártjára vonatkozó kritikát, mégsem tudom kritika nélkül hagyni azt, hogy ebben a helyzetben, amiben hazánk van, nem a parlament belső ügyeivel, a képviselők javadalmazásával kellene foglalkoznunk.

A Szocialista Pártnak tehát nincs ezzel az előterjesztéssel dolga ebben az értelemben. Nincs dolgunk ezzel az előterjesztéssel, és nem fogunk kísérletet tenni arra, hogy módosító indítványokat adjunk be, vagy különféle más koncepciók, más elképzelések alapján működő szabályokat dolgozzunk ki. Megtehetnénk - nem tesszük meg. Azért nem tesszük meg, mert ha ebben a helyzetben a módosító indítványok sorát nyújtjuk be, módosítva vagy átértelmezve ezt az előterjesztést, akkor magunk is részesei vagyunk ennek a méltatlan helyzetnek, hogy 2011 decemberében, egy költségvetési vita kellős közepén, sarkalatos törvények elfogadása között, a parlament ezzel a kérdéssel foglalkozik, márpedig azzal, hogy mennyit keressenek a képviselők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nem kétlem, hogy a közfigyelem jelentősen irányul a képviselői munkára; a közfigyelem ráirányul a képviselők járandóságaira és keresetére; és az sem vita tárgya, hogy a politikusok és ebben szűkebben a parlamenti képviselők presztízse jelentőset esett az elmúlt években. Azt azonban nem gondolom, hogy feltétlenül azért és csak azért, mert a járandóságaik nem átláthatóak. Úgy gondolom, hogy ennek a presztízsveszteségnek legalább oka a parlamentben folyó munka alacsony színvonala, a parlamentben bent lévő méltatlan viták sokasága, a parlamenti stílus maga.

Tehát nem feltétlenül csak az a probléma az országgyűlési képviselőkkel a választók szempontjából, hogy átlátható vagy sem, igazságos vagy sem a járandóságuk, hanem hogy milyen a munkájuk színvonala, milyen tehát a teljesítményük.

Éppen ezért abban a kérdésben, amely tágabb körben vizsgálná a parlamenti képviselők helyzetét, természetesen meglenne a véleményünk, hiszen ezen az alacsony presztízsen javítani kell és javítani szükséges. Egy ország nem működhet úgy, hogy a választott képviselői és a tisztelt Ház megítélése negatív. Szeretném azonban megerősíteni azt, hogy ez a negatív megítélés nem abból adódik csak és kizárólag, persze abból is, hogy mennyi a jövedelmünk, hanem abból, hogy hogyan végezzük a munkánkat. Ezért tehát igazságos és helyes lett volna, hogyha egy előterjesztés azt veszi elő, hogy melyek a parlamenti képviselő kötelezettségei, hiszen látni kell, hogy a bizottságokban végzett munka vagy a tisztelt Házban végzett munka, annak a mennyisége és annak a színvonala legalább annyira oka az alacsony presztízsnek, mint az, hogy átláthatóak vagy sem a fizetések és a javadalmazások.

Kétségtelen az is, és nem vitatom, éppen az előterjesztők véleménye alapján, hogy a húsz év alatt jelentősen változott, jelentősen alakult a parlamenti képviselők munkájának a stílusa és a módja. Jelentősen változott és jelentősen alakult. Hiszen 1990-ben az akkori viszonyok között ebben a tekintetben tapasztalatlan képviselői kör kezdte meg a munkáját, nem voltak kialakult és bejáratott módjai a képviselői munkának. Nem lehetett pontosan tudni, hogy milyen körülmények között és hogyan kell végezni az egyéni választókerületi munkát; hogyan kell kapcsolatot tartani a választókkal; hogyan kell képviselői irodát üzemeltetni; hogyan kell ügyeket intézni a választókerületben, az emberek között. És nemkülönben nem volt annak gyakorlata, hogy milyen módon kell szakértőket igénybe venni a bizottsági és egyébként plenáris üléseken elénk kerülő előterjesztések megítéléséhez.

(9.20)

Nem volt annak kialakult módja, hogy hogyan kell szakosodni egyes kérdésekre képviselőknek, nem volt bejáratott módja annak, hogy vajon hogyan kell végeznie a munkáját, és húsz év alatt ez kialakulni látszik. Hiszen mindannyian látjuk a parlamentben, hogy minden ügyben nem tudunk eleget tenni azoknak a kívánalmaknak, amelyek megjelennek, tehát állandó jelenléttel szakpolitikusi munkát végezni bizottságban vagy bizottságokban, és egyben ellátni folyamatosan és otthon a választókerületi munkát. Nem lehet pontosan megítélni azt, hogy vajon melyik a fontosabb és melyik a súlyosabb, ezért kialakulnak azok a szerepek itt is, amelyek köthetők egyrészt egyes képviselők szempontjából a Házhoz magához. Azok a képviselők, akik a bizottságokban vagy a Ház szakpolitikai munkájában szerepet játszanak, és súlyos vagy súlyosabb ügyekben itt vannak a Ház ülésein, ezt tekintik fontosabbnak, és vannak, akik más-más módon mást csinálnak. Ezért az egységes szemlélet nagy valószínűséggel nem lenne rossz. Nem lenne rossz az az etalon, amely azt mondaná, hogy egy képviselőnek mi a kötelessége. És ha azzal kezdtem mondandómnak ezt a blokkját, hogy közfigyelem, akkor nagy valószínűséggel a köz is hálás lenne azért, ha nem vagy nemcsak a javadalmazások lennének átláthatók, hanem azok a szabályok is, amelyek a képviselői munkát körbeírják, azok a kötelezettségek, amelyeknek nekünk is eleget kell tenni. Abban az esetben, ha egy ilyen komplex és tág kérdéskörben kellene vitát folytatnunk, akkor minden bizonnyal a Magyar Szocialista Párt is partner lenne ebben az ügyben.

Tisztelt Ház! Ha azt mondtam, hogy a Szocialista Pártnak nincs dolga ezzel az előterjesztéssel, akkor különösebben hosszabban nem kell taglalnom az előterjesztés egyes részeit. Nem kívánok tehát belemenni azokba a szabályokba, amit a javadalmazás, a bérek emelése, az utazás, valamint a lakhatás ügyeiben az előterjesztés mond. Nem kívánok ezzel a részével foglalkozni, mert bár számtalan kritikát lehetne elmondani ezzel kapcsolatban, úgy gondolom, hogy minden egyes paragrafus, minden egyes új előírás részünkről történő vitatása cáfolná azt a mondandót, hogy nincs dolgunk ezzel a törvényjavaslattal. Azzal szeretném tehát bezárni a mondandómat, hogy nincs dolgunk vele, mert nem ebben az időpontban, nem így és nem ezen a módon kell, kellene szabályozni a képviselők munkáját; aláhúzom, tisztelt képviselőtársaim, nem a javadalmazását, hanem a képviselők munkáját.

Egyetlen megjegyzésem azért mégiscsak lenne, hiszen a kormánypárt vezérszónoka az imént hosszasan taglalva az előterjesztést, és persze támogatva azt, mondott egy számomra nehezen értelmezhető, de ha jól értem, akkor messzire vezető dolgot. Azt kezdte el fejtegetni, hogy a rendszerváltás után a képviselőknek nem volt meg az a magánvagyonuk, amely lehetővé tette volna számukra a parlamenti politizálást, és ezért került olyan helyzetbe a magyar parlament, hogy bért, jövedelmet állapított meg a képviselők számára.

Tisztelt Szakács Imre képviselőtársam, természetesen tiszteletben tartva támogató szándékát ezzel a tervezettel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ez a gondolatsor messze vezet, hogyha persze végigviszi. Úgy gondolom, hogy ha arra gondol, hogy a következő időszakban annak kellene döntenie a parlamenti képviselőség szempontjából, hogy rendelkezik-e vagy sem magánvagyonnal egy képviselő, akit megválasztanak és a parlamentben politizál, akkor nagy valószínűséggel azt az örökbecsű mondást képviseli, amely számomra nem becses, hogy az üres zsák nem tud egyenesen állni, magyarul, hogy akinek van magánvagyona, politizáljon, akinek meg nincs, az ne. Én ezt a vélekedést nem osztom, és bizonyára ön sem gondolta ezt teljesen komolyan, amikor belekezdett ennek az ügynek a taglalásába. Mert ha komolyan gondolja ezt a gondolatot, az baj. Az azonban nem baj, ha azt képviseli, hogy egy professzionalizálódó politikában professzionális politikusok professzionális munkáért javadalmazást kell hogy kapjanak. Ezzel a világon semmi probléma nincs, csak ezt nem kell összekeverni azzal a gondolatsorral, amit ön megkezdett.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a Háznak a következő időszakban az előttünk levőnél sokkal fajsúlyosabb, sokkal fontosabb előterjesztéseket kell majd megtárgyalnia. Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt a következő időszakban ezeknek, az ország életét jelentősen befolyásoló tervezeteknek a megtárgyalásában részt fog venni, természetesen dolgozni fog azon, hogy költségvetés, gazdasági típusú törvények, szociális törvények, nyugdíjtörvények a lehető legjobb formában készüljenek el, és ehhez adja a munkáját, s nyilvánvalóan helyes kezdeményezésekhez adja a szavazatát is.

Ehhez az előttünk lévő előterjesztéshez nem tudja adni szavazatát a Magyar Szocialista Párt, de nem tudja adni azt a közreműködést sem, amely legitimálja azt a törvénytervezetet, amely alkalmatlan időben, újra megismétlem, figyelemelterelési szándékkal, szerintem nem komplex módon, nem teljességgel tárgyalja azt a tervezetet, amelyet egy képviselőtársunk egyéni képviselői indítványként tett a parlament asztalára.

Köszönöm szépen a figyelmet, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, és köszönöm a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu