MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalási sorozatomban arra teszek kísérletet, hogy a mezőgazdaság, tágabb értelemben véve pedig az egész magyar vidék életében fontos szerepet betöltő személyeket mutassak be, állítsak emléket munkásságuknak itt, a nemzet templomában is. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék önhibáján kívül, de kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert a sorozatban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek, illetve a Jobbik vidékgazdaság-fejlesztő programját is átitatják a vidéki lét és a föld szeretetét hangsúlyozó gondolatok.

Tessedik Sámuel Albertiben született 1742. április 20-án. Édesapja evangélikus lelkész volt, édesanyja, a pozsonyi származású Lang Erzsébet a gimnázium után a debreceni református kollégiumban tanult tovább. 21 éves volt, amikor beiratkozott a németországi erlangeni evangélikus egyetemre, a teológia mellett itt egyébként orvosi és természettudományos ismereteit is bővítette. Később sokat foglalkozott a csatornarendszerek, vízszabályozó gátak, öntözési kísérletek és a lecsapolási munkálatok megfigyelésével Nyugat-Európában, ugyanúgy, ahogy a homokra telepített erdős ligeteket, a homokmegkötést, a mezőgazdasági ipart, a közoktatás fejlett intézményeit és az oktatás tartalmi vonatkozásait is tanulmányozta kint.

1762-ben meghívták segédlelkésznek a Békés megyei Szarvasra, ahol rövidesen vezető lelkész lett. 1769-ben feleségül vette elődje, Markovitz Mátyás lelkész lányát, akinek halála után Lissoviny Karolinával kötött új házasságot. A két házasságból összesen tizennyolc gyermeke született, akik közül kilenc érte meg a felnőttkort.

Hosszú évtizedeken keresztül, 53 éven át, haláláig állt a szarvasi gyülekezet élén. Hosszú betegségben hunyt el 1820. december 27-én, Szarvason.

Munkásságának három nagyobb területe volt: egyrészt a gazdasági szakoktatás, másrészt a mezőgazdasági termelés gyakorlati fejlesztése és végül az elméleti-szakirodalmi tevékenység.

1780 májusában az általa alapított gyakorlati gazdasági intézetben próbálta valóra váltani oktatási és iskolapolitikai elgondolásait. Legnagyobb műve 1784-ben jelent meg "A parasztember Magyarországban micsoda és mi lehetne" címmel. Ebben kifejtette, hogy milyen sanyarú körülmények között él a magyarországi parasztság, és megpróbálta ennek okait számba venni. Ezek között említi az iskolai oktatás elmaradottságát, a korszerű ismeretek hiányát, a rossz körülmények között folyó földművelést, állattenyésztést és a szükséges piacok hiányát.

Szomorú, hogy 220 évvel ezután, ma minden megállapítása, ami a magyar vidék elmaradottságának okát hivatott kutatni, ugyanúgy aktuális. Írásainak több mint fele foglalkozik például a falurendtartással, azzal, hogy milyennek kellene lenni egy eszményi falunak. Úgy gondolom, hogy ma ezt hívhatnánk talán vidékfejlesztésnek, és ennek hiányát kérjük önöktől is számon hétről hétre itt a parlamentben.

Nagy sikereket ért el a használhatatlannak hitt szik termővé tételében. Gondos kísérletei révén annyira fel tudta javítani a szikeseket, hogy egy-egy holdjuk a legszárazabb esztendőben is 150 forint értékű hasznot hozott. A szikesek javítása mellett jelentős eredményeket ért el a kertészeti kultúrák termesztésében is. Szenvedélye lett a szőlészet, aszúborral is kísérletezett, illetve nagy érdeme van a méhészkedés területén is, hiszen a méznyerési eljárás új formáját vezette be, ami elkerülhetővé tette a méheknek addig szokásban volt elpusztítását a méznyerés folyamán. Jelentős sikereket ért el a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás, a csatornázás területén is.

Az alábbi gondolatokat idézem tőle, melyeket szinte a jövőbe látva, a megszállottak hitével írt: "Ahol nem gondoltam, nem is gyanítottam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóban és írásban elhintettem. De remélem, még síromon is ki fognak kelni a virágok, melyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem."

Szarvas község méltón őrzi emlékét, de jó lenne, ha országosan is ismertebb lenne munkássága, elévülhetetlen szerepe, mellyel a magyar vidék történetébe örökre beírta nevét.

Ezen ügyek előmozdítása érdekében szarvasi barátommal, jobbikos harcostársammal, Samu Tamás Gergővel közösen indítunk el egy vidéktörténeti pályázatot, amelynek részleteiről később tájékoztatom a kedves érdeklődőket.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.)

Forrás: parlament.hu