DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 4., 6., 9., 14. pontjaihoz szeretnék szólni, kommentárt fűzni.

Az ajánlás 4. pontjában olyan módosító javaslat szerepel, amely a "rendkívüli hitelnyújtás szükséghelyzetben" megnevezést változtatná meg a törvényjavaslat 7. alcímének keretei között. Én ezzel kapcsolatban arra szeretném felhívni a tisztelt törvényjavaslat-tevő pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy ez az alcímváltoztatás, amire a javaslat irányul, lehet, hogy szerencsés, lehet, hogy nem. Nem is ez a gondom, hogy a cím neve mi legyen, hanem a tartalom, ami mögötte rejlik.

Ez a bizonyos rendkívüli hitelnyújtás arra vonatkozik a módosító indítvány szerint, hogy a hitelintézetek rendkívüli helyzetbe kerülése során vagy kapcsán vagy után nyújthat a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank rendkívüli hiteleket. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bővítse ki a törvényhozás, a parlament a törvényhozás során ezt a hatáskört, nevezetesen abba az irányba, hogy ne csak a hitelintézet, hanem a Magyar Államkincstár is kerüljön bele ebbe a körbe. Ha úgy tetszik, a Magyar Államkincstárat is tekintsük hitelintézetnek, némi túlzással, az én felfogásomban, és a rendkívüli helyzetben a jegybank az Államkincstárat is meghitelezhesse.

Erre egyrészt nemzetközi példák vannak, másrészt valamikor, aki visszaemlékszik, még a kilencvenes évek első felében a jegybank hitelt nyújthatott a Magyar Államkincstárnak az államháztartás adósságának a finanszírozása érdekében. Ez a gyakorlat megszűnt. Azt gondolom, helyesen szűnt meg, és azóta az államháztartás a hiányának finanszírozásához szükséges pénzforrásokat a piacon szerzi be, vagy nemzetközi hitelintézetektől szerez forrásokat, mint tudjuk. Ez a javaslat, amire én felhívnám a figyelmüket, az, hogy lehet olyan helyzet - különös tekintettel a jelenlegi helyzetre, amiben, mint tudjuk, egyfajta úgynevezett szabadságharcot folytat a magyar kormány az ország, illetve a magyar pénzügyek függetlensége érdekében -, nos, lehet olyan helyzet, amikor a nemzetközi hitelintézetek nem adnak vagy nem úgy adnak hitelt, mint ahogy azt a kormány szeretné. És ilyen helyzetben célszerű lehet a jegybankhoz fordulni, amennyiben a törvény kibővíti ezt a szerepét, és a kormánnyal való kapcsolatát erre is kiterjeszti. Ne adja isten, hogy erre sor kerüljön, de sor kerülhet.

Az IMF hazament, mint tudjuk. Nem tudom, mikor jön vissza, mikor folytatódik ez a kapcsolatépítés, vagy a tárgyalások mikor fejeződnek be. A magyar államháztartás hiányának a finanszírozására van jegybanki tartalék, szerencsére, és vészhelyzetben vagy rendkívüli helyzetben, ahogy a törvényjavaslat szövege szól, lehessen mód arra, hogy a jegybank is hitelt nyújthasson az Államkincstárnak, mert lehet, hogy a piacon csak irreális feltételekkel, 9 százalék közeli hozamokkal lehetne pénzhez jutni, ami megítélésem szerint közgazdasági abszurdum. Ilyen hozamokat nem lehet kitermelni a gazdaságban. Tehát ilyen 6-7 százalék fölötti hozamokra hitelt felvenni merénylet a magyar adófizetőkkel szemben.

És ilyen helyzetekben, azt gondolom, inkább azt kell mérlegelnie a kormánynak és a jegybanknak, együtt, és végső fokon természetesen a parlamentnek is, hiszen a törvényt a parlament hozza meg, hogy ilyen rendkívüli helyzetekben, helyzetben lehessen a jegybanktól kölcsönt felvenni, amit aztán a helyzet javulása után a Kincstár természetesen visszafizet a jegybanknak. Ez tehát a 4. ajánlási ponthoz fűzött javaslatom.

A 6. ajánlási ponttal kapcsolatban talán pragmatikusabb vagy egyszerűbb a probléma, aminek a megoldására hívnám fel mindannyiunk figyelmét. Itt arról van szó, hogy a törvényjavaslatot tevő pénzügyi kormányzat, a miniszter úr azt írja konkrétan, hogy amikor a jegybanknak az Országgyűléssel való kapcsolatát kell szabályozni, akkor a javaslat szerint a jegybank évente legalább egyszer beszámol a gazdasági ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságnak, és nevesíti praktikusan a gazdasági bizottságot, a gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságot, tehát nyilván a gazdasági bizottságról van szó.

Ne értsék félre, bennem semmiféle szakmai féltékenység nincs, látván ezt a javaslatot, és tudván azt, hogy az elmúlt 20 esztendőben az illetékes parlamenti bizottság, amely úgymond a jegybankkal a kapcsolattartója volt, és illetékes volt a jegybank tevékenységének az ellenőrzésében, ez mindig a költségvetési bizottság volt, bár változó névvel. Most éppen számvevőszéki és költségvetési bizottság a neve - nem a legszerencsésebb, teszem hozzá zárójelben -, de tény az, hogy ez a bizottság és jogelődei voltak azok a bizottságok, amelyek előtt a mindenkori jegybanknak beszámolási kötelezettsége volt - meghallgatás, a jegybank vezetőinek, tisztségviselőinek a meghallgatása, az éves beszámoló megvitatása és így tovább. Ezt a hatáskört most a gazdasági bizottságnak szánja a törvényjavaslat tevője, és itt a javaslatnál kicsit kilóg a politikai lóláb.

Én azt gondolom, hogy ez nem véletlen, tehát nem keverte össze a javaslattevő a két bizottságot, és tudatosan javasolja a gazdasági bizottságot ebbe a szerepkörbe a költségvetési bizottsággal szemben, amely, mint mondtam, tradicionálisan illetékes bizottság volt a jegybank ügyeinek a megítélését illetően.

(9.50)

Azt gondolom, a politikai lóláb ott keresendő, hogy az elmúlt húsz évben a költségvetési bizottság elnökét mindig az ellenzék adta. Ez jelenleg is így van, és ezelőtt húsz évvel ez így indult meg, miközben a gazdasági bizottság vezetőjét pedig jellemzően mindig a kormányoldal adta. Azt gondolom, hogy azáltal, hogy a gazdasági bizottság kapja azt a szerepet, ami a jegybank monetáris politikájának az ellenőrzését illeti, azáltal a kormány befolyása még erőteljesebben, közvetlenebb módon érvényesül.

Ez jól érzékelhető volt azokban a próbálkozásokban, amelyek során a közelmúltban a költségvetési bizottság többségi elhatározással rá akarta bírni minden létező jogi eszközzel a jegybank jelenlegi elnökét arra, hogy a vagyonbevallását és más egyéb magánvagyonára vonatkozó információkat bocsásson a bizottság rendelkezésére.

Én személy szerint nem tartottam ezt az akciót ízlésesnek, mert azt gondolom, a költségvetési bizottság nem vizsgálóbizottság, és nem feladata a jegybank elnökének a magánvagyonával foglalkozni. Ott van erre az adóhivatal, vagy ha valami más gond van, akkor más ellenőrző szervek is léteznek az országban, és én személy szerint nem is vettem részt ebben a döntésben, nem szavaztam meg, sőt, alá sem írtam azt a határozatot, amit aztán a bizottság nevében a bizottság elküldött a jegybank elnökének.

Nos, azt gondolom, hogy ilyen és hasonló, ha úgy tetszik, toleránsabb vagy európaibb, nem tudom, hogy fejezzem ki magamat, nem akarom a saját tevékenységemet minősíteni, van erre más, aki illetékesebb ennél. Tehát azt gondolom, hogy talán egy ellenzéki vezetésű költségvetési bizottság nem elegendő garancia a kormánytöbbségnek arra, hogy a jegybankot a kormány ellenőrzése alá vagy erőteljesebben a kormányoldal ellenőrzése alá vonja. Akkor is így van, ha az egyik módosító indítvány, amiről most nem akarok beszélni, tulajdonképpen hitet tesz a jegybank függetlensége mellett, mármint a kormánytól való függetlensége mellett, hiszen a jegybank nyilvánvalóan nem lehet független az Országgyűléstől. Független lehet, és az a függetlenség sem abszolút természetesen, független lehet a kormánytól.

Tehát azt gondolom, hogy a gazdasági ügyekért felelős bizottság direkt módon való megjelenése nem ízléses a törvényben. Sokkal jobb lenne meghagyni a jelenlegi megfogalmazást, ami illetékes bizottságot mond, aztán még mindig dönthet a Házszabály vagy a parlament arról, hogy melyik az illetékes bizottság, amelyik a jegybank monetáris tevékenységének az ellenőrzésére jogosult, illetve meghallgatásokra, éves beszámolók minősítő vitájára s a többi.

Van még egy érvem, ami azt támasztja alá, hogy ez egy nem szerencsés megfogalmazás, és jobb az, amit a módosító indítvány tartalmaz. Tudniillik a Házszabály szerint minden Országgyűlés négyévente dönt arról, hogy milyen állandó bizottságokat hoz létre. Mint mondtam, a költségvetési bizottság neve is gyakran változott, a gazdasági bizottságé is változott. De nem is ez a lényeg ebből a szempontból, hanem az, hogy a Házszabály direkt módon felsorolja, taxatíve felsorolja azokat az állandó bizottságait, amelyeket létre kell hoznia minden parlamentnek, minden Országgyűlésnek négyévenként, és ezek között van a külügyi bizottság, honvédelmi bizottság, költségvetési bizottság, alkotmányügyi bizottság, mentelmi bizottság, talán fel is soroltam azokat, amelyeket köteles létrehozni az Országgyűlés mindenkor. Ezek között nem szerepel a gazdasági bizottság.

Tehát mint ahogy volt is, lehet olyan helyzet, hogy gazdasági bizottságot a parlament nem hoz létre, bár a Házszabályt is lehet módosítani természetesen, mindent lehet kétharmaddal, azonban azt gondolom, hogy a húszéves tradíciókat ilyen értelemben is érdemes szem előtt tartani, tehát nem biztos, hogy változtatni kell a Házszabályt. Ha pedig nem változik, akkor a mindenkori gazdasági bizottság léte, létrehozása annak függvénye, hogy milyen kormánytöbbségű parlament alakul.

Ez tehát a második gondolatom, ami arra vonatkozik, hogy nem elegáns, nem ízléses és nem is praktikus és nem is logikus a gazdasági bizottságot néven nevezve, úgymond a parlament nevében a jegybanki monetáris politika fölötti ellenőrző testületté tenni.

A harmadik megjegyzésem az ajánlás 9. pontjával kapcsolatos. Szintén itt is kilógni érzem a politikai lólábat, és itt, ezen a ponton nagyon aktuálpolitikai motívumot vélek felfedezni a törvényjavaslat-tevőnek a szándékaiban. Nevezetesen azt, hogy egyfajta lex Simort alkotna az Országgyűlés akkor, ha ezt a javaslatot változtatás nélkül elfogadná.

Én a jegybank elnökét se pró, se kontra nem kívánom minősíteni, most semmiképpen nem; természetesen van a tevékenységéről véleményem, akár mint közgazdásznak, akár mint a költségvetési bizottság elnökének. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy akár marad a jegybank elnöke ebben a politikai presszióban, amibe szorítja őt a belpolitikai helyzet, akár marad, akár nem marad, jön majd a helyére másvalaki, ha előbb nem, akkor 2013-ban, és nem biztos, hogy annak a leendő bankelnöknek is szerencsések azok a hatáskörök, amikbe most be akarják szorítani a regnáló jegybankelnököt.

Magyarán szólva: nagyon leszűkíti a javaslat a jegybank elnökének a kompetenciakörét, és itt látom az aktuálpolitikai lólábat, hiszen nagymértékben előretolja a monetáris tanácsot. A jegybank legmagasabb rendű és legmeghatározóbb grémiuma a monetáris tanács, és hozzá képest az elnök csak egy végrehajtó, és hiába elnöke az igazgatóságnak, gyakorlatilag egy kiszolgáló személyzetté degradálódik, amennyiben ez a javaslat így lenne elfogadva.

Emlékeztetem mindannyiunkat arra, hogy minden ország jegybankjában az elnök egy kitüntetett szerepet betöltő személyiség, aki ritkán szól és halkan, de arra mindenki odafigyel. Tehát a jegybank elnökének ez a súlya, ez a tekintélye nagyon fontos, és még egyszer mondom: nem a konkrét aktuálpolitikai helyzetben, hanem a mindenkori jegybank mindenkori elnökének a szerepe egy ország pénzügyi életében, monetáris politikájában, nemzetközi pénzügyi megítélésében rendkívül fontos. Ezért azt hiszem, hogy aktuálpolitizálni ezt a kérdést nem lenne szerencsés.

Tehát meggondolandónak tartom a módosító indítvány szellemében azt, hogy a monetáris tanácsnak ezt a túlzott kibővítési szándékát és az elnök jogkörének a megnyirbálását mindenféleképpen változtatni kellene, lényegében meg kellene hagyni a jelenlegi szabályozást, és azt is meg kellene hagyni, hogy az elnököt távollétében valamelyik alelnök helyettesíthesse, nem pedig a monetáris tanács illetékes tagja.

Ez is egy furcsa megoldás, hogy a jegybank elnökének érthetően más a szerepe, mint a monetáris tanácsnak. A monetáris tanácsnak is elnöke a jegybank elnöke, és ott természetesen helyettesítheti a monetáris tanács valamelyik tagja, de jegybankelnökként ne a monetáris tanács tagja helyettesítse, hanem valamelyik alelnök. Ez így logikus minden szervezetben.

Itt mondanám el azt a gondolatomat is, hogy nem tartom szerencsésnek háromtagúra bővíteni a jegybank alelnökeinek a számát, noha a javaslat nem mondja ki, hogy három alelnök kell, csak lehetővé teszi, hogy lehet három alelnök. Szerintem ne adjon ilyen lehetőséget, hogy lehessen három alelnök, bőven elég két alelnök, mindkettőt a köztársasági elnök nevezi ki, és hozzáteszem: szerencsés, ha a kinevezésekor megmondja azt is, hogy melyik alelnök az első helyettese az elnöknek.

Tehát azt gondolom, hogy a jegybank egészének a képviselete szempontjából és az elnöki jogkörök gyakorlása szempontjából az alelnök legyen a második ember, és ha két alelnökös modell van, akkor jelölje meg a kinevező köztársasági elnök, hogy melyik alelnök a primus inter pares, tehát melyik helyettesíti távollétében az elnököt.

(10.00)

Végül a negyedik gondolatom a díjazással kapcsolatos, a monetáris tanács tagjainak a díjazásával, amivel a módosító indítvány foglalkozik. Ennek kapcsán mondom el, hogy nemcsak a monetáris tanács tagjainak a díjazása kellene hogy változzék, hanem a javaslat szerint az is, hogy a felügyelőbizottság tagjainak az illetménye, illetve a tiszteletdíja is változzék. A javaslat szám szerint megnevezi, hogy a jegybank felügyelőbizottságának az elnöke 1 millió 200 ezer forintos tiszteletdíjat kapna. Ez irreálisan magas, mindenféle értelemben magas. Ha a jegybank elnökének a fizetését nézzük, ami úgy tudom, 2 millió forint, annak a 60 százaléka ez a javasolt összeg. Azért magas, mert a felügyelőbizottság nem hoz döntéseket. A felügyelőbizottság felelőssége nagyságrendekkel kisebb, mint az elnöké. A felügyelőbizottság ellenőriz, javaslatot tesz, bírál, sokféle tevékenységet végez vagy végezhet, döntéseket viszont nem hoz. Döntési felelőssége nincs. Döntési felelőssége az elnöknek és a monetáris tanácsnak van, és ehhez a felelősséghez képest a felügyelőbizottság ilyen mértékű díjazása semmiféle logikai kritériumnak nem felel meg.

Én magam öt évig voltam felügyelőbizottsági elnöke egy többségi állami tulajdonú gazdasági társaságnak. Nem akarom a jegybankhoz mérni a szerepét, ez szerénytelenség lenne, azonban tudom, hogy mi a feladata egy felügyelőbizottságnak, és milyen díjazási arányok illetik meg a felügyelőbizottság elnökét, tagjait az igazgatósághoz, a menedzsment vezetéséhez képest. Nos, egy nagyságrenddel kevesebb a felügyelőbizottság elnökének a díja, mint az igazgatóság elnökének a díja. Ez azt jelenti magyarra fordítva, ha mondjuk, 1 millió forint egy többségi állami tulajdonú társaság vezérigazgatójának a havi illetménye, akkor legfeljebb 100 ezer forint a felügyelő- bizottság elnökéé. Itt tehát aránytévesztésről van szó. Az, hogy 60 százalékát kapja a felügyelőbizottság elnöke, és arányosan a tagjai is a jegybank elnökének, ez súlyos aránytévesztés. Itt megint kilóg a politikai lóláb, és azt gondolom, ez nem független attól, hogy jelenleg ki a felügyelőbizottság elnöke. Lehet, hogy ha Kovács XXVI Jánosnak hívnák az illetőt, akkor nem lenne ilyen mértékű a javaslat. Ez védhetetlen, gyakorlati és szakmai megfontolásokból egyaránt.

Még egy utolsó gondolat, és aztán befejezem, elnök úr, köszönöm szépen a türelmét. A monetáris tanács kibővítését is fölveti ez a javaslat. Itt megint lehetőséget akar teremteni és nem direkt előírást arra, hogy 11 tagú is lehetne a monetáris tanács. Kérem tisztelettel, ez súlyos összegekbe, közpénzbe kerül. A jegybank felügyelőbizottsága és az Állami Számvevőszék is számon kéri a jegybank menedzsmentjének a túlzottan nagyvonalú költséggazdálkodását, s azt gondolom, hogy joggal, mert például az a logó, amit 50 millió forintért csináltak, az én ízlésemet is alulmúlja, illetve sérti természetesen. És más egyéb gazdálkodási vagy takarékossági problémák is vannak. De ez egy újabb lépés lenne a - pazarlást nem mondok, de - takarékossági szempont figyelmen kívül hagyása felé; talán lehet ilyen eufemisztikusan fogalmazni. Nem kell 11 tagú monetáris tanács. Itt megint kilóg a politikai lóláb. A feltöltés nyilván úgy történne, hogy a jelenlegi kormányhoz lojális szakemberek kerülnének a monetáris tanácsba, és nagyobb valószínűséggel hoznák azokat a döntéseket, amik a kormány szempontjából kedvezőbbek. Különös tekintettel a jegybanki kamatra gondolok, ami sajnos igen magas, az Európai Unióban a legmagasabb jegybanki alapkamattal dolgozik a magyar gazdaság. Ez nagy baj. De az is nagy baj, ha egyoldalúan kormányhű vagy a kormányhoz túlzottan lojális emberek alkotják a monetáris tanácsot. Ez nagyon hasonlít ahhoz a konstrukcióhoz, amit az Alkotmánybíróság tagjainak kibővítésével volt szíves a kormányoldal megalkotni. Az tudniillik, hogy Magyarországon 15 tagú Alkotmánybíróság van, enyhén szólva is aránytévesztés, hiszen a nagy Németországban pont 16 tagú alkotmánybíróság van. De most nem az Alkotmánybíróságról van szó, csak az analógiát mondom, hogy a monetáris tanács kibővítése nagyon hasonlítana az Alkotmánybíróság kibővítéséhez, ha ezt a javaslatot fogadnák el. Ezért én azt kérem, hogy az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat szíveskedjenek akceptálni és ezek szerint dönteni majd.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu