GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoklatomban mondhatnám azt, hogy egyetértek az előterjesztő képviselőjével, és egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, és akkor akár el is mehetnék innen a pulpitusról, de azt gondolom, hogy ami itt történik, az egy hihetetlenül nagy szemfényvesztés, egy fantasztikusan nagy átverés. Képviselőtársaim, csak egy apróság, tessék végiggondolni! Önök mint egészségügyisek adták elő, és miért nem a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vesz részt az általános vitában? Miért a gazdasági minisztérium? Mert ez a törvény, képviselőtársaim, ilyen kicsit szól a fiatalkorúak dohányzásának szigorításáról: összesen a preambulum és egyetlen paragrafus. Az összes többi a dohány-kiskereskedelemről és annak különböző bajairól, problémáiról szól.

Az előző napirendnél elmondtam, és mondom Horváth Zsolt képviselő úrnak és az előterjesztőknek, miután önök is tudják... - és hivatkozott arra, hogy a bizottságokban milyen mérhetetlenül nagy az egyetértés a preambulum kérdésében, és hogy a fiatalokat valamilyen formában megóvjuk ettől a káros szenvedélytől, ebben egyetértünk, de ahogy ez történik, az katasztrofális, és sajnos, ahogy Horváth Zsolt az előbb elmondta, van három pont, amiből nem enged, és kész. Magyarul, nincs szükségük sem tárgyalásra, sem vitára, sem semmi más egyébre. Én azt gondolom, hogy mégiscsak kell arról beszélni, mert ez a törvényjavaslat, képviselő urak, és ezért én nem egészségügyi dolgozóként, de családapaként, három nem dohányzó gyerekkel a hátam mögött és nem dohányzó családdal - holott én is bűnöztem középiskolás koromban úgy, ahogy Horváth képviselő úr tette - azt gondolom, ha a fiatalokat meg akarjuk óvni, akkor arról a lényeges kérdésről kellett volna beszélni, hogy mi van még. Mert az, hogy csinálunk egy valamilyen - és valamilyen hátsó szándékkal, majd ezt kifejtem részletesebben - dohány-kiskereskedelmi rendszert, hálózatot, aközben hol van a szülői felelősség, hol van a dohányzók felelőssége (Mirkóczki Ádám: Így van!) és hol van a példamutatás. (Mirkóczki Ádám: A dohányzók jogai!) Tehát ezek mind-mind hiányoznak, ezekre mind-mind ki kellene térni akkor, ha valóban erről a kérdésről akarnánk beszélni, ami a címben van, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása a cél. De nem ez történt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény valójában a dohány-kiskereskedelmi piac átrendezéséről szól, és ha csak annyit néznek meg, már a preambulumban az szerepel, hogy a tevékenység ellenőrzése, a bevételek közcélra fordítása. A bizottsági véleményekben - többségi, kisebbségi - és a Fidesz vezérszónoka is elmondta, itt, ebben a rendszerben egy nagyon kicsi árrés van. Az ellenőrzésre a ma hatályos törvények szerint a VPOP-nak mint jövedéki termékre van kötelezettsége, sőt odáig elmegyek, hogy nyilvántartási kötelezettséget előír a jövedéki törvény. Tehát ebben a törvényjavaslatban egyszerűen felesleges ezeknek a tételeknek a megismétlése, mert ez valójában megvan. De gondolom, hogy meg kellett tölteni valamivel ezt a törvényjavaslatot, hogy az eredeti szándékról valamilyen formában eltereljék a figyelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják végig, Magyarország polgári demokráciát épít. Egy uniós rendszernek vagyunk a tagjai, ahol a tőke szabad áramlásáról, a szabad versenyről van szó. Itt most mi történik? A versenyt úgy, ahogy van, állami erővel megszüntetjük, kiiktatjuk a rendszerből, sőt állami monopóliummá teszik a kiskereskedelmet. Tehát nekem itt van az első gondom a Fidesz vezérszónokával, miközben ő azt mondja, hogy ez családi vállalkozás lesz.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy akik nevesítve vannak, hogy kik pályázhatnak, azoknak minimális esélyük van arra, hogy azt az üzletet, amiről ön beszél, létrehozzák és működtessék. Tehát ebből lesz az - mint ahogy a törvény is hivatkozik rá -, hogy bárki akár kilenc koncessziót is megszerezhet, aztán lehet hogy a pályázatban, azért, hogy elnyerjen a pályázatával kilenc különböző helyet, alkalmazni fog vagy fogyatékos személyt vagy munkanélkülit, vagy szülési szabadságról visszatérő anyukát. De például az már nincs benn a törvényben, hogy a későbbi ellenőrzés vajon arra kiterjed-e, hogy csak a pályázat benyújtásakor létezett ez a munkaviszony, vagy mondjuk, egy, kettő, három, öt vagy harminc év múlva is, merthogy harminc évre szólhat a koncessziós pályázat. Tehát azok a kötelezettségek, amelyek erre az oldalra vonatkoznak, ezek bizony, már azt sem mondhatom, hogy elnagyoltan, mert nincsenek is benn a jogszabályban.

És az, hogy jövedéki adót fizetnek ezek a kereskedők, ez természetes, tehát erről azért nem akarok beszélni. Tehát egyszerűen azt mondom, hogy ez nem más, mint a Fidesz-szóvirág, hogy bevételeket fog ellenőrizni, és hogy ezek a bevételek majd közcélra fordítódnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésbe befolyó bárminemű adó eredendően közcélokra fordítódik. Tehát nem tudom, hogy ez majd jelent-e egy év múlva - merthogy elég messze van a hatálybalépés időpontja - valami külön megpántlikázott adóbevételt a jövedéki adón belül, vagy csak egy üres fogalom.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Aztán megyek tovább. Tessék már megmondani nekem, ha azt mondja, hogy gyújtóeszköz - mindennemű jelző nélkül - csak ezekben a boltokban beszerezhető, akkor azt jelenti, hogy a háziasszony a falusi kisboltban nem vehet egy doboz gyufát!? Az gyújtóeszköz, képviselőtársaim - vagy azok, akik kodifikálták ezt a törvényt.

Aztán megint belekapaszkodnék Horváth Zsolt képviselő úr mondatába, és szeretném annak az ellentmondását is kihozni. A törvényjavaslat azt mondja, hogy elzárt terület és elkülönített hely. Tessék végiggondolni, a néhány száz lelkes faluban, ahol van egy kis alapterületű bolt vagy van egy kis alapterületű kocsma, ott hogy fogják ezt a kérdést megoldani. És hadd ugorjak most egy nagyobb léptékűt, ami pont a 17. §, ahol a fiatalokról szó van: azt mondja, hogy amennyiben fiatalkorú tartózkodik a helyiségben, másokat sem lehet kiszolgálni. Hogy fognak ennek érvényt szerezni? Szóval, azt hiszem, hogy ez már egyszerűen a komolytalanság kategóriája.

Aztán még továbbmegyek ezzel az elzárt hellyel, mert azt hiszem, hogy jogszabályban azt leírni, és nem akarok bakizni, konkrétan így szól: négy fallal körülvett. Szeretném önöket tájékoztatni, én nemrég itt Budapesten láttam egy olyan dohányboltot, ami hatszögletű. Semmi mást nem árusítottak benn, csak dohányterméket. Akkor most neki mit kell csinálni? Körbe kell vonni, vagy... Szóval, egyszerűen azt gondolom, megint csak, aki megfogalmazta a jogszabályt, mintha nem is köztünk élne, mintha nem itt járna a földön. Mert azt minden magyar ember tudja, hogy csak olyan üzlet, nem lehet kirakat, nem lehet reklám. Ezt meg lehet érteni, de miért kell azt mondani, hogy négy fallal körülvett? Szóval, ez vicc kategória.

Arról nem beszélve, hogy mi lesz azokkal a kis üzletekkel... - és itt most megint azt mondom, amiben egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, hogy ma a valóság az, hogy nagyon sok fogyatékos ember üzemeltet ilyen kis trafikot, de ezek a trafikok az utcán keresztül értékesítenek, olyan kicsik, hogy nem lehet bemenni.

(15.00)

Akkor ezeket eltöröljük a föld színéről? Tehát megint azt mondom, hogy nem történik más, ezek a példáim mind abba az irányba mutatnak, hogy valójában nem történik más, mint önök államosítani akarnak valamit, amiről még nem tudjuk, hogy mi okból, mi célból teszik ezt az államosítást. A rossz példát hadd hozzam: a MOL, ami arra jó volt, hogy nagy melldöngetéssel MOL-részvényt vásárolt a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások egy részéből - de minek? Ennyi idő után most már megkérdezhetjük jogosan, és azt gondolom, egy év múlva is, hogy mit tetszettek kezdeni azokkal a részvényekkel. Mennyi beleszólásuk lesz a részvénytársaság működésébe? Na, itt lesz, mert itt a miniszternek megadja azt a jogot, hogy egy zárt részvénytársaságot vagy zártkörűen működő részvénytársaságot alapítson majd a miniszter, és az valamilyen kizárólagos jogokat gyakorolhat.

Érdekes módon erről nem esik szó a törvényben, merthogy a pályáztatási rendszer már így-úgy összeér a területi vagy megyei kormányhivatalokkal, de érdekes módon mégiscsak azt mondja, a miniszter az, aki a dohány-kiskereskedelem szervezéséért, szakmai irányításáért felel. Szóval, ha Matolcsy úrnak nincs más dolga, és már úgy rendbe tette a költségvetés ügyeit, akkor, azt gondolom, tényleg múlathatja az adófizetők pénzén az idejét azzal, hogy a dohány-kiskereskedelmet szervezi, és ott szakmai irányítást tesz, vagy urambocsá, még ragozhatom tovább: ő fogja kiírni a pályázatokat, elbírálni és szerződést kötni. Szóval ez, tisztelt képviselőtársaim, nem a fiatalkorúak védelméről szól, hanem egy kiskereskedelmi ágazat államosításáról.

Igen, még egyszer kell beszélnem, ahogyan a bevezetőben említettem, hogy komoly aggályunk van a tekintetben, hogy azok, akik majd pályázni tudnak... - tehát igaz lesz-e az, ami az általános indokolásban van, hogy ez tényleg a családok, a nehézsorsúak, a munkanélküliek vagy a gyesről visszatérők ezt meg tudják-e tenni, merthogy a törvény is kimondja, hogy a gazdasági körülmények, nemcsak a jogiak, hanem mindennemű anyagi feltétel, tárgyi feltétel rendelkezésre kell hogy álljon. Tehát csak akkor tud benyújtani pályázatot, ha ez már megvan. Tehát ez azt jelenti, hogy esélye sincs. Jönnek a táskás pénzemberek, akik majd koncessziót vásárolnak, és alkalmaznak rabszolgákat, lényegesen a minimálbér alatt.

Kell beszélnünk arról, hogy a törvényjavaslat hivatkozik arra, hogy a közbeszerzési törvény bizonyos részeit e törvényben meghatározottak szerint korlátozva kell értelmezni. Csak a dologban az az érdekes, hogy ugyanannak a paragrafusnak a befejező mondatában azt mondja, hogy majd külön törvényt alkot a miniszter a pályázati eljárásra vonatkozóan. Akkor miért nincs itt bent? Mert törvény, nem is csak miniszteri rendeletről beszél, hanem törvényről.

Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ezekből mind látható az, hogy lett volna mit javítani, és ki kell állni, úgy, ahogyan a cím első része szól, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása, mert ebben egyetértünk, csak akkor külön kell választani a dohány-kiskereskedelem államosítását, és erről is lehet beszélni, de meg kell mondani, hogy mi okból, mi végre, és mi lesz ennek a haszna. Azt gondolom, és ez elég Janus-arcúság, amit Horváth Zsolt képviselő úr mondott, hogy ez a dolog kockázata. Nem, képviselő úr, itt most nagyon sok ember veszti el a munkalehetőségét, azt a pici jövedelmet, amit mindannyian tudunk, hogy mekkora az az árrés, amit itt meg lehet kapni, és helyettük belépnek olyanok, akiket még nem ismerünk, akiket majd - engedje meg, hogy ezt mondjam - a kormány kiválaszt, akiket a kormány valami oknál fogva előnyben akar részesíteni, és ez az, ami az átláthatóságot, a pártatlanságot vagy egyszerűen a szakmaiságot kérdőjelezheti meg, mert ezekre a kérdésekre ebben a törvényjavaslatban nincs válasz.

Még van néhány percem, folytatom a bakikat. Tessék már megnézni azt a részt, amikor azt mondja, hogy a koncessziót tulajdonló örököse léphet a helyébe - hadd mondjam röviden -, ha egyébként a feltételeknek megfelel. De tessék megnézni, megint azt mondom, a jogász kollégáknak ez egy csodálatos olvasmány lehet, azt mondja: ha több örökös van, akkor az örökösöknek előre írásban meg kell állapodni, hogy ki lesz az, aki folytatja ezt a koncessziót, természetesen megfelel, de - és itt jön a gyöngyszem - egyébként az örökösök mind egyetemlegesen felelősek a kötelezettségekért. Hogy van ez? Egyvalaki folytatja, és a többiek is felelősek? Ez ugyanaz a baki, mint amit a közbeszerzési törvénybe tetszettek tenni, hogy az alvállalkozó egyébként felelős vagy köteles helyt állni a fővállalkozó mulasztásaiért is. Tehát azt gondolom, hogy ezt így nem lehet.

Visszatérve: azt hiszem, sikerült bemutatni, hogy ez a törvény a fiatalkorúakat nem óvja meg. Ez megpróbál valamit, és csinál egy hatalmas káoszt ezen a területen. Én most nem akarok abba belemenni, vagy nem jártam utána, vajon miért a pénztáros feje fölött vannak a dohánytermékek, miért nem távolabb, miért nem lehet elvenni, szóval ez más, ez nem tartozik ide, ezt meg lehet szüntetni, de én azt gondolom, nem kell. A példám az volt, hogy kistelepülés. Itt, a fővárosban is van nagyon sok olyan kis üzlet, ahol számít az a néhány ezer forint, amit ebből kerestek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kis üzletek fennmaradhassanak. Ha most őket arra kötelezzük, hogy valamilyen elzárt helyen - egyszemélyes üzletek -, tudom, lehet rajta majd nevetni, mosolyogni, hogy netán ki lesz írva a boltra, hogy délelőtt 10 és 12 között csak felnőtteket szolgálnak ki vagy fordítva, vagy fiatalok semmiképpen.

A fiatalok esetében egy másik példát kell mondanom. Tessék már nekem megmondani, hogyan szerez érvényt az a kiskereskedő, tegyük fel, hölgy, akit arra kötelez ez a törvény, hogy amíg fiatalkorú tartózkodik az üzletben, másokat sem szolgálhat ki. Tehát ez az, amiért vitatkozunk, képviselő úr, hogy van egy jó cél, amellyel szinte mindenki egyetért, csak pont azért, mert a törvényjavaslat alkotóiban valamilyen hátsó szándék motivált, így egyszerűen a javaslat mint ilyen, egyszerűen kudarcra van ítélve, és iszonyú nehéz lesz támogatni, mert ha mindent kiszedünk belőle, akkor marad összesen két paragrafus, és azt gondolom, ismerve az eddigi gyakorlatot, ezt önök mint kormánypárti képviselők nem fogják elfogadni, nem fogják eltűrni, különös tekintettel azért, mert ez valóban a dohány-kiskereskedelem államosításáról szól.

Befejezésül: azt gondolom, ez arról szól, hogy a Fidesz állami pénzen csinál kizárólagos állami tulajdonban lévő részvénytársaságot, olyan részvénytársaságot, amelynél lehet, hogy holnap, holnapután majd ajándékba adnak ingyen Fidesz-kitűzőt, Orbán Viktor dedikált fényképét vagy a nappaliban kiakasztható nemzetközi együttműködés... - bocsánat a nyelvbotlásért, nemzeti együttműködés nyilatkozatát, és a végén már az is lehet, hogy zászlókat és egyéb más eszközöket. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Font Sándor felé:) Köszönöm szépen. Én kíváncsi lennék...

Forrás: parlament.hu