KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Külső szemlélő számára úgy tűnhet az elmúlt másfél-két óra, mintha egy igazán szakmai és kívülálló számára érthetetlen törvényjavaslatról folyna itt a parlamentben vita. Csak van ám egy különleges körülmény, tisztelt képviselőtársaim, és erre szeretném felhívni a figyelmüket. Ellenzéki képviselőtársaim ezt már többször emlegették, de konkrétan nem hangzott el az, hogy tegnap késő este, 10 óra tájban az elektronikus sajtó nyilvánosságra hozta azt a levelet, amit Manuel Barroso küldött a magyar miniszterelnöknek. Erre több hivatkozás történt már, de a tartalma még nem hangzott el. Én szeretnék ebből néhány mondatot idézni, pontosan azért, hogy ebben a témában is tudjunk folytatni egy polémiát.

Mit is ír Barroso úr? Azt írja, hogy "erőteljesen azt tanácsolom önnek, vonjon vissza két, a parlament előtt lévő sarkalatos törvényt". A Bizottság elnöke arról ír, hogy megítélése szerint sem a jegybankról, sem a pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat nem felel meg a közösségi jognak, ellentmondásba kerülnek az uniós alapszerződéssel és a különböző EU-ajánlásokkal is. Tehát ha el is fogadja ezeket a magyar parlament, mindenképpen módosítani kell majd őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A diplomáciában egy ilyen direkt hangú levél majdhogynem utolsó figyelmeztetésként értékelhető, és ha ez napirenden van a parlamentben, akkor legalább az elvárható lenne, hogy a kormányzat részéről egy felelős politikai vezető feláll a parlamentben, és elmondja a kormány álláspontját, hogy mit gondolnak erről a levélről, hogyan akarnak erre a levélre reagálni, és mit gondolnak annak a tartalmáról. Itt ülünk órák óta, itt ül a pénzügyekért felelős államtitkár, és ezzel kapcsolatban semmit nem mond a kormány, semmi nem hangzik el, hogy milyen szándékaik vannak a törvény elfogadását illetően.

Amikor tegnap a gazdasági bizottság által beadandó módosító indítványokról beszéltünk a bizottságban, akkor föltettem azt a kérdést, mi is volt az oka annak, hogy ez a jegybanktörvény-módosítás idekerült a parlament elé. Bizottsági elnök úr arra hivatkozott, hogy azért volt szükség erre a javaslatra, mert az alaptörvény előírta, hogy kétharmados jogszabályként kell ezt rögzíteni. Magyarul, a kormánypárti többség megtehette volna azt is, hogy a jelenleg hatályos jegybanktörvényt, amivel szemben az alaptörvény semmilyen kifogást nem határozott meg, pontosabban nincs ilyen ellentmondás a két jogszabály között, tehát azt is megtehette volna a kormánypárti többség, hogy benyújtja a jelenleg hatályos jogszabályt, azt kétharmaddal elfogadja, és ezáltal megfelelővé válik a januártól életbe lépő alaptörvénynek is.

De nyilván nem ez volt a szándék. Képviselőtársaim utaltak már rá, hogy kilóg a lóláb számos paragrafus kapcsán, hogy mi is a kormányzat valós szándéka. Egyértelmű, hogy a Magyar Nemzeti Bankban, ahol még utolsó intézményként a kormány nem vette át a teljes hatalmat, ezt akarják megtenni, és ennek álcája kapcsán nyújtottak be néhány egyéb más módosító indítványt is. Egyébként jellemzője az egész vitának meg az EKB levelének is, hogy melyik két pontot nem kívánja a kormány megváltoztatni. Azt a kettőt, amit az Európai Központi Bank is kifogásolt, hogy miért szükséges új alelnököt kinevezni, és miért szükséges a monetáris tanács létszámát bővíteni. Ez pontosan az a két tétel, amely megteremti a kormánypártok számára, hogy a Nemzeti Bankban is átvegyék a teljes hatalmat és irányítást.

Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy igenis vitát kell folytatni például arról a 12. számú módosító indítványról, amit MSZP-s képviselők nyújtottak be, amely pontosan ezt a lehetőséget szüntetné meg, és állítaná helyre a jelenlegi állapotot. Egyébként a Magyar Nemzeti Bank elnöke is elmondta, semmi okát nem látja annak, hogy miért kellene bővíteni a monetáris tanács létszámát, és annak sem látja az okát, hogy miért kellene egy harmadik alelnököt kinevezni, ezzel további költségeket rakni a Nemzeti Bank nyakába, hiszen a felügyelőbizottság is többször kritizálta, hogy túl magasak a személyi költségek a Magyar Nemzeti Bankban. Ehhez képest a kormánypárti többség olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek révén ezek a költségek tovább növekednek.

Vita alakult ki a tekintetben is, hogy a monetáris tanács szakmai hátterét hogyan lehet biztosítani. Tudjuk, hogy a monetáris tanácsnak korábban önálló és független apparátusa volt, amit a Fidesz-többség megszüntetett, és ezt a hiátust most úgy próbálják pótolni, hogy kinevezik a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Állami Számvevőszék apparátusát, hogy majd ez a két szervezet fogja a monetáris tanács szakmai hátterét biztosítani - bocsánat, a Költségvetési Tanács szakmai hátterét biztosítani. Nyilvánvalóan ez sem egyértelmű ebben a törvényjavaslatban, és ekörül is vita alakult ki a gazdasági bizottságban.

Mindezekre tekintettel nem lehet mást javasolni addig, amíg a kormány kialakítja álláspontját a Barroso-levéllel kapcsolatban, mert ennek súlyos következményei lehetnek, és jó lenne, ha arról is beszélnének, hogy a jövő évben induló IMF- és európai bizottsági tárgyalások kapcsán hogyan kíván reagálni a kormány erre a levélre és mit kíván tenni. Mindenképpen indokolt lenne ennek a törvényjavaslatnak az elnapolása, jó lenne megvárni, hogy az EKB mit reagál azokra a módosító indítványokra, amelyeket akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról benyújtottak és a kormánypártok el kívánnak fogadni, majd ezt követően fogadná el a parlament az új jegybanktörvényt. Ez a menetrend mindenképpen üdvös lenne mindenki számára, és nem okozna kellemetlenséget, nem teremtene lehetetlen helyzetet sem a magyar gazdaság, sem a kormány számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(11.40)

Forrás: parlament.hu