BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! A horvát választók január 22-én döntöttek az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett. A választók kétharmada támogatta, egyharmada elutasította a csatlakozást.

(18.50)

Tekintettel arra, hogy minden parlamenti párt az uniós csatlakozás mellett kampányolt, azt kell mondanunk, hogy egyrészt egy meggyőző többség alakult ki, másrészt ez az egyharmados arány azt jelenti, hogy Horvátországban is elég sokan szkeptikusan néznek a csatlakozás elé.

Szeretném előrebocsátani, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom, feltételezve, hogy a horvát választók kellő információk birtokában hozták meg ezt a döntést, a csatlakozási szerződés kihirdetéséről igennel fog szavazni. Ezt a rövid kitételt, hogy "kellő információk birtokában hozták meg a döntést", azért kellett elmondanom, mert Magyarországon 2003. április 12-én egy olyan szavazás zajlott le, ahol nagyon egyoldalú volt a tájékoztatás az Unió előnyei mellett. Ez az oka annak, az akkor keltett illúziók, hogy ma a magyar lakosság az a 27 tagország közül, amelyik arra a kérdésre, hogy jó dolognak tartja-e ezt a tagságot, a legkisebb számban szólnak igennel.

Engedjék meg, nem akarok ünneprontó lenni, de szeretném elmondani azt, hogy a mi megítélésünk szerint milyen nehézségek várnak horvát barátainkra, milyen az az Európai Unió, amelyikhez most hamarosan csatlakozni fognak. Egy válságban lévő Unióhoz kell csatlakozniuk, amelyiknek egyik oka és szimptómája a gazdasági, költségvetési válság, amelyre az Unió által adott válasz a központi gazdasági kormányzás megerősítése. Éppen most fogunk tárgyalni az úgynevezett költségvetési paktumról. A mi megítélésünk szerint ez a gazdasági önrendelkezést súlyosan csorbítja.

Sajnos azt is tapasztalnunk kell, hogy az Unió olyan irányt vett, hogy 500 millió ember mindennapi életét akarja egy központból irányítani. Magyarországnak különösen szembe kellett néznie az elmúlt időszakban olyan uniós elvárásokkal, döntésekkel, kritikákkal, amelyek meggyőződésünk szerint ránk, magyar emberekre, képviselőkre tartoznak, még ha vitázunk is egymással, és sajnos sokszor ez a kritika nem kiegyensúlyozott

Az európai uniós országok és köztük az euróövezeti országoknak egy jelentős része ma rendkívül komoly államadóssággal küzd. Sajnos az ezzel való szembenézés is hiányzik, a valós ok feltárása, mert elfedik a globális pénzügyi hatalom szerepét ebben.

Nos, mielőtt azt gondolnák, hogy ez a negatív szemlélet valamiféle egyoldalú, egy párt esetében tapasztalt helyzet, engedjék meg, hogy idézzem Orbán Viktor miniszterelnök úr február 7-én elmondott beszédéből a következőt: "Már nem tartoznak a politikai sci-fi világába a közös valuta bedőléséről, az Európai Unió megroppanásáról vagy széteséséről szóló találgatások."

Mindezt azért foglaltam össze, hogy azt jelezzem, milyen nehéz helyzetben csatlakozik Horvátország az Európai Unióhoz.

Végül azzal szeretném befejezni, ami nekünk, akik az Európai Unió jelenlegi irányával szemben állunk, bizodalmat és bizakodást jelent Horvátország csatlakozása. Horvátországnak keményen és fegyverrel kellett megküzdenie a nemzeti önrendelkezés kivívásáért, így meggyőződésünk, hogy Horvátországgal az Európai Unió egy olyan tagországgal bővül, amelyik ezt a nemzeti önrendelkezést fontosnak tartja, és ezen az úton, amelynek az egyik iránya, egyszerűen fogalmazva, az európai egyesült államok, másik iránya a nemzetek Európája, mi abban bízunk, hogy Horvátország ezt az utóbbi utat fogja erősíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu