Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Európa jelen pillanatban egy süllyedő hajóra emlékeztet, nagyon sokszor azon vitatkozunk, hogy hová rakjuk ezen a süllyedő hajón a zongorát. Ezen kellene változtatni a tekintetben, hogy egy ilyen előterjesztés kapcsán valódi vita bontakozhasson ki. Nagyon nem jó alaphang ehhez az a bevezető, amit a kormánypárti képviselők letettek elénk. Valóban, a kommunista párt kongresszusaira emlékeztetett ez, csak nem a Szovjetunió előjelével, hanem most már az Európai Unióéval. Nyugatra fordított arccal, fényes tekintettel dicsérték fel ezt a szervezetet, amely Magyarország rákfenéinek igen jelentős részét testesíti meg és hozta magával az utóbbi évek során.

Mert miről is beszélünk Európai Unió címszava alatt? Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió "szabadságot" hozott, látható az, hogy az EU lényege a spekulatív tőke szabad áramlása. Magyarországon jelen pillanatban is, a statisztikai adatok alapján is kimondhatóan eljutottunk oda, hogy a 2004 és 2008 között vizsgált időszakban az Eurostat adatai alapján mintegy 5 ezer milliárd eurónyi támogatásszerűség érkezett ide, Magyarországra. Ez egy nagyon tetemes összeg. Ebből átfogó jellegű gazdaságélénkítési programokat lehetett volna megvalósítani. Csakhogy ugyanezen Eurostat ugyanezen időszakra vonatkozó adatai alapján 30 ezer milliárd euró jövedelemátutalás hagyta el Magyarországot. Tehát hatszor annyi, ugyanabba az irányba, mint ahonnan az állítólagos támogatások idejöttek. Még egyszer mondom, 5 ezerrel állt szemben a 30 ezer milliárd euró. Ezek Eurostat-adatok, nem a Jobbik találja ki őket.

Ez az egyik fele a dolognak. A másik, hogy ugyanezen vizsgált időszakban, ugyancsak az Eurostat adatai alapján Németország, Nagy-Britannia és Franciaország mintegy 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, jövedelemátutalások, magánszemélyek, céges, állami és egyéb formákban. Csakhogy a statisztika alapján a periféria, amelynek Magyarország is része, pontosan, szinte fillérre ugyanennyit utalt abba a három országba vagy azok irányába. Tehát látható, hogy az erőforrás-szivattyú nem egy lázálom, nem egy Bogár László-izmus, aki az előadásaiban gyakorlatilag széthintette ezt az egész nemzeti szubkultúra keretein belül. Az Eurostat adatai ezt ugyanúgy bizonyítják, és ugyanúgy alátámasztják. Na, erről nem tudomást venni, ennek a figyelmen kívül hagyásával paktumokat idehozni, ez a hazaárulás. És aki ezek után haza tud menni, meg majd egyszer a gyermekei, unokái szemébe tud nézni, arról inkább nem mondanék most semmit, és nem használnék olyan jelzőket, amelyek nem illenek a Házhoz.

Az egészen bizonyos, hogy a süllyedő hajón arról vitatkozni, hogy hová tesszük a zongorát, nem vezet célra. Arról kéne beszélnünk, hogy mi maga az EU. Jelen pillanatban Magyarország viszonylatában egy olyan szerveződés, amelynek irányába, nyugati irányba árukivitelünk mintegy 80 százaléka áramlik, eközben pedig keleti függőségünket jelképezi az, hogy energiahordozók, nyersanyagok tekintetében szintén egy 70-80 százalékos függőségi szintünk áll fenn. Ez tarthatatlan. Eközben adott egy olyan EU-pályázati rendszer, aminek az 1:6-os arányáról az imént beszéltem. Tehát látható, hogy a jövedelemkiutalások lényegesen nagyobbak, mint az ideérkező állítólagos támogatások. És eközben wifi, vezeték nélküli internet épül a vidéki buszmegállókban, amire, ugye, az égvilágon semmi szükség nincsen, díszburkolat a falu főterére, Nógrádban kutyafitnesz, bicikliutak olyan helyekre, ahol maga a bicikli három napnál tovább kertben az életben nem volt, mert aztán jön egyfajta kisebbség, és elprivatizálja az éjszaka folyamán.

Tehát látható az, hogy teljesen értelmetlen dolgok teljesen értelmetlen célokra valósulnak meg, nem Magyarországon találják ki, hogy mi valósuljon meg és milyen célból, és nagyon sokszor az EU egyik zsebéből a másikba teszi azokat a pályázati forrásokat, összegeket, amiket elvileg a mi hasznosulásunkra kéne hogy felhasználjon. A multiplikátor hatás, egy szétterülő, pozitív gazdasági hatás sem jelentkezik általában ezen EU-pályázatok esetében, tartós munkahelyek nagyon-nagyon ritkán valósulnak meg ilyen esetekben. Látható az, hogy önmagában azt mondani, hogy az EU minket támogat, szintén egy marhaság, hiszen legalább négy szinten kellene vizsgálnunk azt, hogy az EU-ra ráfizetünk, vagy sem. Mi állítjuk, hogy ráfizetünk. Azért mondhatjuk ezt, mert igaz ugyan, papíron lehetséges, hogy a befizetett tagdíjunk kevesebb, mint ami pályázati formában visszajön. De! Ez a számítás nélkülözi az elvesztett vám- és egyéb bevételeinket, ez a számítás nem vizsgálja meg azt, hogy mennyire hatékonyan használják fel az ideérkező forrásokat, forintokat, vagy egyáltalán társadalmilag szükség van-e arra, hogy vezeték nélküli internet legyen a vidéki buszmegállókban. Nem tudom, hogy ennek a kihasználtsága milyen, nem akarok tippekbe bocsátkozni, de aki ezt a Európát isteníti, ugyanúgy, mint a Szovjetuniót annak idején, az magáról állít ki egy mentálhigiénés bizonyítványt. Hiszen azt bizonyítja, hogy függőség nélkül nem tud létezni. Dependens típusú személyiség, régen a szovjet bizonyos testrészéhez volt köze, szorosabb kapcsolata, most pedig a brüsszelit keresi. Ez nem egy normális világlátás, nem egy normális életvezetés. Saját, szuverén útra van szükség. Hiszen látható az is, hogy amikor ezt a paktumot idehozzák elénk, kétirányú kommunikáció hallatszott a kormánypárti képviselők szájából. Egyrészt azt mondták, hogy nem kell ezért aggódni, írjuk alá ezt a paktumot, úgysem vagyunk az eurózóna tagjai, majd egyszer leszünk, majd akkor ráérünk gondolkodni azon, hogy milyen problémákba merítjük saját magunkat. Ugyanakkor a másik irányból azt hangoztatják, hogy azért ez az eurózónás tagság valahol egy kikerülhetetlen út. Önök szerint, hangsúlyozom, nem szerintünk. Szerintünk a forint egy kiváló eszköz gazdasági szuverenitásunk szélesítéséhez és ahhoz az egyszer a jövőben elindítandó valódi gazdasági szabadságharchoz, amely nélkül Magyarország nem lábalhat ki az eddigi helyzetből.

Az önök által elénk hozott és önök által sem ismert paktum mellé csatlakozik ugyanakkor egy olyan stabilitási mechanizmus, amely gyakorlatilag egy központi bankhelyettesként kölcsönözné, finanszírozná a szerinte bajba jutott tagországokat, az általa meghatározott gazdasági feltételek, költségvetési megszorítások, egyebek szerint. Nagyjából úgy működne ez, mint az IMF. A jobbikosok kiszámolták, hogy jelen pillanatban, jelen adatok szerint, ha az eurózóna tagjai lennénk, akkor bizony több mint 3 ezer milliárdot kellene azonnali befizetési tételként foganatosítanunk, hogy részei lehessünk ennek a rendszernek. Ez az ESM-rendszer lényege. Ez kitermelhetetlen lenne Magyarországon. Nagyon könnyen kiszámítható ez az adat, népességarány és a bruttó hazai össztermék aránya a szomszédos országok vagy eurózóna-tagállamok befizetési kötelezettségeinek ismeretében könnyedén kiszámítható.

És sajnálatos módon az elénk vetett papíroson szerepel az is, hogy az euróövezeten kívüli uniós tagországok ugyancsak részt vehetnek majd a stabilitás megőrzését szolgáló pénzügyi segítségnyújtási műveletekben. Feltételes módban már itt van előttünk az, hogy ebbe a rendszerbe behúzzák Magyarországot. Magyarországgal előfordulhat az, hogy bár nem az eurózóna tagja, mégis behúzzák abba az áruló rendszerbe, amely az erőforrás-szivattyút felerősítve további óriási összegeket von ki innen. Honnan? Nyilvánvaló, hogy két helyről tud még összegeket kivonni, a nemzeti vagyon, a föld- és egyéb készletek kiárusításából, totális kiárusításából, tehát a megszállás előkészítéséből, másrészt pedig újabb és újabb, egyre kedvezőtlenebb feltételekkel adott kölcsönök felvételéből. Tehát a totális adósrabszolgaságból lehet innen többet kipréselni.

(22.40)

Egy olyan rendszerről beszélünk az ESM tekintetében, amelynek hitelezési kapacitásának felső határa jelenleg mintegy 500 milliárd euróban van megsaccolva. Viszonyítás gyanánt: ez több mint másfélszer annyi, mint Németország éves terméke. Tehát egy óriási összegről van szó, egy olyan rendszerről, amelybe nyilvánvalóan bele akarják rángatni Magyarországot.

Az is látható, hogy amikor erről beszélünk, fontos volna legalább pár szót arra fordítanunk, hogy mi az az Európa, amiről mi tudunk, amire Magyarországon az emberek szavaztak; egy olyan kampány után, amely félrevezető volt, aljas volt, manipulatív volt, ahol csak arra folyt óriási összegű pénz, paripa, fegyver, hogy az Európai Unióba bevigyék Magyarországot. De nem volt téma az, hogy utána lisszaboni szerződést fognak aláírni a politikusaink olvasás nélkül, nem volt téma az, hogy különböző paktumokat hoznak ide, és nem volt téma az, hogy a magyar szuverenitás szinte összes elemét, ágát feladják, hiszen önök ma nekem nem tudnak mondani egyetlen szuverén magyar tulajdonban levő sikerágazatot, ami a miénk, ami ennek az országnak profitál. Önök összeszerelő üzemet csináltak a hazánkból. Önök beszerelő műhelyeket gyártottak Európa éléskamrájából, és önök elérték azt, hogy Magyarországon jelen pillanatban a szuverenitásért harcolni kell, de beszélni róla nagyon nehéz, hiszen nincsen a kezünkben jelen pillanatban, vissza kell azt szerezni. A szankcionálást is nyitott könyvként aláíratnák velünk.

Tehát az, ha ezen paktum feltételeit nem tartja be valaki, igazából beláthatatlan következményekkel jár. Még nem került kidolgozásra az a szankciórendszer, amit az a tagország kap, amelyik nem felel meg a brüsszeli szuperállam követelményeinek. Önök pedig alá akarják írni, Gyurcsány Ferenccel együtt ölelkezve, nagykoalícióban. Elképesztő!

Látható az is, hogy még mindig GDP-alapon mérik az életünket, és igenis, ez is kapcsolódik ehhez az előterjesztéshez, nem a GDP-ről, a bruttó hazai össztermékről kellene beszélnünk, amit átmenetileg egy földrengés is növelhet, ha a kárelhárítási munkálatok során igénybe vett cégeknek a bevételei növekednek, de a temetkezési vállalatoknak a növekvő forgalma is növelheti átmenetileg az önök által istenített GDP-t.

Tehát még a mutatószámok alapján sem mondható el az, hogy mérhető lenne az az EU-mérleg, amit önök annyira pozitívnak ítélnek meg. Mi tudjuk, hogy negatív...

Forrás: parlament.hu