JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Bizottság javaslata a kohéziós pénzek zárolására - azt gondolom - fordulópont az Orbán-kormány tevékenységében. Ez a meglehet drákói és - megkockáztatom - talán picit el is túlzott döntés rendkívül nehéz helyzetbe hozta az országot, a helyzet azonban az, hogy a kormánynak ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni.

Az is tény, és arra kérem majd államtitkár urat, hogy a válaszában ne kezdjen el zsigerből elmúltnyolcévezni, a túlzottdeficit-eljárás természetesen 2004-ben kezdődött, azonban az elmúlt két évben már az Orbán-kormány van hatalmon, és az ő feladata lett volna az, hogy megfelelő lépéseket hozzon ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében. A kormány nem tette meg ezeket a lépéseket, és vagy végre szembenéz a realitásokkal, vagy továbbra is egy lázálomvilágba temetkezik, és összeesküvés-elméleteket, nevetséges puccsokat, hazaárulást kiáltva fittyet hány a valóságnak.

Idestova két éve az Orbán-kormány - a megalakulásakor - két alapvető célt tűzött ki maga elé. Az első, amint azt sajnos nem a választási programból, hanem a miniszterelnök kötcsei beszédéből az ország megtudhatta, egy centrális erőtér létrehozatala, a politikai szabadságjogok, a fékek és ellensúlyok korlátozása révén egy irányított demokrácia rendszerének a kialakítása. A másik cél a gazdaság területén a középosztály megerősítése révén a belföldi fogyasztás ösztönzése és ennek révén a növekedés beindítása.

Lássuk, mire jutott a kormány! Az első tekintetben rohamléptekkel haladt előre, nem sorolnám az intézményrendszer leépítését: Alkotmánybíróság, ombudsmani rendszer, független igazságszolgáltatás összetörése, kormánybefolyás alá vonása és a többi. A második területen az egykulcsos adó bevezetésével, a válságadók behozatalával, a magánnyugdíjpénztárak államosítása révén a közteherviselés átalakítását tűzte ki célul a kormány, elsősorban a szegények rovására.

De mi lett ennek az eredménye? 3000 milliárd forint magán-nyugdíjpénztári pénz és 1000-1200 milliárd forint különadó, válságadó elégetése után egy lépéssel sem tartunk előrébb, mint annak előtte. Az államadósság növekedett, a gazdasági növekedés fényévekre van a vizionált céloktól, a munkahelyteremtéssel sehogy sem áll a kormány. Mostanra ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, bebizonyosodott, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni, a két célt nem lehet egyszerre kivitelezni. Egy bizánci típusú hatalomgyakorlással nem lehet egy modern piacgazdaságot üzemeltetni.

Az európai jogszabályi normáknak ellentmondóan alakított, kiszámíthatatlan jogszabályi környezet, az egyeztetés és tervezhetőség nélkül bevezetett újabb és újabb ágazati adóterhek az amúgy is ingatag világgazdasági környezetben elfordították a befektetőket Magyarországtól. A helyükre ugyanakkor nem lépett hazai befektetési szereplő. Az egykulcsos adó révén a magas jövedelműeknél hagyott 500 milliárd forint nem jelent meg a gazdaságban, egy kormány közeli vállalkozói kör korrupciógyanús kedvezményezése ebben az érdekcsoportban haszonként csapódott le, de tevékenységük nemzetgazdasági szinten nem hozott kimutatható élénkülést. Végül a politikai és gazdaságpolitikai ámokfutás a magyar gazdaság nélkülözhetetlen mankójának számító uniós pénzeket is veszélybe sodorta.

A kormány tevékenysége most már a kormány saját célkitűzéseinek is a legfőbb akadályává vált, eljutottunk oda, hogy Magyarország működtethetősége a cél. Nagyon sürgősen irányt kéne váltani, befejezni a befektetői környezetet távol tartó és az Uniót pénzügyi repressziókra sarkalló kalandor gazdaságpolitikát. Ennek érdekében az álmodozásnak véget kell vetni; az egykulcsos adót oda dobni, ahova való, a szemétdombra; Matolcsy György miniszternek le kell mondania, menjen vissza a balettba ugrálni, el kell távolítani a kormányból - ezt a gyakorlatban a kormány már amúgy is megtette, minden hatáskört elvettek tőle, csupán formálisan is ki kell mondani a tényeket -; és a jogalkotást összhangba kell hozni az európai uniós normákkal.

Csak így remélhető, hogy Magyarország visszanyeri hitelességét külföldön és itthon, a vállalkozók előtt, és szuverén gazdaságpolitikát tud folytatni. Ha ez nem történik meg, az lesz, ami most van: Magyarország ki lesz szolgáltatva az IMF-hitelek feltételeinek; szembe kell hogy nézzen az uniós források kiszáradásával; a növekvő államadósságot csak egyre rosszabb feltételekkel fogjuk tudni finanszírozni; a befektetések elkerülik hazánkat; a részrehajló és kiszámíthatatlan jogalkotás- és támogatáspolitika pedig a hazai gazdasági szereplőket is eltántorítja attól, hogy hosszú távú befektetések révén a gazdaság motorjaivá váljanak. Magyarország ezzel végleg a peremre fog szorulni.

Igaz, a másik célt, a centrális és korlátozott erőtér megvalósítását a periférián könnyebb elvégezni; a kormánynak el kell döntenie, hogy melyik cél előrébb való.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu