PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én magam javaslom a hungarikumtörvény felvételét a magyar értéktárba, és teszem azért, mert nyilvánvaló, hogy maga ez a törvény, a hungarikumtörvény egy teljesen egyedi, különleges, sajátos, csak a magyarságra, csak a magyar törvényalkotásra, csak a magyar törvényhozók leleményességére építő javaslat.

Rendkívül találó az, hogy a hungarikumtörvény egy hungarikum. A világon számos nemzet nyelvében vannak utalások a nemzetre, de azok általában ebben a nyelvi tartományban maradnak. Vannak anglicizmusok, amerikanizmusok, van germanisztika, olyan tudományok vagy nyelvi területek, amelyek speciálisan sajátosak, de olyan gyűjtőfogalom, mint a hungarikum, csak a magyarságra jellemző.

Egyébként nyilvánvalóan a történelmi hungarustudatból származik, és ilyenformán talán sokan nem is gondolják, nem itt a teremben, hanem akkor, amikor ennek a vitája zajlik, vagy amikor a hungarikumokról általában beszélünk, hogy valóban milyen tágra nyitja a magyar értéktár, ez a nemzeti értéktár a kaput, és hogy mennyi minden belefér abba, túl azon a számtalan értéken, amelyet itt Lezsák Sándor csodálatos prezentációja az első felszólalásban bemutatott.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez az a helyzet, ami azokat a definíciós kérdéseket is fölvetette, amelyek a hungarikum, illetve a nemzeti érték megfogalmazásánál a törvényben megvannak, és ez az, ami annak az irdatlan mennyiségű adatnak a nyilvántartását is jelentheti vagy adat keletkeztethetését is jelenti, amiről képviselőtársaim is már beszéltek.

Tehát a törvény, ha szabad ezt így alanyisággal jelölnöm, vagy a törvényalkotók, vagy a törvényhozók, a parlament hungarikumbizottsága, mindazok, akik ennek a nagy munkának az előkészítésében részt vettek, maguk is tudják, hogy egy nagyon nehéz megfogalmazással van dolguk, amikor itt a definíciót meg kell tenni, ami valóban tágra nyitja az értelmezést, de tisztelt képviselőtársaim, nyissa is tágra. Ez a lényeg, hogy legyen ez a kapu olyan, amelybe minél több minden belefér, gazdagodjon ez a nemzeti értéktár, töltődjék föl, és aztán majd a szervezeti rend keretében a magyar hungarikumbizottság el fogja végezni a nemzeti értéktárból, a magyar értéktárból a hungarikumokká nyilvánítást.

Ez az a helyzet, amelyben a közgyűjtemények, a múzeumok, tájházak, helytörténeti vagy honismereti körök, egyesületek kell hogy majd átírják a maguk értéktárát hivatalosan egy-egy települési vagy megyei értéktárrá.

Tehát amiről most eddig beszéltem, az nyilvánvalóan ez a kerettörvényvita, a definíció kérdése, vagy a széles merítés-e vagy sem kérdése, hogy szűkíthető-e ez vagy sem, de ha ezt a vitát folytatjuk, akkor sose jutunk eredményre. Nyomhatunk nagyon sok kétpercest e tárgyban, de nem lesz vége. Úgyhogy szerény javaslatom az, hogy tisztelettel fogadjuk el, amit ez a törvényjavaslat definícióként a nemzeti értékekre és a hungarikumokra tartalmaz, és kezdjünk el dolgozni, mert tényleg valami olyat próbál kodifikálni a törvényjavaslat, ami teljesen egyedi, magyar találmány, magyar és nem mindig magyar, vagy mégsem magyar, termék is meg nem is, szellemi teljesítmény is lehet meg nem is, sport, kultúra, zene, módszerek, eljárások, ötletek, szabadalmak. De mit mondjunk a székely viccre vagy a háromszög alakú kockasajtra, vagy például arra a nyelvi leleményre, hogy fából vaskarika? Úgyhogy mindezek nyilvánvalóan hungarikumok, úgy, ahogy itt nagyon sok konkrétum kapcsán az már elhangzott.

Hogyan lehet valamit pontosan kodifikálni, amit nem lehet? Lényegében ez a kérdés. Ha pedig ez így sikerült, ahogy itt a törvényjavaslatban szerepel, akkor én azt mondom, hogy ez volt a feladat, és a törvényalkotók jól teljesítették. A szándék a fontos, és azért kell túllépni ezen a definíciós vitán, ahogy egyébként a vezérszónoki fölszólalásokban nyolc nappal ezelőtt itt hétfő este elhangzott, ezért kell túllépni, hogy a szándék elismerése után ezeket a kereteket töltsük föl tartalommal.

Egyébként ez az a... - azért nem mondom, hogy problémaegyüttes, mert nem tartom problémának, de mondjuk ez az a körülményegyüttes, ami aztán egyenesen vezet a többi megoldandó feladathoz, mert ezt a rengeteg értéket valakinek számon kell tartani, kezelni, és meg kell határozni a törvényben, hogy kinek mi legyen ezzel a dolga. Ez vezet igazából a törvényben foglalt önkéntességhez, hiszen nem lehet kötelező feladatként előírni ilyen hatalmas munka elvégzését, hogyha ahhoz nem rendeljük hozzá azokat a forrásokat, amelyek addig csak az adminisztrációra, a gyűjtemény fölépítésére volnának elegendőek, és nem arra, hogy - úgy, ahogy itt nagyon sok képviselőtársam helyes meglátása szerint elhangzott - abból majd a magyar gazdaság számára önálló potenciál növekedjék.

Ez vezet tehát az önkéntességhez, ez vezet ahhoz, hogy a települési, megyei értéktárak átruházható feladatkörökkel múzeumoknak, gyűjteményeknek ennek a bizonyos értéktárnak a létrehozását delegálhassák.

(11.10)

Innentől kezdve tovább foglalkoznék a törvénnyel, és köszönöm Gyimesi Endre képviselőtársamnak és Szávay Istvánnak a hasonló megjegyzéseit, konyhából a dolgozóba, és foglalkozzunk a törvénnyel. Valóban bármilyen jó hallgatni ezeket a csodálatos történelmi előzményeket egy-egy hungarikumunk vagy egy-egy nemzeti értékünk kapcsán, tényleg a munkát el kell itt végezni, és ezért folytatom azzal, hogy a törvényt innentől kezdve logikusan a megoldás akarása szerkeszti. Úgy megy előre paragrafusonként, hogy ebből a kiindulási helyzetből - definíció és hatalmas feladat - megpróbálja a lehető legszikárabb módon, logikusan elérni azt a rendszert, felépíteni azt a felfelé építkező piramisrendszert, amelynek a csúcsán aztán végül a hungarikumok kiválasztása van. Ezért is rendeli az ágazati értéktárakat létrehozni, mert mintegy intézményesen nyilvánvalóan kell valamit állítani az önkéntesség mellé.

Arra korántsem mernék becsléseket tenni ebben a pillanatban, és azt hiszem, egyikőjük se, hogy milyen mértékben fognak települési vagy megyei értéktárak létrejönni. Ha pedig egy reprezentatív gyűjteményt kezdünk el kialakítani, és abba szellemileg, lelkileg és fizikailag is összegereblyézni mindazt a magyar nemzeti értéket, amit oda szánunk, akkor ezeket az önkéntességből származó hiátusokat, ezeket a lyukakat valamilyen módon, egy másik láb melléállításával értelemszerűen pótolni kell. Tehát erre megfelelők azok az ágazati értéktárak, amelyek nyilván különböző definíciók és kategóriák szerint a minisztériumok keretében, felügyelete alatt létrehozzák azokat az ágazati értékeket, amelyek oda valók, és azokat nyilvántartják, rendszerezik.

Aztán innentől nyilván, ahogy a törvény építkezik, simán megy minden, mert tartalmazza a határidőket, a felelősöket, a különböző mechanizmusokat... - bizottságok, jelölés, tagok, a delegálás rendszere, visszahívás, jelentéskészítés, ez persze mind-mind vita tárgya lehet, hogy visszahívható vagy nem, vagy mennyi időre kapja a mandátumát, ki hogyan delegálja, de ezt meg fogjuk tudni oldani valószínűleg a különböző módosító indítványok összehangolásával, ezzel most nem tölteném az időt az általános vitában. De mégis Szávay képviselőtársamnak a MÁÉRT-tal kapcsolatos felvetésére azt mondom, hogy igen, ez az út, valószínűleg az, hogy konkretizáljuk, definiáljuk, lehet, hogy nem feltétlenül minden tagszervezeten keresztül, de valamilyen módon pontosan, hogy milyen határon túli közösségek vagy külhoni közösségek legyenek ennek a javaslatnak, ennek a lehetőségnek az élvezői, gyakorolhassák ezt a jogot, delegálhassanak tagokat, illetve megnevezhessenek nemzeti értékeket a magyar értéktárba. A négy elcsatolt területen túl - ha már itt vagyunk, akkor még egy mondat ehhez - azért javasolnék egy ötödiket, akár a tengerentúlra, akár a szórványmagyarságra értendően, talán ennek is volna indoka. Tehát ezek a részletek a részletes vitában majd előkerülnek, és aztán kihozhatjuk belőlük a legjobbat.

A lényeg az, hogy amit a törvény felépít, az innentől kezdve aztán több száz vagy ezer települési értékbizottság, megsaccolom, meg merem saccolni, több tízezer érték, akár több százezer adat, több tízmillió karakter és minden. Ezért vetem fel, hogy vajon kell-e ide még fellelhető bibliográfia, de ez megint csak egy részletkérdés, lehet, hogy ezt az internet világában már el tudjuk hagyni, mint ahogy az ezzel kapcsolatos honlapok szerkesztése nyilván fontos a hozzáférhetőség szempontjából. Ahogy a 10. §-ban olvasom, a nemzeti értékek adatait, leírását és a rájuk vonatkozó dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, egészen biztosan az elektronikus információáramlás világában ez internetes honlap, de nyilván ezzel a megismerés is megvalósul, talán a 10. § (2) bekezdése ilyenformán okafogyottá válik, de ezt még meg lehet ítélni a későbbiekben.

Ennél a pontnál pedig - a törvény harmadik részében - a hungarikumok kiválasztása eljut ahhoz a felmenő alapon működő rendszerhez, amelynek, ahogy már annyian elmondták, ez a piramis a csúcsa, a hungarikumok kiválasztása. A hungarikumbizottság ezért szükségszerűen a kormányból kapja az elnökét, ez az érzésem az ágazati logika alapján, és nyilván itt a vezérszónoki körben is volt egy olyan vita, amelynek a tárgya az volt, hogy vajon ez agrárfajsúlyos-e vagy agrártúlsúlyos-e. Szerintem a definíció miatt, és azért, ami az illusztrációk során, a termékek során előkerült, hogy ezek javarészt agrártermékek, indokolt, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium kapja ezt az elnöki jogkört, és azért is, mert a vidékfejlesztésben, a településfejlesztésben, a turizmusban, az idegenforgalomban, az országmarketingben, a marketingmotorokban óriási szerepe lehet a vidékfejlesztésnek és így aztán a szaktárcának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, egy különleges, egyedi és magyar nemzeti valaminek a definiálására szerintem egy jó kísérletet teszünk. Mondtam, hogy az agrártúlsúlyt magam nem érzem nehéznek, indokoltnak tartom. A rendszernek azok a párhuzamosságai, amelyek kritikát kaptak - az önkéntesség és az ágazati rendszer, az intézményes megoldásoknak a kényszerű keverése -, szerintem feloldhatók, rendszerezhetők. A legfontosabb az, hogy miután széthordták az értékeinket, a tatárok, a törökök, és csak az utóbbi száz évben ötször fosztották ki az országot, 1919-ben, 1920-ban, 1945-ben, az '50-es években, és mondhatjuk, hogy 1989-től kezdődően a húszéves átmenet időszaka alatt, ezért nagyon fontos, hogy kezdjünk el gyűjteni, gyarapodni, gazdagodni, és ennek az eszköze a magyar értéktár létrehozása és a hungarikumok megnevezése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu