BAGDY GÁBOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Súlyos örökséget kapott ez a kormány számos ponton, számos elemében. Most ennek az egyik elemével szembesülünk, nevezetesen a devizahitel-állománnyal.

Ahogy azt Papcsák képviselőtársam jelezte, a lakossági devizahitelek összértéke 6,6 billiárd forint, ami a 2010-es GDP 24 százaléka. Hatalmas összegről van szó, és ennek az összegnek bizony nemcsak összegszerűségében van komoly konzekvenciája, hanem a makrogazdasági kihatásait tekintve is.

Először a jelentésről szólnék néhány szót, bár alapvetően a határozati javaslatokkal szeretnék foglalkozni.

A jelentés kapcsán azt gondolom, most már lassan konszenzus alakult ki az utóbbi időben arról, hogy ennek a helyzetnek több felelőse is van. Fontos beszélnünk arról, hogy bizony a kormány és a kormányhoz kapcsolódó intézmények és független intézmények nem tették meg azokat a szükséges lépéseket, amelyekkel megelőzhették volna ezt a helyzetet.

Fontos szólnunk a bankok felelősségéről, hiszen a bankok egyfelől olyan szerződéseket kötöttek, amik kifejezetten hátrányosak voltak a hitelfelvevők számára, másrészt sok esetben úgy tűnik, a hitelfedezet megítélésének, vizsgálatának szempontjainál sem tettek mindig eleget a szakmai előfeltételeknek és előírásoknak.

Ugyanakkor kétségkívül a lakosság részéről is megjelent bizonyosfajta, mondjuk úgy, hogy tájékozatlanság és ilyen értelemben bizonyos felelősség, hiszen a hitelfelvevők többségének valójában a hitelfelvétellel járó kockázatokról vagy fogalma sem volt, vagy nem mérte föl ezeket a kockázatokat, avagy esetleg helytelenül mérte föl ezeket.

Ilyen értelemben azt gondolom, hogy mind maga a jelentés, mind a határozati javaslat fontos, hiánypótló, és ennek megfelelően kell kezelnünk.

Őszintén szólva azon olyan nagyon nem csodálkozom, hogy szocialista barátaink védik a mundér becsületét, és ezt a helyükben teljesen érthetőnek tekintem. Kicsit meglepett, mert Simon képviselőtársam arról beszélt, hogy a devizahitelek felvétele, folyósítása racionális volt, aztán tulajdonképpen ő maga cáfolta meg magát, tehát lehet, hogy nem is kellene hogy olyan nagyon vitatkozzam vele. Azt gondolom, hogy egy hallatlan fontos elemről, az árfolyamkockázatról kell beszélni, és önmagában azért, mert árfolyamkockázat volt, ezért a devizahitelek folyósítása irracionális.

Ha bármilyen szakmai szervezet hitelt vesz föl, akkor folyamatosan megvizsgálja azt, hogy a hitel fedezetéül szolgáló bevételek, jövedelmek milyen devizanemben fognak megérkezni, hogy ha valamilyen fedezet van, a fedezet értékesítése esetén milyen devizanemben lesznek a jövedelmek. Teljesen irracionális, hogy a lakosság többségének forintjövedelmei, forintjelzáloghitel-fedezete alapján devizahiteleket folyósítottak. Előbb-utóbb teljesen világos volt, hogy ez a kockázat meg fog jelenni. A kérdés az volt, hogy mikor, hogyan és milyen formában.

Én tulajdonképpen alapvetően áttérnék a határozati javaslatra, mert a határozati javaslat különösen előremutató. Előremutató és összefogott abból a szempontból, hogy megvizsgálja, hogy ebben az ügyben még mit lehet tenni, hiszen a kormányzat a devizahitelesek problémáinak kezelésére már eddig is sok lépést tett, és úgy gondolom, hogy elérkeztünk egy következő lépéshez.

Tulajdonképpen én a hangsúlyt arra helyezném, ami az első határozati pont a) pontjában van, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, vizsgálja meg a magáncsőd jogintézményének bevezetését. Örömmel hallottam, hogy szocialista képviselőtársaink ezt támogatták, egy ilyen típusú kezdeményezést támogattak az utóbbi két évben. Egy kicsikét fájlalom, hogy három évvel ezelőtt nem támogatták, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt egy ilyen határozati javaslattal állt elő. Az még szebb lett volna, hiszen akkor még egy olyan társadalmi, gazdasági, politikai helyzet volt, amikor sokkal könnyebb, sokkal eredményesebb lehetett volna a magáncsőd - ahogy mi akkor hívtuk és hívjuk most is -, a családi csődvédelem intézményének bevezetése. (Z. Kárpát Dániel: Ti szavaztátok le! Miről beszélünk?) Azóta ugyanis megváltoztak a gazdasági feltételek, megváltozott az érintettek érintettségének mértéke, és megváltozott az érintettek száma is. Ezért sajnos ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokkal a technikákkal ezt a problémát ma már nem lehet kezelni, és ezért a családi csődvédelem intézménye egy nagyon fontos és előremutató eszköz a devizahitelesek megsegítésére, de ma már, azt kell mondanom, hogy csak egy eszköz ezek közül.

Hadd hivatkozzam arra, hogy mire is gondoltunk mi annak idején, amikor családi csődvédelemről beszéltünk, miért tekintettük ezt kiemelkedően fontosnak. Elsősorban azért, mert mindenki tudja, hogy aki ma Magyarországon elveszíti a lakását, egyúttal nagy valószínűséggel elveszíti a munkahelyét is, és ha a munkahelyét is elveszíti, akkor a jövedelemforrását is, és így egyre kisebb esélye van arra, hogy visszatérjen a munka világába. Ha egy családfenntartóról van szó, akkor pontosan láthatjuk azt is, hogy az lesz az eredménye, hogy gyerekeit nem tudja eltartani, munkanélküliség, akkor a családban nincs jövedelem, gyerekek akár állami gondozásba is kerülhetnek. Ez a problémakör egyre eszkalálódik, és anyagi értelemben egyre több a teher, egyfelől a családot nem tudja eltartani, gyerekeit nem tudja normálisan nevelni, és a társadalomra rakódik át egyre több teher, hiszen akkor a társadalomnak kell megsegítenie az így szétesett család egyes tagjait.

A mi elképzelésünk szerint ennek az új rendszernek három fontos szereplője lenne: a bíróság, a családbiztos és a szakosított pénzintézet.

(18.30)

Mielőtt az egyes tételekről röviden szólnék, azért tudomásul kell vennünk, hogy a gazdálkodó szervezeteknek már bő másfél évtizede rendelkezésére áll a rájuk vonatkozó csődeljárás, és mi ezért gondoltuk már akkor is, hogy szükség és igény van a családi csődeljárásra, az emberek, a családok fizetésképtelensége esetén irányadó törvényi rendelkezésekre.

Magyarországon még egy szempontot meg kell említenünk, ami kifejezetten fontos ebből a szempontból, nevezetesen, hogy a bérlakás-állománya a lakásprivatizáció eredményeképpen kifejezetten alacsony. Ezért a társadalom rendelkezésére nem áll egy olyan lakáspuffer, hogy például így a devizahitelezés eredményeként előállt válsághelyzetet tömegesen kezelni lehetne.

Azt gondolom, hogy javaslatunkról nem beszélnék hosszan, de kiemelném az egyik legfontosabb szereplőt, a családi csődgondnok szereplőt. Ennek a családi csődgondnoknak a feladata lenne az, hogy odaáll a családok mellé, támogatást ad a családoknak, életvezetési és pénzügyi tanácsokat. Ezért is olyan fontos a határozati javaslatnak az a pontja, amely a lakosság pénzügyi képzését tartja fontosnak, és az iskolában bevezetné ennek az oktatását. Ma Magyarországon az ez irányú képzettség, ismeretanyag rendkívül csekély.

A válsághelyzetben még a legracionálisabban gondolkodó családok fejei is elvesztik józan ítélőképességüket, tehát nagyon fontos, hogy ebben az intézményrendszerben valaki oda tudjon melléjük állni, ez lenne a családi csődgondnok. Együtt néznék át a család pénzügyi helyzetét, együtt dolgoznának ki életvezetési, pénzügyi stratégiákat, és utána a családi csődgondnok irányításával, vezetésével eszerint tudna a család dolgozni, és a kedvezményeket is csak ebben az esetben tudná igénybe venni.

A mi elképzelésünk szerint csakis az együttműködésen tudna ez a rendszer alapulni, amelyben a család együttműködik, partner ebben a rendszerben. Ha a családfő munkahelyet talál, akkor elmegy dolgozni, a gyerekek iskolába járnak, betegség esetén gyógyíttatják magukat, tehát itt egy együttműködési rendszerről lehet szó, és ebben az esetben lehet arról gondolkodni, hogy többévi ilyen együttműködés alapján visszajut a család a társadalom normális szövetébe, a munka világába. Sajnos ebből az is következik, hogy ez a megoldás önmagában nem lehet egy tömegszerű megoldás, ezért jeleztem azt, hogy ez egy fontos, de nem egyedüli eleme a devizahitel-probléma kezelésének.

Talán érdemes a nemzetközi tapasztalatokból is egy kicsinykét meríteni. Megemlíteném, hogy az Egyesült Államokban már 1897-ben bevezetésre került a családi csődeljárás intézménye, és érdekességként megjegyezhető, hogy a törvények cikke még ma is él. Talán egy másik megfontolásra érdemes elem, hogy mondjuk, Németországban - vegyünk egy másik példát - tíz évig tartott egy családi csődvédelmi törvény bevezetése, mert ott is olyan sok szereplő van, olyan sok érdekeltség van, hogy ez egyik lépésről a másikra nem nagyon vezethető be, egy nagyon komoly kihívás ennek a rendszernek a bevezetése.

Azt gondolom, hogy mindezen nehézségek ellenére fontos - nagyon fontos ez a gondolat -, és meg kell vizsgálni, hogy itt és most, ma Magyarországon be lehet-e vezetni a családi csődvédelem intézményét, milyen formában lehet bevezetni, és ez hogyan tudja a legjobban szolgálni a perifériára szorult, a lakásukat esetleg elvesztő emberek érdekeit.

A mi elképzelésünknek volt egy harmadik eleme is, nevezetesen egy szakosított pénzintézet, amelyik segít a családoknak, ha bajba kerülnek, a lakásukat megvenni, nekik lakást bérbe adni. Azt gondolom, hogy az elképzelésünk egyik eleme a Nemzeti Eszközkezelő néven valóra vált, és örülünk, hogy ez előbb-utóbb minél nagyobb volumenben tud majd az embereken segíteni.

Összességében tehát azt mondom és úgy gondolom, hogy mind az előterjesztés, mind a határozati javaslat rendkívül fontos hiánypótló, és azt gondolom, hogy támogatásra méltó, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója mindkettőt támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu