Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék egypár szót szólni most arról, hogy miről szól valójában az előttünk fekvő előterjesztés. Mert annyi szépet és jót hallottam itt az előbbiekben, azt hihetném, hogy itt Magyarországon minden rendben van, van egy felelős kormány, aki megoldja a devizahitelesek helyzetét, megoldási csomagok százait dolgozza ki számukra.

A problémám az, hogy a mai hírekben - itt van előttem a számítógépemen - 5050 lakás kényszerértékesítése kezdődhet idén március végéig. Erről van szó, hölgyeim, uraim, Magyarországon. Ez az, ami jelen pillanatban érint bennünket. És ez a jelentés, ha tisztességesen lenne megírva, akkor arra is hatással lenne, hogy ilyen események ne következhessenek be Magyarországon. Egy rövid számadatot hadd osszak meg önökkel. Az idei meghatározott, és önök által meghatározott kilakoltatási kvóta mintegy 12 ezer magyar ingatlanból teszi lehetővé a családok kitakarítását az idei évben. A Nemzeti Eszközkezelőjük, ami alultőkésített, pedig maximum 8 ezer ingatlan lakóit képes megmenteni. Akkor képes megmenteni, ha a bank engedélyezi ezeket a tranzakciókat, mert itt tartunk. Van egy problémakör, amit nagyon nagy részt a kereskedelmi bankok okoztak, tisztelet a kivételnek, és önök a bankok engedélye alapján hajlandóak megmenteni a kilakoltatásra várók maximum kétharmadát. Aztán hozsannázunk itt, kérem szépen, arról, hogy megmentik a hiteleseket!

És hogy ki idézte elő ezt a helyzetet? Beszéljünk a felelősségről! Többször elhangzott itt, hogy a lakosság talán nem volt kellőképpen tájékozott, talán fel kellett volna hogy mérje a kockázatokat. A helyzet ezzel szemben az, hogy ha a devizahitelezés beindulását megelőző 25 évet vizsgáljuk, feleakkora sem volt a svájci frank - vagy akár más devizákat is emlegethetnék - kilengése, mint az azóta bekövetkező időszakban. Tehát a pénzügyi szakemberek sem lehettek felkészülve arra, ami bekövetkezett Magyarországon, nemhogy a lakosság.

Itt, a Magyar Országgyűlésben sem nagyon ismerek olyan képviselőt, aki hangosan ágált volna a probléma ellen. És azért jegyezzük meg ezen a ponton, hogy az a jelentés, ami előttünk fekszik, az 1.0-s verziójában bizony tartalmazta a megoldást. Tartalmazta azokat a jobbikos javaslatokat, amelyek a teljes devizahiteles-krízist meg tudták volna oldani.

(18.50)

Tartalmazta ugyanis a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításának megvizsgálására vonatkozó indítványt, hogy a kormányzat legalább annyit tegyen meg, meg nem is az volt benne, hogy forintosítsanak azonnal, csak vizsgálják meg a költségeit, a körülményeit, a lehetőségeit ennek a folyamatnak. Ez az egyetlen módszer ugyanis arra nézve, hogy a bankokra visszaterheljük az összes kártételüket, és még egyszer mondom, hogy tisztelet a kivételnek, mert tisztességesen működő bankokra szükség van.

De Magyarországon nem ez történt. Jelen pillanatban önök arról alkudoznak a Bankszövetséggel és a bankok tisztességtelen tagjaival is, hogy mennyit tarthatnak meg az elrabolt vagyonból. Ez az, amit mi, nemzeti radikálisok kerek perec visszautasítunk és elfogadhatatlannak tartunk. Tehát amikor felelősségről beszélünk, nem tudjuk a lakosságot felelőssé tenni a kialakult helyzetért, hiszen a pénzügyi szakértők maguk sem voltak képesek felmérni azt, ami történt. Még egyszer mondom: az eredeti jelentéstervezetben, mielőtt önök azt kiherélték volna, benne volt a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításának legalább a megvizsgálása, tehát egy olyan jobbikos indítvány, ami egyértelműen a megoldás felé mutatott volna.

Az is természetszerű, hogy a pénzügyi ismeretek alapfokú oktatásban való megjelenését, a középfokúban is, messzemenőkig támogatjuk. Nagyon nagy részben ezen múlik az, hogy felnőttkorunkban milyen devizahitelre vagy milyen gyorskölcsönre lehet vagy nem lehet bennünket rábeszélni. Ez egy nagyon fontos tényező, azt hiszem, hogy ebben nem lehet vita.

Ugyanakkor a magáncsőd intézménye megint csak egy érdekes dolog. A tekintetben érdekes dolog, hogy a KDNP a leghangosabbak között volt akkor, amikor a családi csődvédelmet erőltetni kellett - na de nem kormányról, még ellenzékből! Aztán mi történt? Eltelt másfél év, önök tökéletes csendben voltak ezzel kapcsolatban. Megfogyatkozott soraikhoz kell hogy szóljak most, mert a társadalmi támogatottsághoz közelít a jelenlétük is, amit nagyon sajnálok egy ilyen fontos vitatémánál. De jelen pillanatban is ki kell hogy jelentsük azt, hogy a magáncsőd intézményével kapcsolatban önök másfél évig hallgattak. Amikor mi ezt az indítványt benyújtottuk, nem is olyan régen egyébként, alig egy éve, akkor önök ezt tárgysorozatba sem engedték venni. Tehát a vitaszakaszig sem engedték, hogy eljusson ez a kérdéskör. Nem is vitatkozhattunk itt a Ház előtt arról, hogy legyen magáncsőd, családi csődvédelem, avagy ne legyen.

Most pedig előállnak, és leszúrják a többi politikai pártot a tekintetben, hogy miért nem csinálták meg akkor, amikor ők voltak kormányon. Jogos ez a leszúrás - csak mi van önökkel, akik másfél évig csendben voltak? A helyzet ezzel kapcsolatban az, hogy megint csak jól hangzik, és nem csinálják meg, azért nem csinálják meg, mert itt van előttem a Nemzetgazdasági Minisztérium állásfoglalása, amelyben három olyan ellenérv található, amellyel a kormány kimenekül a saját maga által erőltetett koncepció mögül. Hiszen itt van, hogy szerintük nem kell a magáncsőd, mert az adósok azt hinnék, hogy megint megmentik őket, ezért romlana a fizetési fegyelem.

A bankokkal mit csináltak önök, kérem szépen? Hétszer mentették meg őket bankkonszolidáció formájában az úgynevezett módszerváltás óta. A magyar családokat hányszor mentették meg? Hányszor mentette meg bárki a magyar családokat? A tehetősebbek és szerencsésebbek számára bizonyos megoldási javaslatokat kidolgoztak, ezek többsége egyébként csak átmeneti időre szólt, és levegőhöz juttatta ezeket a családokat.

A Nemzetgazdasági Minisztérium második érve, ami egyébként a világhálón olvasható, hogy még nem jött el az ideje a családi csődvédelem konstrukciójának, meg kell várni a válság végét. Hogyan várjuk meg a válság végét? Egy válságörvény elején vagyunk, és hogyha erre a kormányzat nagyon "ügyes" - és itt idézőjelben értem az "ügyest" - gazdaságpolitikája rájátszik, akkor bizony ez a válságfolyamat még ciklusokon átívelő lehet.

Végül pedig a harmadik ellenérv az, hogy a magáncsőd csak átmeneti menekvést jelentene az NGM szerint, még egyszer mondom, tehát a kormányzat egyik ága szerint, a hitel így is, úgy is végrehajtással zárulna le. Ez az, amit el kell hogy utasítsunk. A családok számára is járna az a védelem, ami egyébként bármely egyszerűbb gazdasági társaság számára is rendelkezésre áll. Amikor magáncsődről, családi csődvédelemről beszélünk, nem is azt mondjuk egyébként, hogy engedjék el a család összes tartozását. Mi azt mondjuk, hogy lehessen bírósághoz fordulni. Ez a bíróság ítélhessen úgy, hogy igenis bajban van ez a család, lehessen egy fizetési moratóriumot, egy átmeneti mentességet elérni. Ezután jöjjön az a családi csődgondnok, aki nemcsak életstratégiát segít helyrerakni, kidolgozni a családdal, hanem jogi képviseletet lát el a bank irányába. Ez a legfontosabb, hiszen ma a károsult lényegében nem tud kihez fordulni, hogyha a bankkal tárgyalni szeretne. Óriási súlybeli különbség van. Olyan, mintha a papírsúlyút a nehézsúlyúval összeraknánk, és tessék, tárgyaljatok! Na, ezen akarunk mi, jobbikosok változtatni!

Végül pedig, ami a legfontosabb: a bankok indokolatlan túlsúlyát ezzel a módszerrel tovább lehetne csökkenteni, tovább lehetne gyengíteni. Az is látható, hogy a kormányzat mulasztása a magyar gazdaságnak súlyos százmilliárdokba került. Hiszen ha összehasonlítjuk azt, hogy ha a kormányváltás után rögtön elkezdték volna ezeket a mentőcsomagbeli lépéseket megvalósítani, mondjuk, egy 180 forintos svájcifrank-árfolyamnál, ha ezt összehasonlítom azzal, hogy most 240-250 forintnál megteszik ugyanezt, százmilliárd forintokban mérhető a különbség. Gondolják végig, hány magyar családot meg lehetett volna ebből menteni, hogyha meghallották volna azokat a jobbikos hangokat, amelyek a ciklus első egy-két hetében már harsogták azt, hogy itt probléma van!

De meg lehetett volna hallani a GVH-t, a PSZÁF-et, akik már 2006-2007-ben mondták, hogy itt óriási problémák állnak fenn, ezt helyre kellene rakni kodifikációs, törvénykezési szinten is. Az MSZP erre nem figyelt, mert éppen a szemünk kilövésével volt elfoglalva. De önök ezt helyrerakhatták volna a kormányváltást követően. Nem tették. Adódik a kérdés, hogy miért nem tették.

Talán azért nem tették, mert a szellemet önök engedték ki a palackból 2001-ben, amikor is a Fidesz lehetővé tette az egyoldalú szerződésmódosításokat a bankok számára, és bár ezt később részben kivezette, azért a bankok mindig megtalálták az útját-módját annak, hogy az ügyfelekre, a magyar polgárokra hárítsák azokat a károkat, amelyeket egyébként saját maguknak kellett volna viselniük. A devizahiteles vagy devizaalapú hiteles konstrukcióknál is röhejes, hogy forintban adták a hitelt, forintban kapták a törlesztést. Bizonyítható egyébként az MNB- és PSZÁF-adatok alapján, hogy nagyon sok ügylet mögött nem is volt devizamozgás. Miről beszélünk? Egy olyan kitalált konstrukcióról van szó, ahol az árfolyamnyereséget lenyelték a bankok, ha veszteség adódott, azt pedig az ügyfelekre hárították. Ezt egy módon lehet visszavenni: a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításával, minden más mellébeszélés.

Emellett azt is erőltetnénk természetesen, hogy a tehertételek áthárítását vizsgálja már meg végre valaki! Tehát ha önöket elmarasztalja az uruk, Brüsszel, azért, mert ágazati különadókat vetettek ki erre a szektorra, akkor vizsgáljuk már meg azt is, hogy ez az ágazat, jelesül a pénzügyi szektor, mennyit hárított át ebből a pluszteherből! Hiszen ha az a végeredmény, hogy kivetettek önök egy adót, amiért büntetést kaptak, és ezt teljes egészében áthárították a lakosságra, akkor nem vagyunk beljebb semmivel sem, sőt talán egy kicsivel kijjebb is.

Tehát egy olyan, folyamatosan figyelő monitoringrendszerre lenne szükség, amely egyértelműen alkalmas arra, hogy kiszűrje ezeket a visszásságokat. Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a Bankszövetséggel kötött újabb paktumok és meghátrálások után azt az újabb, látszólagos áldozatvállalást, amit a bankok vállaltak, nem fogják ugyanígy beépíteni, mondjuk, a tranzakciós díjakba, mondjuk, a bankszámla-kezelési költségekbe, vagy egyéb olyan, kártyával kapcsolatos díjakba, ahol egy ezreléknyi emeléssel már milliárdok háríthatók át a vásárlók, fogyasztók irányába.

Tehát látható az, hogy sokan itt ebben a Házban egész egyszerűen nem értik a problémát. Az MSZP sem érti, amikor azt mondja, hogy a svájci frank árfolyama mennyit változott a kormányváltás óta. Én nagyon sokat gondolok Magyarországról, szerintem többet, mint itt a Házban a legtöbben, de annyit azért mégsem, hogy egyedül Magyarország változtatta és befolyásolta volna a svájci frank forinthoz mért árfolyamát ebben a másfél évben. Tehát azért azt ne gondoljuk, hogy csak és kizárólag a magyar kormányzat elhibázott gazdaságpolitikája képes lett volna bedönteni a forintot a frankhoz képest, akkor, amikor maga a svájci jegybank volt, hogy negatív kamatot írt ki azért, hogy valamilyen úton-módon kikecmeregjen a túl erős valuta okozta válsághelyzetből.

De azt is el kell azért mondanunk ezzel kapcsolatban, hogy azok a milliárdos támogató csomagok, amik a bankrendszert érték, és egyáltalán a devizahiteles-krízis során amelyek rossz irányba mentek, az egész problémakört megoldhatták volna.

Azzal kezdtem ezt a felszólalást, hogy 5050 otthon van újra veszélyben. Azóta sem kapok választ, és nem is kaptam az utóbbi hetekben sem választ arra, hogy mi lesz azzal a több ezer magyar családdal, amelyeket a kilakoltatás réme fenyeget, amelyek jelen pillanatban ott állnak, hogy a Nemzeti Eszközkezelő sem segít rajtuk. Példának okáért azért nem, mert a banknak kell engedélyezni ezt az ügyletet. A bank nem engedélyezi, mert végrehajtással, árveréssel sokkal nagyobb bevételre tud szert tenni. Mi lesz ezekkel a családokkal? Nem cseng egy kicsit falsul az az ígéret így, márciusban, hogy senki nem kerül az út szélére? Mi van azokkal az emberekkel, akiket éppen most fognak kilakoltatni?

Jönnek a világhálós lánclevelek, nem csak felénk, önök felé is. Óriási illetlenség lenne ezekről nem venni tudomást, és óriási butaság lenne megvárni azt a pontot, amikor a károsultak fizikai önszerveződése fogja útját állni annak a helyzetnek, ami Magyarországon eluralkodóban van. Ez a helyzet pedig egy társadalmi, szociális katasztrófa, ami a totális összeomlás felé mutat.

És egyáltalán nem arról szól, kedves képviselőtársaim, a devizahitelezés, amit itt önök felvillantottak, szintén nem a legkeményebb szakmai alapokon, hogy aki devizahitelt vett fel, azt feltételezte, hogy majd a magyar gazdaság mennyivel erősebben fog működni, mint a svájci. Az árfolyammozgásokat régen nem ez működteti, régen nem ez befolyásolja.

Nagy nemzetközi pénzügyi körök játszmáinak, játékainak vagyunk kitéve. Nagyon örülök egyébként, hogy van egy magyar forint a kezünkben ebben a háborúban. Legyen is, a lehető legtovább, és használjuk ezt az ellenségeink ellen, mert azok, akik Magyarországra támadnak ilyen eszközökkel, azok az ellenségeink. Ezt be kellene végre látni.

(19.00)

Szükség van a tisztességes a bankrendszerre, de amíg a kormányzat nem ismeri el, hogy Magyarországnak ellenségei is vannak, akik pénzügyi fegyverekkel támadnak a hazánkra, addig nem tudunk előrelépni ebben a kérdéskörben, és el kell mondanom még egyszer: ebben a csatában a következő hadüzenet és egy nyertes csata előszele lehetne az, hogyha végre elfogadnák azt, hogy ezeket a hiteleket bizony forintosítani kell. Önök a megoldási csomagjaik egy részében egyébként már forintosítanak, a nehezebb sorsú adósoknál el akarnak engedni 25 százalékot a hitelösszegből, és forintosítani akarnak, a végtörlesztés végül is egy részleges forintosítás.

Miért nem lehet belátni azt, hogy kaptak önök egy jó tippet másfél éve, és ennyi idő kellett, hogy eljusson önökig. Nincs ezzel semmi probléma, csinálják meg, arassák le a babérokat vele, csak mentsék meg végre a hiteleseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu