Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a kedves felszólítást kaptam, hogy a devizahiteles-krízist érintő megoldásokról ne nagyon beszéljek, mert nem erről szól a jelentéstervezet. A probléma az, hogy olvassák már el figyelmesebben a saját beadványukat. A d) pontja pontosan arról szól, hogy vizsgálja meg a devizahitelesek megsegítése érdekében hozott intézkedések hatályosulását, és szükség esetén kezdeményezze azok módosítását.

Amikor én arról beszélek, hogy mi lesz a kilakoltatott családokkal, pontosan ezt a hatályosulást szeretném megvizsgálni, azáltal, hogy egy önök által hozott kilakoltatási kvóta és egy önök által kitalált Nemzeti Eszközkezelő hogyan fér meg egymás mellett, hogyan hat egymásra. Pontosan az önök által papírra vetett szándék vezérel akkor, amikor újra és sokadszorra felteszem ezt a kérdést. Az nem rám nézve szegénységi bizonyítvány, hogy erre, én úgy érzem, nem arról van szó, hogy nem akar válaszolni senki, hanem egyszerűen nem tudnak. Nincsenek azon alapvető információk birtokában, amelyek egy felelős kormányzat kezében kellene hogy legyenek, a tekintetben, hogy tudják, hogy milyen védelmet tudnak biztosítani a saját állampolgáraik számára.

Azt pedig inkább nem minősíteném, hogy ezek után a volt kormányzatok képviselői dobálják egymásnak a labdát, elmúltnyolcéveznek egy jóízűt, mert az annyira jó. Való igaz, hogy akkor szabadult el a pokol, amikor a bizonyos MSZP-kormányok váltották egymást, viszont arról is illene beszélni, amellett, hogy azóta két év eltelt, hogy mégiscsak ki a felelős az igazi ősbűnért. 2001-ről beszélünk. 2001, az egyoldalú szerződésmódosítások lehetővé tétele, onnan indult ez az egész folyamat, aztán minden kormányzat sáros. Itt a Jobbik az, aki szűz ebben a kérdésben, aki joggal tehet fel kérdéseket. Azt kérjük és azt követeljük, hogy válaszolják is meg ezeket a kérdéseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu