JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha a miniszterelnök megtisztelné a jelenlétével a Házat, most szívesen megkérdezném tőle: melyik Orbán Viktorhoz van szerencsénk? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) A külföldnek, az IMF-nek, az európai intézményeknek maradéktalanul behódoló Orbán Viktorhoz vagy a március 15-én saját megbízható közönsége előtt Európának jól odamondogató Orbán Viktorhoz?

Sajnos, távolról sem arról van szó, hogy az ország annyira szerencsés, hogy a miniszterelnöke mindenkivel jól megtalálná a hangot, és egyszer így beszél, másszor úgy. Sokkal inkább arról van szó, hogy Magyarországnak egy Janus-arcú miniszterelnöke és egy kettős beszédű kormánya van. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Az egyik Orbán Viktor lelkes hívei előtt immár menetrendszerűen arra használta fel nemzeti ünnepünket, hogy kihirdesse: a magyarok nem fognak idegen diktátumok szerint élni, mindegy, hogy váll-lappal vagy jól szabott öltönyben jönnek-e. Ez akár egy konzekvens álláspont is lehetne, mondjuk, Európában ez a radikális jobboldal terepe, de a miniszterelnöktől nem vitathatjuk el a jogot, hogy odapozicionálja magát.

(13.20)

Csakhogy akad egy másik Orbán Viktor is, aki más hangnemben szól, például Barroso elnök úrnak küldött levelében így ír: "Biztosíthatom, hogy az előkészítő konzultációk eredménye alapján elindul az érintett magyar jogszabályok módosításának folyamata, és a módosító javaslatokat még aznap benyújtjuk az Országgyűlésnek."

Ám e kettős beszéd nem csak a miniszterelnök sajátja, hanem az egész Fidesz-kormánynak a tulajdonsága. Miközben Szájer József - szintén az ünnep hevében - jól megbírálja Európát, addig például Babák képviselőtársunktól az europaktum vitájában megtudhatjuk - itt most idézem -, hogy: "Azt azért tudomásul kell venni, hogy nem igazán mi fújjuk a passzátszelet az Európai Unióban (Taps az LMP soraiban.), ezt azért mindenki érezze egy picikét. Szóval, tudjuk, hogy mi a baj, tehát van egy diagnózis, a terápiát pedig nem Budapesten találják ki, hanem az Európai Parlamentben. Tetszik érteni? Nem mi dirigáljuk az Európai Uniót." Fellegi miniszter úr pedig az IMF-fel kapcsolatban elmondja, hogy nincs A- és B-terv, egyetlen cél a mielőbbi megállapodás, meg akarunk állapodni, nincs időhúzás, nincsen csúszás. Hogy mindez a következetességnek és a gerincességnek milyen szintje, arról mindenki alkosson maga véleményt, hiszen tudjuk Orbán Viktorról: "ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok".

Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, komolyan azt gondolják, hogy a két szerepet a végtelenségig lehet játszani? Ha igen, nagyon tévednek. Egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Ez a kettős beszéd nemcsak erkölcsileg botrányos. Amit csinálnak, és amit a miniszterelnökük csinál (Az elnök csenget.), az az országra nézve egyenesen életveszélyes, hiszen azok, akikkel együtt szeretnének működni, immár egy szavát sem hiszik el annak, amit a magyar kormány mond; sem az Európai Unió, amely nem egy tőlünk távoli valami, hanem az a közösség, amelyhez mi magunk is tartozunk, sem mondjuk, az IMF, amelyhez a saját elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt voltak kénytelenek visszakullogni.

Mindeközben itthon saját politikai túlélése érdekében Orbán Viktor egy olyan torz képet rajzol saját közönségének és a társadalomnak az intézményekről, amelyekhez tartozunk, ami csak arra jó, hogy megágyazzon a szélsőségeseknek, az IMF-irodát erővel elfoglalni akaróknak, a TV-székház egykori ostromlóinak. Kétszeres csapás ez az országnak: a kormány hiteltelensége árát forintmilliárdokkal fizetjük meg, a kohéziós alap 150 milliárd forintjának a felfüggesztésével, a piaci finanszírozás fenntarthatatlan költségeivel és az elhúzódó bizonytalansággal. De ami még ennél is ijesztőbb: a miniszterelnök a magyar társadalmat egy cinikus hatalmi játszma érdekében szembeállítja Európával, azzal az Európával, ahová Magyarország tartozik, amelynek egyenrangú tagja, és amelyet a magyar érdekek mentén akár pozitív irányba is alakíthatna. Ám Európa alakítása helyett elszakítja az országot Európától, hogy egy annak hagyományaitól teljesen idegen, a kiszolgáltatottságra, a szociális különbségek növelésére, a szegénység elmélyítésére, az alacsony iskolázottságra alapuló társadalmi modellt valósítson meg.

Tisztelt kormánypárti képviselők! Mikor veszik már észre, hogy miniszterelnökük az országunkkal játszik, az országunkkal hazardírozik? Mikor veszik észre, hogy kilóg a lóláb, és csak a legelkötelezettebb rajongók nem érzékelik, mennyire elementárisan káros ez a kettős beszéd, ez a Janus-arcúság, nevezzük nevén, ez a képmutatás? Mikor veszik észre, hogy nem Európa harcol Magyarország ellen, hanem a magyar miniszterelnök lehetetleníti el az ország jövőjét Európában és idehaza egyaránt? Mikor veszik mindezt észre? És ha már észrevették, mikor jön el a pillanat, hogy felelős országgyűlési képviselőként azt mondják, hogy ebből elég volt?

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu