DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A szakképzés finanszírozási kérdéseivel szeretnék foglalkozni ebben az öt percben. Alapvetően két kérdést szeretnék szóba hozni. Az egyik, hogy a szakképzési hozzájárulási törvény következtében január 1-jétől valóban drasztikus változások vannak, mint derült égből villámcsapás, egyik napról a másikra, különösebb előkészületek nélkül gyakorlatilag lecsökkent a szakképzési hozzájárulás összege a felére, és ez példátlan módon tanév közben történt. Erre a gazdálkodók, vállalkozók, szakképzést szervezők nem tudtak fölkészülni.

Korábban átlagban körülbelül 700 ezer forint/fő/év volt egy tanuló költsége, mondjuk, ezzel indult a tanév szeptember 1-jén, ez január 1-jétől 440 ezer forint/fő tanulóra csökkent le. Ebben az összegben benne van a tanuló ösztöndíja, benne van az oktató bére, benne van a munkaruha költsége, benne van az anyagköltség, mindaz, amibe egy tanuló képzése kerül. Most tessenek belegondolni egy konkrét példa kapcsán: egy 1200 főt foglalkoztató, gyakorlati oktatást szervező cégnél ez azt jelenti, hogy 93 szakoktatóval indult szeptemberben, január 1-jétől 32-t, tehát egyharmadukat el kellett bocsátani, majd ennek felét is el fogják bocsátani, amennyiben nem történik változás, e tanév végén.

Az oktatók bérét, akik ott maradtak, 30 százalékkal csökkenteni kellett, illetve a szakiskolás tanulók ösztöndíja is lecsökkent ebben a konkrét példában, 35 ezer forint/hó volt az összeg, most ez 17 ezer forintra csökkent január 1-jétől. Februártól új tanulószerződést is kellett kötniük. Erre nem lehetett fölkészülni. Erre várom államtitkár úr, illetve a kormány válaszát. Én tudom, kormánytagokkal beszélgetve, a kamara vezetőivel beszélgetve, hogy ezt a problémát önök érzékelik. Egyes számítások szerint körülbelül 6-8 milliárd hiányzik a szakképzési rendszerből, ezt bele kell tenni ebben az évben, mert különösebb hozzányúlás nélkül a rendszer összeömlik. Nagyságrendeket vontak ki a szakképzés rendszeréből. Csak tessenek belegondolni, hogy amikor a költségvetést itt tárgyaltuk, csak a Munkaerő-piaci Alapból 25 milliárdot vontak ki, és számos más területen is nagyságrendi pénzeket vontak ki.

Ez a kérdés különösképp abban az összefüggésben érdekes, hogy amikor a szakképzési törvény elfogadásra került, komoly ambíciók fogalmazódtak meg a duális képzés kapcsán. Ilyen vonatozásban a foglalkoztatáspolitikai eszközökkel együtt érdekes a szakképzés, mert ugye, tudjuk jól, hogy a foglalkoztatási ráta Magyarországon nagyon alacsony, tudjuk jól, hogy az ambiciózus tervekben 1 millió munkahelyet ígértek, és tudjuk jól azt is, hogy itt vegetáció van, közben pedig arról kezdünk beszélgetni, hogy a 47 ezer forintból meg lehet élni, vagy nem lehet megélni, itt a parlament padsorai között. És ki kell mondanom azt az egy számot, hogy a ma a gazdálkodóknak, vállalkozóknak 2 százaléka foglalkozik szakiskolás tanulókkal, szakmunkástanuló-képzéssel. Ez rendkívül alacsony. És ha így történik, mint a szakképzési hozzájárulás bevezetése, akkor, úgy gondolom, ezen nem is lehet csodálkozni.

A második kérdésem tehát arra irányul, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a gazdálkodók, vállalkozók nagyobb arányban foglalkozzanak szakiskolás tanulók képzésével. Többször fölteszik a kérdést, hogy miért nem mennek szakmunkástanulónak a fiatalok. Vagy miért nem választják ezt a foglalkoztatási formát tehetséges fiatalok? Ugye, erre is meg lehet adni a választ, és itt nem csupán a mostani kormányzati ciklusról beszélünk, hanem az elmúlt 20 esztendőről beszélünk. Magyarországon a bruttó átlagkereset körülbelül 200 ezer forint, egy fizikai foglalkoztatásban 137 ezer forint az átlagkereset. Tehát ez is egyfajta intézkedést kívánó kérdés.

És akkor még nem beszéltem olyan kérdésekről, hogy a képzettség szükséges, de nem elégséges feltétele a foglalkoztatottságnak. Tehát nem csupán a mostani kormánynak van ebben feladata, az elmúlt 20 esztendőnek, de úgy gondolom, hogy az intézkedések önökre várnak most.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu