BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg nem értem, hogy miért pozitív diszkrimináció az, hogyha valaki, aki dolgozni akar, annak lehetőséget teremtünk arra, hogy dolgozzon. Nem mozijegyet osztunk, nem üdülési csekket osztunk ingyenesen, hanem lehetőséget teremtünk arra, hogy egy speciális formában, szövetkezeti formában lehetőség legyen foglalkoztatás szervezésére, adott esetben akár kölcsönzésére is. Tehát én az alapmegközelítést nem értem.

A részletekben valóban lehetnek olyan igazságaik, amik majd azt fogják jelenteni, hogy abban igazuk lesz, nyilván ebben a világban azért el kell telnie egy-két évnek ahhoz, hogy lássuk, hová is vezet egy törvénymódosítás vagy egy új törvény, én ezt egyáltalán nem akarom kizárni.

Visszatérve arra a pontra, itt a szám bűvöletéhez, amiről itt a legtöbbet beszéltünk, az 500 főre. Még az is lehet, hogy ez valóban egy túlságosan magas szám.

(22.50)

Soha nem titkoltuk, tehát nem érdemes sem Vágó képviselő úrnak, sem másnak ezzel kapcsolatban bennünket valamifajta titkolózással vádolni, hogy valóban az Országos Roma Önkormányzat számára lehetőséget szeretnénk teremteni arra - nem arra, hogy pénzt kapjon, nem arra, hogy lopjon, nem arra, hogy csaljon, nem arra, hogy tüntessen, nem arra, hogy szerepeljen, hanem arra -, hogy foglalkoztatást szervezzen. Miért olyan nagy tragédia ez? Miért baj ez? Ha van 500 cigányember, aki dolgozni akar, szerintem az egy jó dolog, és erre lehetőséget kell teremteni, és valóban így van, hogy az 500 fő azért olyan magas limit - szerintem is magas, ők ehhez ragaszkodnak, de azért olyan magas limit -, hogy a dolog egy országos program lehessen.

És hogyha beszéltünk arról - és gondolom, azért ebben talán mégiscsak egyet tudunk érteni -, hogy vannak olyan speciális foglalkoztatási szokásaik meg olyan megközelítés, meg olyan munkaszervezési lehetőségek abban, hogy ha romák foglalkoztatást szerveznek romák számára, amit érdemes kipróbálni, érdemes erre lehetőséget adni, érdemes őket komolyan venni, hogyha bejelentik ezt az igényüket, akkor ezt miért ne próbálják ki. Majd legfeljebb nem fog sikerülni, és akkor föl fog bomlani ez a szövetkezet. De hogyha egy ilyen igény megjelenik teljesen transzparens, nyílt, átlátható módon, azok a pályázatok, amelyek erre ki lesznek írva, szintén átláthatók lesznek, nyilván a nemzetiségi önkormányzatoknak egyébként - és nemcsak a roma önkormányzatnak, hanem minden önkormányzat működésének - megvannak azok a szabályai, hogy nem lehet elfutni csak úgy egyszerűen valamifajta vagyonnal vagy haszonnal, ami keletkezik.

Úgy gondolom, hogy amit Göndör képviselő úr mond most már nem is tudom hányadszor ezzel a rabszolgasággal, valamilyen módon ezeknek az embereknek a megsértése azt gondolni, hogy egymással majd így fognak bánni. Miért bánnának így? Ha meg így bánnak, majd kilépnek azok, akik úgy gondolják, hogy ők ott rabszolgák. Hát egy önkéntes szerveződésről van szó, aki önkéntesen belép egy szerveződésbe, azt nem kényszerítik, éppen azért, mert önkéntesen tette, és éppen ezért önkéntesen ki is léphet ebből, ha úgy gondolja, hogy őt rabszolgamunkára fogták. (Göndör István: Máris nincs meg az 500 fő.)

Az a butaság meg, hogy így nem lesz piacképes, hát azt az ön képviselőtársa cáfolta azzal, hogy ezért hozzunk létre ilyen szövetkezeteket, mert pontosan nem piacképes még ez a világ, és megpróbáljuk azzá tenni. Hát pontosan erre jön létre ez a fajta szervezési forma, és az valóban igaz, amit Varga képviselő úr mondott, hogy itt két külön kategóriáról van szó, amit most együtt tárgyalunk, és ezt a dolgot valóban nem kell összekeverni. Mi ezért nem támogatjuk az egymáshoz közelítését ennek a szociális szövetkezet és foglalkoztatási szövetkezet dolognak, de hát azért egy pluszlehetőségről van szó. Nem arról van szó, hogy egyébként a szociális szövetkezetekben ne lehetne ilyen típusú foglalkoztatással foglalkozni. Említettem már az általános vitában is az iskolaszövetkezetek példáját, amelyek szintén munkaerő-közvetítéssel foglalkoznak. Erre megvan a lehetőség. Itt most egy pluszlehetőség jött létre.

Tehát ezek a lehetőségek, amik most egy nemzetiségi országos önkormányzat keretein belül vagy annak a részvételével megnyílnak, ezek egyébként a szociális szövetkezetek számára lehetőségek 50 fővel is, 15 fővel is, 500 fővel is meg 250 fővel is. Azért határoztuk meg olyan magasan a számot, és ez az egyetlen, szerintem komoly érv, ami amellett szól - mondom, én magam is kíváncsi vagyok arra, hogy valóban kinek sikerül ezt majd meglépnie -, merthogy országos programról van szó. Most, hogy egy országos kiterjesztésű programba hogyan tudna belépni egy helyi önkormányzat, ezt nem is értem pontosan, hogy ezt hogyan gondolja, ez szerintem két olyan dolognak az összekeverése, amik nem tartoznak össze. (Gúr Nándor: Egy kisebbségi hogyan tud belépni?)

Éppen ezért az az egyébként ésszerű fölvetés, hogy miért ne lehetne civil szervezeteknek is ilyen országos kiterjesztésű programokba beszállni - a nagycsaládosok például -, ez abszolút jogos fölvetés. A civil szervezetek természetesen az önkormányzatok oldalán szintén beszállhatnak regionális, helyi programokba, szociális foglalkoztatásba és így tovább, tehát ez nem egy kizárólagos lehetőség. Egy másfajta dologról beszélünk akkor, amikor a nemzetiségi önkormányzatokról beszélünk, amiket most nemzetiségi önkormányzatoknak hívunk, hiszen az új alkotmány nem kisebbségekről beszél, hanem nemzetiségekről. Van egy átmenti állapot, önnek igaza van, képviselő úr, abban, hogy itt majd nyilván ki fog alakulni az az egységes névhasználat, ami a nemzetiség irányába mutat, hiszen nem teszünk különbséget most már etnikai és nemzetiségi kisebbség között, hanem egyáltalán nem kisebbségnek nevezzük őket, mert erre a fogalomra azóta többen már bejelentkeztek.

De azért hadd mondjam önnek, és ez tényleg egy kicsit a helyzet iróniája, hogy amikor kifejti, hogy aki a közfoglalkoztatás és a közszolgáltatás között nem tud különbséget tenni - szerintem az tényleg súlyos -, és hogy ez nem egy elírás; ön is elszólta magát, és véletlenül összekeverte a kettőt - majd meghallgathatja vagy megnézheti a jegyzőkönyvet -, tehát önnél is volt egy ilyen nyelvbotlás. Bízom benne, hogy ez nem több ennél, és akik írták ezt a törvényt, azért a kettő között a különbséget mégiscsak tudják.

Még egy fontos dologra szeretnék reagálni, hadd mondjam azt az apróságot Göndör képviselő úrnak, hogy én egyáltalán nem önre gondoltam, és nem is önnek címeztem azt az általános vita lezárásában, hogy megsértette volna Sira Magdolna képviselő asszonyt, egy ennél gőgösebb kollégájára gondoltam akkor, és ő ezt meglehetősen durva módon vissza is igazolta, hogy magára vette ezt a dolgot. Ön ne vegye magára, ön igyekszik mindig a vitákban egyébként korrekt lenni hangvételben meg tartalomban is, úgyhogy nem szerettem volna önt ezzel semmiképpen megbélyegezni.

Még a nyilvántartásba vétel kapcsán ez a kétéves nonprofit működés, és aztán hogy miért lehet, nem a vagyont fölosztani, arról szó nincsen, hanem a hasznot fölosztani. Úgy gondolom, ez pontosan egy olyan lehetőséget biztosít azok számára, akiknek lehet, hogy ez lesz az egyetlen megélhetésük, és nem csak egyszerűen - nem akarok senkit megbántani - hobbiként vagy próbálkozásként úgy gondolják, hogy miért ne működtessünk egy szociális szövetkezetet - ilyenek is vannak egyébként -, hanem azoknak valóban ez az egyetlen megélhetési forrásuk. És hogyha valóban sikeresek, akkor miért ne adjuk meg a lehetőséget arra, hogy továbblépjenek eggyel, előrelépjenek azzal, hogy valamilyen módon többet is profitálnak, mint egyszerűen csak a foglalkoztatásból eredő vagy a munkájuknak, a munkabér jellegű juttatásuk mértéke, azért akarjuk kinyitni ezt a lehetőséget. Ahogy ön is mondta, Varga képviselő úr, a fogyasztási jelleg erősítésével kapcsolatban ma is van lehetőség arra, hogy ilyen módon bővüljön a szociális szövetkezetek portfóliója, hiszen idézte a saját maga szövetkezetét, amelyik több-kevesebb sikerrel, de mégiscsak elég jól működik.

Hadd mondjam azt összességében az egész vitával kapcsolatban, hogy sokkal tárgyszerűbbnek éreztem, mint az általános vitát, ahol mindenfajta pénzügyi machinációkkal meg juttatásokkal magyarázták ennek a törvénynek a létrejöttét vagy benyújtását. Hadd mondjam azt, hogy valóban így van, hogy az előző kormányok alatt 2006-ban született meg először egy nagyon komoly törvénylehetőség arra nézve, hogy szociális szövetkezeti formában lehessen azokon a vidékeken, ahol egyébként a foglalkoztatással súlyos gondok vannak, lehetőséget biztosítani hátrányos helyzetű embereknek arra, hogy ebben a formában talán előre tudjanak lépni. Szívesen hallottam volna többet, és a hatástanulmányokat ez pótolja egyébként, itt az Országos Foglalkoztatási Alapnak egy elég megsemmisítő tanulmánya készült arról, hogy hogyan is működtek ezek a szövetkezetek, és mi volt a működésük igazi hiányossága. Alapvetően arról volt szó, hogy amikor az állami támogatások megszűntek, akkor azonnal szétestek ezek a szövetkezetek. Tehát szívesen hallottam volna az önök tapasztalatait is, hogy ha már megcsinálták annak idején ezt a törvényt, és szerintem ez egy jó kezdeményezés volt, akkor önök szerint miért szűnt meg az Országos Foglalkoztatási Alap számai szerint majdnem a 90 százaléka, mások szerint több mint a fele ezeknek a szövetkezeteknek.

Hol volt akkor a baj? Mert mindig abból lehet tanulni, hogy ha valaki valamit elrontott - nem csak a jó gyakorlatokból, a rosszból is lehet tanulni -, akkor mit érdemes változtatni. Mi egy ilyen lényeges pontot ott rögzítettünk, és erről megint csak kevés szó esett, hogy vigyük be azokat a települési önkormányzatokat, amelyeknek egyébként is az összes hátrányos helyzetű ember gondja-baja ott van a nyakán. Vigyük be, adjunk nekik lehetőséget arra, hogy mind eszközeikkel, mind tudásukkal, mind szervezőképességükkel, mind pedig adott esetben valamifajta tőkével - meg földdel meg más egyébbel - belépjenek maguk is ebbe a szociális szövetkezetbe. Tehát valamifajta garanciát vállaljanak arra, hogy nemcsak összefúj a szél ott néhány embert, aztán próbálkozik valamivel, és egy fél év múlva meg szétszaladnak, hanem ott van egy önkormányzat, amelynek a működésében mégiscsak van egyfajta folyamatosság legalább négy éven keresztül, tehát van lehetőség arra, hogy szabályozottabb keretek között, nagyobb szakmai és egyéb segítséggel tudjanak ezeknek az embereknek segíteni.

Ez szerintem egy elég jelentős újdonság az előzőekhez képest, az előző rossz tapasztalatokból kiindulva, és most mi is elindítottunk egy olyan új dolgot, amit - mondom - egyébként a cigányság munkakultúrájával és önszerveződésével kapcsolatos problémák indokolnak. Szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy bizonyítsanak. Egyébként az Országos Roma Önkormányzat alelnöke, Berényi képviselő úr jelen van ezen a vitán, meg fogjuk látni, hogy mi lesz belőle, és nyilván van az a szabály, amit Varga képviselő úr megkérdezett, hogy hogyan is van, hogyha fél évig nem működik.

(23.00)

Ez azokra a viszonyokra van szabva, hogy ebben a világban előfordulhatnak olyan szervezetlenségek, olyan viszonyok, hogy meg kell szűnnie ennek a szövetkezetnek. Egyfajta garanciát jelent, hogy az országos önkormányzat támogatása és szakmai tudása nélkül ne lehessen ezt adott esetben más célokra használni. Nem tudom, hogy ön mondta-e vagy Göndör képviselő úr a befektetőkkel való gyanakvását ezzel kapcsolatban, amire sajnos vannak bőségesen rossz példák is.

Azt kérem, hogy támogassák ezt a törvényt, amelyik részben - mondom - rossz tapasztalatokból tanul, részben pedig nyit egy új lehetőséget. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Önöknek minden lehetőségük meglesz arra, hogy a szervezés és a működés minden pillanatára rálássanak, ezt törvényes eszközökkel ellenőrizzék, és ha úgy látják, hogy nem arra fordítják a tagok meg a szervezetek, akik ezt megalapították, amire gondoltuk, amire szántuk, hogy kipróbálják a saját lehetőségeiket, szervezőképességüket, akkor ezt nyilván jelezni fogják, és mi igyekezni fogunk arra, hogy segítsünk és megjavítsuk azt, ami elromlott.

Még egy dolgot hadd mondjak az első jobbikos képviselőnek: azért az egy kicsit árulkodó, hogy mi akkor is bírálni fogjuk, ha nem vallják be, meg akkor is, ha bevallják, hogy az Országos Roma Önkormányzatról van szó. Nem kell bevallani, mert elmondtuk a vitában. Én értem azt a kísértést, s mint ellenzéki képviselő én is többször áldozatul estem ennek, hogy azt tudjuk mondani: vannak integrációs törekvések, de ez semmi más, mint feneketlen kútba pénzt önteni. Ezt el lehet mondani mindig refrénszerűen, és azok az emberek, akik nyomorult helyzetben vannak saját maguk is, és úgy látják, hogy nem jutottak lehetőséghez, ezekre a szirénhangokra nyilván hallgatnak. Úgy gondolom, akkor van ennek értelme, akkor komoly dolog ez és nem csak valamilyen monománia, hogy ne mondjam monotéma, amivel lehet olcsó népszerűséget szerezni, ha önök konkrét dolgokkal jönnek, konkrét programokkal, konkrét ügyekkel, ahol pénz eltűnt, elfogyott, nem érkezett meg, elszivárgott, ellopták, mit tudom én, micsoda. Ha ilyen dolgokkal jönnek, akkor ígérem, hogy mindig partnerek leszünk ezek kivizsgálásában.

S azt is el tudom mondani önöknek, hogy ma is a megszigorított ellenőrzési rendszerrel egy fillért sem engedünk el úgy, hogy annak ne kövessük a sorsát, ne ellenőrizzük, ezért éppen elég gyakran előfordul az, hogy meg kell akasztanunk programokat, mert úgy gondoljuk, hogy nem jó célra fordítják ezeket az összegeket vagy nem megfelelően. Tehát a jövőben is partnerek leszünk ebben az ügyben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu