DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ember türelmesen vár, és néha egy kicsit türelmetlenebbül a rendes felszólalására, és hallgatja a kétperces hozzászólásokat, de azt gondolom, hogy az előző megszólalások egy nagyon lényeges és fontos témát érintettek, és ha jól értem és értelmeztem a Házszabályt és az Országgyűlésről szóló törvényjavaslatot és annak általános indokolását, akkor az előterjesztők is alapvetően, legalábbis a javaslat egyik legfőbb célkitűzésének az Országgyűlés tekintélyének a megőrzését tartják. Nos, önmagában ezzel a célkitűzéssel, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim is, egyetértek.

Milyen eszközök vannak erre - csak példaszerűen - a javaslatban? Lesz önálló országgyűlési fegyveres testület, ezért bővül a házelnök fegyelmezési jogköre, ezért szabható ki pénzbírság a renitens képviselőkre majd, ezért lehet kivezettetni fegyveresekkel majd országgyűlési képviselőt az ülésteremből, ezért korlátozzák, azt gondolom, a média lehetőségeit, jogait is, már ami az üléstermet illeti, illetve az Országgyűlés épületét illeti. Lehetne még több ilyen, ha úgy tetszik, egy picit kibővített értelemben rendészeti jellegű rendelkezést találni az Országgyűlésről szóló törvényjavaslatban, amelyik az Országgyűlés tekintélyének a megőrzését szolgálja. Azonban én azt gondolom, hogy ha erről esik szó, akkor érdemes megvizsgálni azt, hogy vajon mi biztosítja igazán a Ház tekintélyét, s mi az, ami igazán rombolja. Erről szóltak egyébként az előttem szóló képviselőtársaim is.

Valóban az a legnagyobb probléma az előterjesztők szerint, hogy a képviselőknek van olyan megnyilvánulása, ami kifogásolható? Bizony, van. Én egy-két esetről tudok, és mindenki vissza tud idézni az elmúlt időszakból ilyet, akár a közeli, akár a távolabbi múltból. Nem vitatom azt sem, képviselőtársaim, hogy lehet új fegyelmezési eszközökben gondolkodni, hiszen ez egy valós probléma, amit önök felvetnek a javaslatban, és erre megfelelő kezelési módokat lehet indítványozni, ez egy legitim cél, de úgy vélem, hogy a Ház tekintélyvesztését nem ez a jelenség okozza leginkább.

Az elmúlt másfél-két évben tendenciaként érhetjük tetten, hogy nincs megfelelő idő a döntés-előkészítésre, és sok esetben annak megvitatására sem. Gyakorlattá vált, hogy péntek délután benyújtott több száz oldalas módosító javaslatokról már hétfőn szavaz a szakbizottság, s még aznap, ugyanazon a napon megkezdődik a parlamentben a plenáris vitája a javaslatnak. Gyakori, képviselőtársaim, hogy ügyrendi javaslattal zárják le a vitát, s hogy minden javaslatot vagy nagyon sok javaslatot időkeretben tárgyal az Országgyűlés. Erre egyébként, hogy lezárják a vitát ügyrendi javaslattal, épp az előző napirendi pont kapcsán a bizottsági ülésen került sor. Három képviselői megszólaló után azt javasolta az erre már szakosodott Vas Imre képviselőtársunk, hogy ügyrendi javaslatot terjeszt elő a vita lezárására, és természetesen a kormánypárti képviselők ezt meg is szavazták.

Ezt én egy valós problémának érzem, ahogy az is ilyen, hogy volt olyan eset, amikor alkotmánymódosító javaslatról már a benyújtás napján zárószavazást tartott a Ház, s gyakorivá váltak az összevont általános és részletes viták is. Mindennaposak a Házszabálytól eltéréssel, gyorsított eljárásban tárgyalt javaslatok, s az ellenzéki képviselők gyakran nem kapnak választ a kérdéseikre, sőt, nem egy esetben a kormány és a kormánypárt bojkottálják a vitát, nem kérnek szót abban, vagy megszólalásuk kizárólag a javaslat tartalmi ismertetésére korlátozódik. Hányszor fordult elő, képviselőtársaim, idézzék vissza, amikor záróvitában vagy akár más típusú vita közben föltettük a kérdést a miniszternek, aki itt volt a teremben, vagy az államtitkárnak, hogy mondja már meg, hogy miért kellett azt a javaslatot beterjeszteni, miért jó ez a módosítás.

(20.20)

Elmondtuk az aggályainkat - szót sem kértek a kormánypárti képviselőtársak, szót sem kért a kormány tagjaként senki. Azt gondolom, hogy olyan esetekben, amikor azzal találkozunk, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatokként tartalmi, nagyon komoly tartalmi kérdéseket kívánnak újraírni, akkor megengedhetetlen, és valóban a Ház tekintélyét rombolja, hogy az ellenzéki képviselők felvetésére nem érkezik válasz, hogy ebben a záróvitában a kormány vagy a kormánypártok meg sem nyilvánulnak.

Továbbmegyek: módosító javaslatokkal - ahogy mondtam - teljesen átírják az általános vitában s jó esetben a társadalmi és szakmai egyeztetésen megtárgyalt javaslatot. A jogalkotási törvényben előírt kötelező egyeztetést úgy kerülik ki, hogy átfogó, a jogalanyok széles körét érintő, valójában kormány-előterjesztéseket képviselői önálló indítvány formájában nyújtanak be. Megjegyzem egyébként, hogy ennek az alkotmányellenességét már kimondta az Alkotmánybíróság is.

Összességében azt lehet mondani, hogy ez a gyakorlat kiüresíti a legfőbb népképviseleti szerv alkotmányos jogköreit, s tartalmilag gyakorlatilag rendeleti kormányzást vezetnek be. Ehhez már csak hozzájön, amit képviselőtársaim szintén felvetettek, hogy néha úgy vitatkozunk a plenáris ülésen, hogy alig van itt képviselő. Voltunk már itt nemegyszer úgy - és azt gondolom, mindenki vissza tud ilyen példákat idézni -, amikor egy, kettő, esetleg három képviselő tartózkodott az ülésteremben. Mindenki tudja azt, hogy vannak olyan képviselők, akik ez alatt a két év alatt egyetlenegyszer meg nem szólaltak a Házban. Vannak olyan képviselők, akik ugyanígy nem szólalnak meg a bizottsági vitákban. Azért járnak be, hogy megnyomkodják a gombot, amikor elkiáltja magát a frakcióigazgató. Azt gondolom, ha valami, ez rombolja a Ház tekintélyét, s ezekre a problémákra egyébként mi ajánlottunk megoldást és ajánlunk most is megoldást a módosító indítványainkban.

Az a baj, tisztelt Országgyűlés, és megint csak azt mondom, hogy ha valami rombolja az Országgyűlés tekintélyét, az az, hogy az Országgyűlést ez a gyakorlat a szükséges rossz kategóriájába süllyesztette. E szerint a felfogás szerint a parlament egy olyan intézmény, ami a hatékony kormányzati munka felesleges gátja. Ilyen jellegű megszólalásokat hallottunk már több kormánypárti képviselőtől, hogy azért kell ez a gyorsaság, mert az Országgyűlés ne gördítsen akadályt a kormányzati munka útjába. Tartalmilag ilyesmik voltak, hogy milyen megfogalmazással pontosan, azt most nem tudnám visszaidézni.

A házszabálysértő gyakorlat s annak részbeni legalizálása pedig egy igen egyszerű üzenetet közvetít, képviselőtársaim: a képviselőknek teljesen felesleges időt biztosítani a javaslatok tanulmányozására, megvitatására, az egyeztetésre s a felkészülésre, hiszen szerepük teljes mértékben formális. Az a jelenség, amit én most vázoltam, úgy hiszem, mindennél jobban rombolja az Országgyűlés tekintélyét. E gyakorlat megszüntetéséről azonban egyetlen rendelkezés nem szól az előttünk fekvő országgyűlési törvényjavaslatban, sőt, ez a törvényjavaslat átemeli azokat a házszabályi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten ezt a jelenséget legitimizálják, ennek a jelenségnek az érvényesülését segítik elő. Utalok itt egyébként a legutóbbi házszabályi módosításra, ahol a zárószavazásokkal kapcsolatban, illetve a gyorsított eljárásokkal kapcsolatban változott meg az országgyűlési gyakorlat a Házszabály módosítása alapján.

Tudjuk azt, hogy a házelnök úr külön embert foglalkoztat arra, hogy miként lehet leghatékonyabban az ellenzéki jogköröket csorbítani, miként lehet az ellenzék jogosítványait korlátozni. Mindehhez képest, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, mellékes, hogy egy-egy vállalhatatlan mondatot miként lehet szankcionálni itt, az Országgyűlés épületében.

De nézzük meg egy picit konkrétabban a szabályozást. Azt mondja az 52. §, hogy "nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy ugyanabban a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli", ebben az esetben a házelnök megvonhatja a szót felszólítás után az országgyűlési képviselőtől. Már a tárgytól való eltérés is problémás, hiszen nagyon sok esetben borzasztóan nehéz megítélni egy felszólalás kezdetekor, hogy a képviselő valóban teljesen indokolatlanul tér-e el a tárgytól, vagy pedig mondjuk, a társadalmi környezetét kívánja az adott problémának érzékeltetni, kimutatni, és mondjuk, azért beszél - hogy egy példát mondjak - a rossz szociális helyzetről, mondjuk, egy büntető törvénykönyvi vagy egy szabálysértési vitában, mert úgy gondolja, hogy ez a bajok eredője. Ekkor a házelnök, ha szól, és megvonja a szót, akkor azt gondolom, indokolatlanul teszi. Hál' istennek, eddig e tekintetben elnézőnek és nagyvonalúnak mutatkoztak a levezető elnökök.

De amikor valakitől a szót meg lehet azért vonni, mert saját vagy más beszédét ismétli, azt gondolom, ott már komolyabb a gond. A levezető elnök, mondjuk, egy kényes témában, az éppen aktuális levezető elnök pártjának kényes témában, mondjuk, a vezérszónok után megvonja a szót attól, aki azokat a gondolatokat ismétli. Azt gondolom, hogy ez nonszensz. És az is az, hogy a gondolatok megismétlése önmagában elfogadhatatlan legyen itt, az országgyűlési vitában.

Egy példával éltem a bizottsági ülésen, és ezt a példát hívom föl most is. Például mikor az Esztergommal kapcsolatos törvénytervezetről vitázott az Országgyűlés, akkor számos képviselő kérdezte meg, közülük sokan többször, hogy és hol van Meggyes Tamás, azaz Esztergom volt polgármestere. És úgy hiszem, hogy ennek a kérdésnek sokadszor is helye volt ebben a vitában, mert a polgármester ideérhetett volna, bejöhetett volna. Egyébként is ennek a ténynek a közlése, azt hiszem, hogy helyénvaló. Márpedig, ha elfogadjuk ezt az országgyűlési törvényt, akkor ebben az esetben a házelnök majd megvonhatja a szót.

Fölvetem azt is, egyelőre még csak a fölvetés szintjén és nem a kinyilatkoztatás szintjén, hogy bizony, lehet ez a szabály akár alaptörvény-ellenes is, alkotmányellenes is. Hiszen emlékezzenek arra vissza, hogy az Alkotmánybíróság nem egy határozatában mondja ki azt, hogy a képviselői beszédjog korlátozása, bizonyos mértékű korlátozása alkotmányellenességhez vezet, például erre való hivatkozással mondta ki az egyházakkal kapcsolatos törvény alkotmányellenességét. Márpedig úgy hiszem, hogy ebben az esetben a házelnök bizony tartalmi szempontból fog beavatkozni a képviselők felszólalásába, azaz tartalmi korlátokat állíthat az elé vagy azzal kapcsolatban, hogy egy képviselő mit mondhat és mit nem.

Végül egypár szóban a háznagy intézményére szeretnék kitérni. Értem az önök ragaszkodását a '44 előtti világhoz és azon fogalomrendszerhez, ezt nagyon sok helyen, sok jogszabályban, rendeletben megtapasztalhattuk. Nem is ez az alapvető probléma a háznaggyal. Úgy lehet értelmezni ezt az intézményt, hogy ez a helyettese lenne az Országgyűlés elnökének. Úgy hiszem, hogy most is megvan a helyettese az Országgyűlés elnökének, ezek az Országgyűlés alelnökei. Úgy hiszem, hogy egy kormánypárt és egy kormánypárti, értelemszerűen a többség bizalmát bíró házelnök kiválasztja majd az alelnökök közül azt, aki, ha úgy tetszik, az ő operatív helyettese lesz. Ehhez nincs szükség új intézményre. Azonban, ha már bevezetik vagy létrehozzák ezt az új intézményt, akkor azt eléggé furcsának tartom, főleg a tervezett jogkörök ismeretében, hogy olyan személy is kinevezhető erre a pozícióra, aki nem tagja az Országgyűlésnek, azaz nem országgyűlési képviselő.

Nézzük meg azt, hogy milyen jogköre lehet a háznagynak. Például képviseli az Országgyűlést más állami szervekkel, civil és egyéb szervezetekkel való kapcsolatban. Képviseli az Országgyűlést nemzetközi kapcsolatokban. Magyarországot képviseli a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások során. Tisztelt Képviselőtársaim! Belegondoltak ebbe? Egy független hatalmi ágat és rajta keresztül Magyarországot egy olyan ember fogja képviselni, aki annak a hatalmi ágnak nem része.

(20.30)

Olyan ember fogja az Országgyűlést képviselni, aki nem országgyűlési képviselő. Ez szerintem olyan abszurd, mintha a bíróságokat olyan ember képviselné, aki nem bíró, vagy a kormány olyan ember képviselné, aki nem tagja a kormánynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kérem, gondolják át azt, hogy ha már bevezetik a háznagy intézményét - mi azt tartjuk jónak, hogy ez ne történjen meg, de ha már bevezetik -, akkor vagy ne legyen lehetőség arra, hogy nem képviselőt választanak meg erre a pozícióra, vagy vegyék ki a lehetséges jogkörei közül azokat, amelyek csak egy képviselőt illethetnek meg.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu