KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szokásomtól eltérően nem szeretném most túlszakmázni vagy túlságosan szakmai síkra terelni ezt a kérdést, ezt a vitát, ami most itt az Országgyűlés előtt van, hiszen egyetlenegy lényegi elemet, mégpedig a szén-dioxid-sajtolásos technológiát, ezt a CCS-technológiás részt szeretném jobban kivesézni, és ahogyan Nagy Andor képviselőtársam elmondta, a bizottsági ülésen azt a jelzőt használtam erre az egész jogszabálytervezetre, hogy agyrém. Ezt a kijelentésemet fenntartom, sőt, megismétlem most itt a plenáris ülés színe előtt. Azt hiszem, egyetlenegy megoldás lehet, és nyilván nem meglepő, hogy nemzeti radikális pártként mi fogjuk a legradikálisabban kifejteni ebben a témában is az álláspontunkat. De számunkra csak egyetlen válasz lehet: a nem, nem, nem és nem erre a technológiára, és mindjárt ki is fogom fejteni, hogy miért gondolom ezt.

Abban itt a felszólalók pártállásától függetlenül nagyjából megegyezés volt, hogy nem ez az üdvözítő technológia. Minden felszólaló elmondta, hogy még gyerekcipőben járnak a kísérletezések, valószínűleg nem ez lesz az üdvözítő megoldás, majd talán 20-30 év múlva lesznek olyan technológiák, amelyek ezt kiválthatják, de hát sajnos itt van ez az európai uniós irányelv, amit át kell ültetnünk a hazai jogba. Teljesen mindegy, hogy a jogszabály indokolásában szó szerint az szerepel, hogy egy kifejletlen, egészségre és környezetre veszélyes, kockázatos technológiáról van szó, mi azért ültessük át, mert az Európai Unió ezt diktálja nekünk.

Ebben is következetes a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és nem gondolom, hogy ha az Európai Unió kollektív öngyilkosságra szólítana fel bennünket, akkor ezt is teljesítenünk kellene. Tehát valahol azért megálljt kell parancsolnunk annak, hogy hogyan és milyen formában ültetjük át azokat a néha eszement irányelveket, amelyeket valamely lobbicsoportok kitalálnak, és a saját érdekeiknek megfelelően lenyomnak az emberek torkán. Itt most a képviselőtársaim próbálták szép köntösbe becsomagolni és fogyaszthatóvá tenni az egész javaslatot, de azért mégiscsak lássuk be, hogy mi a lényeg. Magának az Európai Uniónak valamennyi környezetvédelmi alapelvével - szinte valamennyivel - ellentétes, de leginkább a megelőzés és az elővigyázatosság elvével ellentétes mint fő alapelvekkel az, hogy mi ahelyett, hogy a keletkező erőművekben és az iparban keletkező szén-dioxid tartalmú füstgáz kibocsátását eleve megelőznénk, mi fogjuk, és ezt visszasajtoljuk a föld alá különböző kőzetrétegekbe, illetve világszerte folynak különböző kísérletek tenger alatti kőzetekben s a többi, s a többi, történő tárolásra. Tehát nem az, hogy megpróbálnánk megelőzni a kibocsátást, hanem megint egy csővégi technológiát - ahogy ezt az elmúlt 30 évben megszokhattuk - előveszünk, és a szőnyeg alá söpörjük vagy ez esetekben a kőzetek közé visszasajtoljuk nagy nyomáson ezt a szén-dioxidot, illetve ezeket az erőművi füstgázokat.

Egészen elképesztőnek tartjuk mi ezt a megoldást, és nyilvánvalóan nem szól másról ez az egész, mint üzletről. Üzletről - itt már elhangzott - a kvótabiznisz kapcsán, üzletről a koncessziók kapcsán, majd megindul itt a siserehad marakodása a koncessziós jogokért; nyilván óriási nagy üzlet lesz. Egy tanulmányt olvastam az interneten, amely azt mondja, hogy óriási nagy tárolókapacitások állnak rendelkezésre ebben a tekintetben Magyarország felszíne alatt, és ha jól emlékszem, azt írta, hogy valamennyi, a teljes tárolókapacitás akkora, hogy a világ teljes éves szén-dioxid-kibocsátásának ötödével azonos mértékű szén-dioxidot lehetne ezekben a geológiai kőzetekben és képződményekben eltárolni.

(16.20)

Ez egészen elképesztő. Nem szeretném azt megélni, hogy valami szén-dioxid-gázmezőn kelljen élni Magyarországon, és most elnézést, hogy sarkítok és szándékosan fogalmazok közérthetően, úgy, hogy aki figyelemmel követi az Országgyűlés ülését, az is értse, hogy miről van itt szó.

Tegnap a bizottsági ülésen szocialista képviselőtársam említette, tényleg szólni kell arról a 26 évvel ezelőtti kameruni katasztrófáról, ami arról szólt egy már nem működő vulkán és egy mellette levő tó kapcsán, hogy a tóban, illetve a tó alatt felgyülemlett szén-dioxid-gáz körülbelül kétmillió köbméternyi mennyiségben kitört, és 20 kilométeres körzetben embert, állatot, mindenkit elpusztított. Mégpedig azért, mert tudjuk a szén-dioxidról, hogy nehezebb a levegőnél, és szétterül a felszínen, amikor feltör, és kiszorítja a levegőt, illetve ha a szervezetben a 10 százalékos arányt meghaladja, akkor ez már halálhoz vezethet, fulladásos halálhoz. És ott is ez történt, több ezer, talán hétezer embert és több ezer állatot is megölt ez a feltörő gáz.

Tehát azért nagyon-nagyon nem veszélytelen dologról van szó, és nagyon gondoljuk meg, hogy itt Magyarországon, egy 93 ezer négyzetkilométer területű országban, ahol település települést ér, és viszonylag nagy a népsűrűség, meg lehet-e engedni, ki lehet-e tenni az embereket ilyen kockázatnak. Nyilván a válaszom is ebben benne rejlik, hogy nem, tehát teljes mértékben elzárkózunk ettől. Különösen azért, mert még egyszer mondom, az indokolás is megemlíti, hogy világszinten is még kezdeti stádiumban van, tehát senki nem tudja azt szavatolni, hogy az egy biztonságos technológia. Nyilván nem holnap akarják elkezdeni Magyarországon, legalábbis remélhetően, besajtolni a föld alá a szén-dioxidot, de ettől függetlenül, mivel senki nem tudja garantálni, így semmiképpen nem támogatható csak azért, mert az Európai Unió most ránk akarja tukmálni ezt az irányelvet; azt kell hogy mondjuk, hogy nem, nem és nem.

Tehát nyilvánvalóan egyedül maradunk ezzel, mert az európai uniós irányelv az összes többi parlamenti párt szemében egy szent dologként szerepel, amit mindenáron, még a saját bőrünk kockáztatásával is végre kell hajtani. Csak nem tudom, mikor lesz az a pillanat, amikor azt tudjuk mondani egy európai uniós diktátumra, hogy eddig, és ne tovább.

2020-ig az Európai Unió 20 százalékos szén-dioxid-kibocsátáscsökkentést vállalt. Ez a másik kérdés, amiről beszélnünk kell, hogy erre az én véleményem szerint és a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójának véleménye szerint ez a megoldás teljesen alkalmatlan, hiszen egyrészt nyilvánvalóan a szén-dioxid mint üvegházhatású gáz valamilyen szerepet játszik - ezt már bebizonyították tudósok, kutatók - a globális felmelegedésben, azonban óvatosan bánnék avval a kérdéssel, hogy olyan bonyolult modell esetében, mint az éghajlat, mint a Föld éghajlata, egyértelműen kimondjuk, hogy mi lehet a felelős az éghajlatváltozásért. És ha a szén-dioxidot valóban felelőssé is tesszük, nyilvánvalóan tegyünk meg mindent, hogy ha egy kicsi esély van arra, hogy ezzel a klímaváltozás hatásait csökkenthetjük, akkor tegyünk meg mindent, de nem úgy, hogy ugyanúgy csinálunk, mintha mi sem történt volna, mintha a lehető legjobb úton haladna a világ, és ezt a szén-dioxidot visszasajtoljuk a föld alá, hanem gondolkodjunk abban, hogy talán kevesebb energiát kellene fogyasztanunk, talán energiatakarékosabbá kellene tenni az épületeinket, talán az egész életünket energiatakarékosabbá kellene tennünk, talán vissza kellene fognunk magunkat az energiafogyasztás terén.

Nyilvánvalóan ez nem egy reális gondolat, különösen a fejlődő országokat nézve, amelyek egyre több és több energiát követelnek. Pontosan ők azok, akik a szén-dioxid-kibocsátás jelentős részéért is felelősek, és hiába fogja az egész Európai Unió a föld alá sajtolni a szén-dioxidját, érdemi hatást ez a klímaváltozás tekintetében - borítékolom - nem fog jelenteni.

Tehát teljesen más szempontokat - és nem is csak a klímaváltozás miatt, hanem környezetvédelmi szempontokból és az emberi életminőség szempontjából - en bloc teljesítenünk kellene, és ez pedig a megelőzés, az, hogy ki se bocsássuk, nem csak a levegőbe, mert attól még, hogy nem a levegőbe, hanem a föld alá toljuk be azt a szén-dioxidot, attól még az ott van. Tehát tényleg szőnyeg alá söprését jelenti a problémának, és nem valós megoldást. Mi a valós megoldások hívei vagyunk, és nem pedig a probléma eltolásának, elkendőzésének.

Bencsik képviselő úr említette - ha jól emlékszem, ő volt - a Vértesi Erőmű problémáját is, tehát hogy a Vértesi Erőmű is annak köszönheti a megmenekülését majd, ha ezeket a szén-dioxid-kérdéseket rendezni tudjuk. Azért arra felhívnám a figyelmet, és én szólaltam már itt fel ebben a témában a Magyar Országgyűlésben, de nyilván Bencsik képviselő úr, exállamtitkár úr ugyanúgy tudja, hogy a Vértet nem a szén-dioxid tette tönkre, hanem a Kapolyi elvtárs által véghezvitt áramvásárlási szerződések vágták haza - idézőjelben, elnézést a közönségesebb kifejezésért. De nyilvánvalóan a Vértnek azért teljesen más és sok sebből végző problémái voltak. Egyébként abban egyetértünk, hogy mint a környék egyik legnagyobb munkaadóját és az egyik utolsó, sőt az utolsó hazai mélyművelésű szénbányára épülő erőművet meg kell tartani, meg kell menteni.

Azonban az eszközöket, a hazai szénkészletet illetően nekünk az a meglátásunk és a felfogásunk, hogy ezt inkább stratégiai tartalékként kellene kezelni, és lehet, hogy 20-30 év múlva, sőt valószínűsítem, hogy 20-30 év múlva ezek az úgynevezett tisztaszén-technológiák már el fognak jutni egy olyan szintre, amikor ezeket majd érdemes lesz elővenni, és nem a jelenlegi 30-40 százalékos hatásfokkal elégetni, hanem egy jóval magasabb hatékonyságú tisztaszén-technológiával, akár plazma vagy pirolízis vagy más eljárással hasznosítani akár üzemanyaggyártásra vagy energiatermelésre. Tehát ezek a technológiák, amelyek ma szintén gyerekcipőben járnak, ezek a jövő technológiái, és abban különböznek az itt tárgyalandó szén-dioxid-visszasajtolásos eljárástól, hogy már a kibocsátást is megelőzik, tehát eleve nem kerül kibocsátásra a szén-dioxid a légkörbe, és jóval hatékonyabbak.

Tehát még egyszer mondom, itt nem alapvetően a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése lesz ennek az egésznek a jelentősége. Nem klímavédelmi, nem környezetvédelmi kérdésekről van szó, hanem egy európai uniós szintű lobbinak a ránk erőltetéséről - talán bányászati, talán más energetikai lobbi -, akik lehetőséget látnak abban, hogy a kiürült földgáztelepek és egyéb geológiai képződmények most alkalmasak lehetnek arra, hogy egy fordított folyamattal visszasajtoljuk belé a füstgázokat és a szén-dioxidot, és nagy nyomáson tároljuk ott ezeket a lábunk alatt évekig, évtizedekig, vagy ki tudja, meddig, akár örökre szólóan, amíg nem történik valami olyan esemény, olyan haváriaesemény, ami miatt az feltörhet onnan, és óriási katasztrófát okozhat.

Tehát ezt igazából felelősen gondolkodóként, zöldgondolkodóként - mert én a Jobbik zöldprogramját mindig is egy felelős gondolkodású zöldprogramnak tartottam - nem lehet támogatni, és nem lehet hozzájárulni sem, akármennyire európai uniós irányelv, vagy talán annál inkább.

Ez a törvény tulajdonképpen, bár tartalmaz más rendelkezéseket is, amelyeket itt majd a kollégáim is meg részben magam is az általános vitában ki fogunk fejteni, én egyelőre csak erre az egy részére szerettem volna felhívni egyrészt képviselőtársaim, másrészt a parlamenti munkát figyelemmel kísérőknek a figyelmét, hogy ez egy olyan időzített bombát rejt magában, amelyet nem szabad hogy támogassunk, és amely egyébként nem oldja meg hosszú távon a kérdéseket. Talán nem baj, ha újra és újra elismétlem, hogy csupán a probléma szőnyeg alá söpréséről van szó, és egy óriási üzleti lehetőségről. Sajnos megint csak azt látjuk, hogy megint a jön elő, hogy különböző érdekkörök nyomására születik jogszabály, akár európai uniós szinten, de magyarországi színtéren is láthatjuk, és a nemzeti fejlesztési miniszter asszony lesz majd az, aki megmondja, hogy ki kaphat koncessziós jogot, illetve ő adja ki a koncessziós jogot, ő írja alá a szerződést, és borítékolható, hogy már sorban állnak az érdeklődők, hiszen ez rendkívül nagy üzleti lehetőséget jelent majd sokak számára.

Mi azt mondjuk, energiapolitika terén nem azt valljuk - nem kizárólag azt valljuk -, mint amit mondjuk, az LMP szokott hangoztatni, hogy a megújulókra épülő zöldgazdaság lesz itt a megoldás mindenre, a gazdasági válságra, munkahelyteremtésre, környezetvédelemre. Mi azt mondjuk, hogy igenis a fosszilis, a meglevő fosszilis készleteinket is használni kell, ki kell használni, és igenis az atomenergiában rejlő lehetőségeket is ki kell használni, sőt támogatjuk a Paksi Atomerőmű bővítését és az új blokkok megépítését is.

(16.30)

Az atomenergia véleményem szerint egy sokkal tisztább energia, és a jelenlegi biztonsági körülmények között és abban a technológiában, ami a Paksi Atomerőműnél működik, úgy gondolom, minimális kockázatokat rejt magában, ott is sokkal inkább a hulladékok kezelésének a kérdését, a nagy aktivitású fűtőelemek hosszú távú kezelésének a kérdését kell megoldani. Ott viszont egyértelműen nem támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, hogy most egy újabb geológiai tárolót próbálnak létrehozni ezeknek az eltüntetésére. Itt egyértelműen az újrahasznosítás irányában kellene elmozdulnunk. De most ez a törvényjavaslat nem az atomenergiáról szól, ezt majd az atomenergiával kapcsolatos törvényeknél részletesen ki fogjuk fejteni.

A hátralévő néhány percben még szeretnék egy kicsit a Jobbik energiapolitikájáról és környezetvédelmi politikájáról ebből a szempontból, ennek a törvényjavaslatnak a szempontjából is szót ejteni, hogy mi az, amit mi egy ideális energiamixként elképzelünk. Abban, ahogyan már az előbb is említettem, valóban szerepe van a hazai fosszilis készleteknek is, és szerepe van a megújuló energiának is, de ugyancsak szerepe van az atomenergiának, és természetesen, ahogyan a jelenlegi rendszerben is, a földgáznak is. Gyakorlatilag így épül fel az az energiamix, amit mi elképzelünk az ország energiaellátásában.

Környezetvédelmi szempontból természetesen lehet vitatkozni, hogy most a megújuló energiaforrások mennyire környezetbarátak, hiszen mindig azt valljuk, hogy a teljes életciklust kell szemlélni, és például egy napelem vagy egy szélkerék esetében sem csak a felhasználás időszakát, hanem nyilván az előállításának, az elektromos áram tárolásának a folyamatát és a hulladékká válás utáni kezelés folyamatát a teljes rendszerben kell szemlélni, és minden energiafajtának a teljes életciklus-elemzését kell megadni ahhoz, hogy ezt egyértelműen láthassuk, és már nem olyan kedvező a kép, mint ahogyan azt a megújulókról az ökopárti képviselők vagy a magukat ökopárti képviselőknek nevező LMP-s képviselők ezt állítani szokták. Meggyőződésem, hogy messze nem olyan kedvező kép alakul ki, ennek ellenére természetesen jogosultsága és szerepe van ezeknek az energiaforrásoknak is a maguk helyén. Magyarországon nem szabad azonban lemondani az atomenergiáról, és nem szabad lemondani a fosszilis energiahordozókról.

Zárásként még egyszer megismétlem, hogy ez a javaslat, amely az erőművekben és az iparban termelődő szén-dioxid geológiai tározórétegekbe történő visszasajtolását célozza meg, illetve ennek a kereteit szabályozná, tenné lehetővé, és amelyben itt kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértettünk, hogy nem ideális megoldás, és most szinte csak kizárólag azért foglalkozunk ezzel itt a Magyar Országgyűlésben, mert egy egykori európai uniós irányelv nem megfelelő átültetése miatt kötelezettségszegési eljárás folyik az ország ellen, és nem felelt meg az Európai Uniónak az, ahogyan ezt eredetileg szabályoztuk már 2011-ben, és tárgyaltunk róla itt a tisztelt Ház, a nemzet templomának falai között, ezért most újra itt kell hogy legyen, és európai uniós nyomásra ezt újra meg kell szavaznunk, mármint meg kellene szavaznunk, hogyha az Európai Unióra hallgatnánk. Mi biztosan nem fogjuk megszavazni. A Jobbik-frakció az általános vitára való alkalmasságát sem támogatta ennek a javaslatnak, és nyilvánvalóan semmilyen módon nem tudjuk a későbbiekben sem támogatni.

A javaslat többi pontjáról - természetesen nemcsak erről szól ez a törvényjavaslat -, mint mondtam, képviselőtársaim is és magam is az általános vita további részeiben fogunk beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu