ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalásomban össze fogok foglalni pár olyan dolgot én is, ami nem szerepel ebben a törvényben, és hiányoljuk, illetve végigmegyek a törvénynek azokon a vonásain, amiket nem támogatunk.

Alapvetően nagyon örülünk, hogy a Ház elé került egy fogyasztóvédelmi törvénymódosítás így két év után. Mi is azt érzékeljük, hogy ez a világban egy nagyon jelentős témává kezd válni, ehhez mérten sajnos ez a módosítás nem éri el azt a hatást, amit mi vártunk volna tőle.

Lényegében a békéltetőtestületekkel kapcsolatos átalakításokat tartalmaz, ezenfelül a fogyasztók életét lényegében nem érintő olyan javaslatok vannak benne, ami az ő lényeges problémáikra nem ad megoldást, és van egy szerintünk alapvetően félrecsúszott, rossz szerkezetű módosítás a közérdekű keresetek terén ebben a törvényben.

Amint jeleztem korábban is a kisebbségi véleményben, ez a javaslat nem rendezi át stratégiai szinten a fogyasztó helyzetét. Nem szab egy új irányt a területnek. Egy ilyen kicsit maszatolós, ide-oda belenyúlkáló javaslat, ami azt mutatja, hogy valójában az elkötelezettség nincs meg a kormányzatban. Ez látszott abban is, hogy a helyét keresték ennek a témának a kormányzati struktúrában, egyfajta mostohagyerekként kezeli a területet a kormányzat, ami azért különös, mert a pénzügyi válság és abból fakadóan a gazdasági válság egy olyan elképesztő felhajtóerőt biztosított ennek a témának, hogy az egész világon jóval többet foglalkoznak fogyasztóvédelemmel, mint korábban. Amerikában például a pénzügyi fogyasztóvédelem területén egy egész új intézmény jött létre, és a fogyasztók védelme egy elsőrendű fontos problémává vált világszerte. Ezt nem igazán látjuk ebben az anyagban.

Volt két félelmünk, különösen amikor láttuk, hogy két héttel odébbdobták a vitáját a törvénynek, hogy esetleg menet közben szétmódosítózzák az eredetileg kicsit soványka vagy gyenge javaslatot. Ez nem következett be, de a másik félelmünk, az bekövetkezett: nagyon sok témát rendeletbe utalnak. Ma délután menetrendszerűen meg is érkezett a módosító javaslat. Tehát nem szeretjük, ha végre egyszer megérkezik, és akár lenne is idő megtárgyalni egy törvényjavaslatot érdemben, akkor miért kell miniszteri rendeletekre utalni egy csomó olyan területet, amit itt kellene megvitatni a Ház előtt, és talán akkor együtt tudnánk javasolni érdemi módosításokat.

Mire lenne szükség egy új, átfogó, igazán stratégiai változást elérő fogyasztóvédelmi törvényben? Erős hatósági felügyeleti jogköröket kellene adni az illetékes hatóságnak, hasonlóan a PSZÁF-hoz és a Gazdasági Versenyhivatalhoz. Erről fogok később beszélni, hogy itt azért van egy probléma. Ki kellene venni a napi szintű minisztériumi hatás alól a hatóságot, tehát egy stratégiai szerepet kellene neki adni.

(20.30)

Igazán nem kommunikációs hadjárat, amelyben a Jobbik is segít önöknek, szükséges a multinacionális vállalatok ellen, hanem egy igazi, stratégiai szintű, normális szakmai felügyelet, és nem is pár százezres bírságokkal kell valóban előidézni ezt a helyzetet, hogy középvállalatok is, jelentős árbevétellel bíró középvállalatok is pár százezres bírságokat kapnak. A panaszkezelésben sem igazán az a lényeg, hogy minél komolyabb adminisztrációt akasszunk az üzletek és a fogyasztók nyakába. Ebben az esetben hirtelen már a kis üzletek nem annyira védettek. Igazán arra lenne szükség, hogy az üzleteket, a fogyasztókkal foglalkozó vállalkozásokat arra kötelezzük, hogy egy előre megismerhető panaszkezelési rendszert tegyenek nyilvánossá, hogy lehessen tudni, hogy ha nekem panaszom van, azt hogyan fogja kezelni az az üzlet, amihez én fordulok.

Ez hasonló a pénzügyi szervezetekhez, akikhez nagyon helyesen odarendelték ezt a kötelezettséget. Át kell alakítani a hatósági eljárást a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, hogy szabálytalanság észlelése esetén azonnal lépni tudjon. Úgy tűnik, nemcsak mi érezzük úgy, hogy nem eléggé működőképes ez a megyei közigazgatási rendszer, nem tud hatékonyan működni ez a terület, hogy ha a pénzt, paripát, fegyvert a megyei közigazgatási szervtől, a szakmai utasításokat pedig az NFH-tól kapja.

Szintén nem elég vagy nem megfelelő ez a félmegoldás, amely itt szerepel a fogyasztói csoportokra. Az újakat betiltja, de a meglévők továbbra is szervezik be az új tagokat ugyanolyan aljas módszerekkel.

Szeretnénk látni egy úgynevezett fehérkönyv létrehozását a fogyasztóvédelmi ügyekben, láthassuk végre tisztán, hogy mi okozza a fogyasztók legnagyobb problémáját Magyarországon, ne becslésekkel, hanem komoly kutatásokkal, teljes népességre vetített statisztikákkal alátámasztva.

Végül - sokszor elmondtuk, itt is el kell mondani - hiányoljuk a címkézés problémájának általános, rögzített rendezését. Rendet kell vágni a címkeerdőben, ez szó szerint szerepel többször is a javaslataink között. Az, ami van ma, kifejezetten rontott ezen a helyzeten az elmúlt időszakban.

Részletesen tehát, ahogy említettem, a javaslat legfőbb eleme egy nagyon komoly problémát vet fel. A tanácsadói szakmának egy elemi, etikai kívánalma, követelménye az, hogy nem keverjük a szerepeket. Ehhez képest a békéltetőtestületek most tanácsadói jogkört is kapnak, ami nonszensz. Nem ülhet a tanácsadó egyik pillanatban egy segítő tanácsadói szerepben, majd a következő pillanatban egy döntéshozó szerepben egy jogi eljárás során. Ez abszolút alapvető tétel minden egyes tanácsadói szakmában, súlyos, olyan fajta érdekkonfliktust okozhat, amelyből magára a testületre vetődnek komoly szakmai és etikai presztízsveszteségek.

Én azt tudom, hogy szét van választva személyében a tanácsadó és a döntéshozó, de ha a Fidesz oldal kedvenc fordulatát idézem, a Nagykörúton túl nem működik, vidéken nem működik az, hogy megfelelő személyi apparátussal nem rendelkeznek ezek a szervezetek ahhoz, hogy el tudják választani ezt. Ezt Budapesten, a fővárosban meg lehet tenni. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem területén pályázat útján választják ki azokat a civileket, akik a tanácsadást végzik. Itt is erre lenne szükség.

Nagyon tartunk attól, illetve erre utalnak is információk, hogy itt valaki kilobbizta magának ezt a feladatot, és ezek az etikai és szakmai presztízsveszteségek, amelyek ebből fognak fakadni a tevékenység összevonása során, ezek őket különösebben nem zavarják, a fogyasztókat érdemben nem segíti ez a változtatás.

Ahogy elmondtuk, a fogyasztó nem érzi annak a meglehetősen súlyos kiszolgáltatottságnak az enyhülését, amely ma Magyarországon létezik. Ma Magyarországon azt a piacgazdasági alaptételt, hogy a fogyasztó király, azt nemhogy nem érezzük, de kifejezetten azt érezzük, hogy fogyasztóként és zárójelben, munkavállalóként is egy csomó más szerepünkben szülőként, családfenntartóként kiszolgáltatóként kiszolgáltatottak vagyunk. Itt kifejezetten az lenne a cél, hogy fogyasztóként ne érezzük ezt a kiszolgáltatottságot, és ebbe a törekvésbe nem illeszkedik bele ez a javaslat a legtöbb elemével.

Zavaró az is, hogy a fogyasztó fogalmát itt akarják átrendezni. 2008 óta mindenki hozzászokott, hogy természetes személyekkel foglalkozik a fogyasztóvédelem területén, és ez most megváltozna. Nem itt kellene, hanem a Ptk.-ban, tehát a polgári törvénykönyvben kell indokoltan kibővíteni ezt a jogkört, nem a fogyasztóvédelmi törvényben, ugyanis a természetes személy jogfogalommal működik most az összes ide vonatkozó jogszabály, a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó törvény, a távollévők közötti szerződésekről szóló rendelet, az üzleten kívüli fogyasztókról, tehát az EU is ezzel a fogalommal dolgozik. Ezt nem kellene keverni most.

A panaszkezelés itt rendkívüli módon meg lett bonyolítva. Itt az az ellentmondás van, hogy a törvény egyik részében, a javaslat egyik részében a kkv-kat indokolatlan módon védi, - és erre mindjárt mondok egy pár javaslatot, hogy ezt hogyan lehetne kiküszöbölni, - ugyanakkor a másik oldalon kis üzleteknek, webshopoknak, kis szatócsboltoknak olyan bonyolult adminisztrációt és nyilvántartást kell vezetniük, amely egész egyszerűen nem indokolt, sem az öt évig történő megőrzés, - hiszen ahogy jeleztem a bizottságban is, - a hatóság is csak három évig indíthat eljárást, tehát teljesen nonszensz erre kötelezni a kisebb cégeket.

A mi javaslatunk erre az, hogy egy panaszkezelési szabályzatot vezessenek be a fogyasztóvédelmi szabályozás jogkörébe pontosan úgy, ahogy a pénzügyi szervezetekhez hasonlóan ez megvalósítható. Ebben le kell írni, hogy a szervezet miként fogja kezelni a panaszt, ha ezek ellenállnak, és látni lehet ennek a betartását ezekben a folyamatokban. Ha ezt nem tartja be az adott üzlet, akkor lehet büntetni.

Minden cégnek van hasonló módon pénzkezelési, gazdasági szabályzata. Ehhez hozzászoktunk. Ha fogyasztókkal dolgozik, különösen ha nagy számú fogyasztóval dolgozik egy gazdasági vállalkozás, akkor igenis legyen egy nyilvánosan hozzáférhető, a fogyasztó számára megismerhető fogyasztóvédelmi, panaszkezelési szabályzata. Fontos, hogy a panasz kivizsgálásáért természetesen nem kérhet pénzt az üzlet.

Szó volt itt az ügyfélszolgálatról is, de itt igazán nem arra lenne szükség, hogy egyetlenegy napon, és megint csak arra utalok, hogy vidéken nem feltétlenül megoldható egyszerűen kapacitás hiányában. Nem feltétlenül csak egy napon kellene 12 órát nyitva tartani, hanem legyen egy olyan nap a héten, amikor kora reggel, és legyen egy olyan nap a héten, amikor késő délután vagy este lehet ügyet intézni. Ez az, ami az emberek természetes életvitelébe jobban beleilleszkedik, mint az, hogy reggeltől estig egy ügyfélszolgálat nyitva legyen.

Visszatérve a békéltetőtestületekre, szólni kell itt arról, hogy azok a civil szervezetek, amelyek eddig nagyon jól végezték a tanácsadás feladatát, gyakorlatilag az elmúlt két évben teljes mértékben ellehetetlenedtek, a források elapadtak, a pályázatok nem lettek időben kiírva. Tehát itt úgy tűnik, hogy miután kivéreztették a fogyasztóvédelmi tanácsadó civil szervezeteket, ezeket belobbizta valaki a békéltetőtestületbe, és így próbálják megoldani azt a kapacitáshiányt, vagyis azt a problémamegoldás feladatát, ami eddig jól működött a független és hangsúlyozom, a független civil szervezetek keretében.

Azt gondolom, ez a súlyos összeférhetetlenség egyszerűen a törvény szellemével nem fér össze. Ha itt fogyasztóvédelemről van szó, akkor nem járhat el a törvény maga is egy olyanfajta érdek védelmében, amit nem ismerünk, de a pletykákból tisztában vagyunk azzal, hogy hogyan történt ennek a javaslatnak az előkészítése.

Még egy fontos dologról kell szólni, az együttműködésről a békéltetőtestületekkel. Ez egy nagyon súlyos és nagyon fontos, nagyon régóta nem kezelt probléma. Ezt megint csak - hasonlóan a PSZÁF megfelelő szabályozásához - azzal kellene szabályozni, hogy úgymond rászól a hatóság az együtt nem működő vállalatra, és ha ő nem működik együtt és ezt kinyilvánítja, akkor lehet bírságolni, és akkor lehet szankcionálni az ő együtt nem működését. Természetesen az ideális az lenne, ha önkéntesen együttműködnének, de erre az elmúlt évben, sőt, évtizedben hiába tett kísérletet az összes szabályozó hatóság.

(20.40)

Végül szólnunk kell arról, hogy a bírság mértékét, véleményünk szerint, indokolatlanul lecsökkentették. Azt gondoljuk, először is tartalmaz egy olyan gumiszabályt a javaslat, ami egy későbbi esetleges módosításhoz köti, tehát a kisvállalkozásokról, a fejlődésük támogatásáról szóló, szép nyelven megfogalmazott törvénybe utalja azt, hogy esetleg ennek keretében később ezt módosíthatják. Azt gondoljuk, ez indokolatlanul tágra nyitja a lehetőséget a változtatásra. Alapvetően az elv, amelyhez itt ragaszkodnánk, hogy a fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztókat védje, és ne itt védjük a kisvállalkozásokat, azokat, amelyeket "kkv" összefoglaló néven ismerünk, akár hatalmas árbevételű, esetleg alacsony létszámmal nagyon magas értéket előállító, nagyon magas árbevételű, igazán jól prosperáló cégek, a bírságukat levinni mondjuk 500 ezer forintos határra, azt gondolom, kifejezetten ösztönzi őket arra, hogy ne vegyék komolyan a fogyasztók panaszait, ami sajnos, ma Magyarországon - még egyszer el kell mondanom - életveszélyes.

Összességében tehát egyetértünk mind a kormány expozéjával, mind a Fidesz vezérszónokával abban, hogy ez egy jelentős terület. Sajnos, azt látjuk, ez a módosítás ebben a formában egyáltalán nem éri el azokat a jelentős változásokat, amelyeket ezen a területen meg kellene valósítanunk, ezért a mi javaslataink kifejezetten erre próbálnak célozni, próbálnak olyan területekre jelentősebb beavatkozással javaslatot tenni, amely végre érdemben módosít, segíti, és a magyarországi fogyasztók helyzetét javítja. Kérjük, vegyék komolyan ezeket a javaslatokat. Egyeztettünk szakmai, civil és más szervezetekkel. Azt gondolom, ha itt tényleg komolyan vesszük azt, hogy nem politikai, hanem szakmai vitáról van szó, akkor közösen ki tudunk alakítani egy ennél jobb törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu