DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban szomorúan kell megállapítanunk, hogy a múlt feltárása és legfőképpen megértése tekintetében a magyar politikát súlyos mulasztás terheli. Az örökös kudarcnak az az oka, hogy nem a megfelelő kérdéseket tesszük fel, és örökösen a múlt küzdelmeit vívjuk újra és újra, ahelyett, hogy képesek lennénk meghaladni azokat. Ugyanis az igazi kérdés nem az, hogy az MSZP vagy Fidesz frakciójában ül-e több egykori állampárti tisztségviselő, nem az a kérdés, hogy ki volt tsz-elnök vagy KISZ-titkár, hanem az a lényeges, hogy tudjuk és értsük, hogy mit akartak maguk mögött hagyni '89-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak résztvevői, miért küzdött az ország kormányzati ciklusokat átívelve az euroatlanti integráció megvalósulásáért.

Az állambiztonsági múlt feltárása szempontjából sem igazán az az érdekes, hogy ki volt szt-tiszt, operatív kapcsolat vagy hálózati személy, hanem hogy miként működött a gépezet, és miként biztosítható, hogy a múlt borzalmai sose ismétlődhessenek meg.

(11.00)

Húsz éve a társadalom nagy része értette ennek jelentőségét. A múlt keserű tapasztalataiból okulva kiépült az alapvető jogok védelmének rendszere, átszervezték és jogállami követelményeknek megfelelően szabályozták a titkosszolgálatok működését, valamint Nyugat-Európában is mintaadónak számító adatvédelmi rendszert alakítottak ki. Ahogy azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyobb jólét és a remélt kibontakozás sokak számára puszta ígéret maradt, úgy veszett el a rendszerváltáskor még meglévő kollektív bölcsesség is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elmúlt húsz év legnagyobb morális adóssága, amiért mindannyian felelősek vagyunk. Ezzel az adóssággal a politikai elit nagyobbik része ma sem képes vagy nem akar szembenézni. A hangos ügynöközés és a kommunistázás közepette a legfontosabb tanulságokat hagyjuk feledésbe merülni. Mára a politikai elit jelentős része elvesztette szem elől '89-90 valódi célkitűzéseit. Különösen igaz ez Orbán Viktorra. (Moraj a kormánypártok soraiban.) A Fidesz elnöke két éve, a választások éjszakáján új rendszerváltást, forradalmat hirdetett - s valóban, forradalmi, pontosabban ellenforradalmi lendülettel kezdődött meg a kilencvenes években kialakított jogállam lebontása és a '89 előtti hatalomgyakorlási technikák rehabilitálása. Módszeresen, szisztematikusan, a szemünk láttára építik fel a már elfeledettnek hitt politikai rendszert.

A titkosszolgálatok irányítása '89 után először ismét visszakerült a rendészeti szerveket is irányító belügyminiszter hatáskörébe. A rendészeti szervek jelenlegi rendszerében - nehezen értelmezhető feladat- és hatáskörrel - Terrorelhárítási Központ néven új, titkosszolgálati eszközök alkalmazására is feljogosított rendőri szervet állítottak fel, amelynek élén Orbán Viktor korábbi testőre áll. Eközben kiiktatták a titkos információgyűjtés törvényi garanciáinak egy részét, a külső engedélyezési kötelezettséget tették névlegessé az új szabályokkal. A kifogástalanéletvitel-vizsgálat keretében minden rendészeti dolgozót nemzetbiztonsági vizsgálattal vetekedő ellenőrzésnek vetnek alá, házastársukkal, élettársukkal együtt, amelynek révén akár bírók, ügyészek is megfigyelés alanyává válhatnak. Ez összességében több tízezer, a Nemzeti Védelmi Szolgálat által ellenőrzött magyar állampolgárt jelent. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: 23 millió román!)

Az úgynevezett kiemelt jelentőségű ügyekben még a több évszázados büntetőeljárási garanciákat is negligálták, megkétszerezték az őrizet időtartamát, korlátozták a védelemhez való jogot, és elképesztő módon feljogosították az ügyészt, hogy ott emelhessen vádat, ahol jónak tartja. Ezek a szabályok olyan nyilvánvalóan sértették a jogállamiság elveit, hogy egy részük még a felhígított Alkotmánybíróság előtt is megbukott.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az adatvédelmi jog területén is jelentős visszalépések történtek: a '92-ben elfogadott adatvédelmi törvény szerint a személyes adatok védelmét a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával megválasztott adatvédelmi biztos garantálta. Ehelyett egy államigazgatási szervet kreáltak, amelynek vezetőjéről a miniszterelnök dönt. Nem véletlen, hogy ebben az ügyben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárással fenyegeti hazánkat. (Font Sándor: Melyik napirendi ponthoz szól hozzá? - Kontur Pál: Miről beszélsz?)

E folyamat betetőzése lett volna, ha az Országgyűlés tavaly decemberben megszavazza a nemzeti információs és bűnügyi elemző központ felállítását. (Babák Mihály: A napirendről beszélj!) A kormány egy olyan, a belügyminiszter irányítása alá tartozó új titkosszolgálat felállítására tett javaslatot, amely elektronikus adatkapcsolat útján közvetlenül és korlátlanul hozzáférhetett volna szinte minden állami adatbázishoz, valamint a rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok adatbázisához.

Vajon mire emlékeztet ez az Orbán-kormány által tervezett szuper-titkosszolgálat? A választ önök is jól tudják, tisztelt képviselőtársaim. A honvédelmi és rendészeti bizottság egyik fideszes tagja ezt nyíltan meg is fogalmazta, amikor védelmébe vette a kormány javaslatát, idézem szó szerint: "Ezek eddig is léteztek, csak éppen a III-as ügyosztályhoz és a Központi Bizottsághoz futottak be. Az akkori technikai és egyéb lehetőségek keretein belül az információk emberektől..." és a többi, és a többi. Ez a javaslat világított rá leginkább az Orbán-kormány valódi hatalmi törekvéseire, azaz a '89 előtti hatalomgyakorlási technikák újraélesztésének szándékára. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

E stratégiában a hangos antikommunista propagandának csupán az a szerepe, hogy a lehető legtovább elfedje ezt a végső célt. Ami a legfájóbb, hogy néhány civil szervezet kivételével senki nem emelte fel a szavát, nem tiltakoztak dühös tömegek, hogy nem, a III/III. világát ismerjük, és ebből még egyszer nem kérünk. (Soltész Miklós tapsol: Bravó!) Ezt bizonyítja, hogy a múlt feldolgozatlanságának folyamata valóban kisiklott. Tervét végül nem várt oldalról torpedózták meg: módosító javaslataikkal a titkosszolgálatokat korábban felügyelő fideszes miniszterek, Kövér László és Demeter Ervin húzták meg a vészféket a Fidesz-frakcióban, és akadályozták meg az új titkosszolgálat felállítását, ami több, mint elgondolkodtató.

Mert itt az idő, hogy végre őszintén szembenézzünk múltunkkal, és világossá tegyük, milyen jövőt szeretnénk magunknak és hazánknak. (Soltész Miklós: Kommunisták maradtok, gyerekek, hiába beszéltek, bármit mondtok!) Itt az idő, hogy mindenki valljon, melyik oldalon áll (Moraj a kormánypártok soraiban. - Soltész Miklós: Komcsik maradtok, bolsevikok!): azokén, akik minden nehézség ellenére meg akarják őrizni a rendszerváltás politikai hagyatékát, a demokráciát, a pluralizmust, az önkormányzatiságot és a személyes szabadság garanciáit, vagy azok oldalán, akik a központosított állam mindenhatóságában, a saját polgáraik totális megfigyelése révén biztosított rendben, az egyetlen centrális erőtér által (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) megjelenítendő nemzeti érdekben hisznek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő! Ennyi elég is! Hazudtok!)

Meggyőződésem, hogy csak az utóbbi utat választva lehet lezárni és meghaladni a múlt sérelmeit. (Az elnök ismét csenget.) Lejárt az időm, elnök úr? Bocsánat! Mi, a Magyar Szocialista Párt tagjai nem eltörölni, nem újraírni, még kevésbé újra átélni szeretnénk a múltat, hanem lezárni és meghaladni azt. (Pálffy István: Lezárni téged!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

Forrás: parlament.hu