MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, a mai vitanapon újra megerősödik az a nagyon sokszor emlegetett mondat, hogy nem lehetünk következmények nélküli ország. A felszólalások nagy része valóban ezt járta körül.

A készülő ügynöktörvényről Wittner Mária azt mondta, hogy inkább tartótiszttörvénynek kellene neveznünk. Én ezzel mélységesen egyetértek. Mellette pedig az MSZMP diktatúrában működő állambiztonsági hálózatának az egészét kell bemutatni, a párt legfelsőbb vezetését is beleértve, s ahogy Lukács Tamás is rámutatott, annak birodalmi hátterét is, vagyis a szovjet hátterét is. Mindezt annak a tudatában, hogy a rendszerváltozás előtt a Szovjetunió az egész hálózat adatbázisát ismerhette. Sajnos, az elmúlt húsz esztendőben nem sikerült végrehajtani azokat a feladatokat, amiket a történelem ránk rótt, például azt sem, hogy egy teljesen új, nulláról felépített nemzeti biztonsági szervezetet hozzunk létre, és ezzel biztosítsuk nemzeti függetlenségünk megőrzését.

A leendő törvénynek - ahogy azt szintén sokan elmondták, és amivel, azt gondolom, mindannyian egyetértünk - az áldozatokat kell védenie, nem pedig a hálózat üzemeltetőit. Azt az erkölcsi üzenetet kell közvetítenie, hogy érdemes becsületes embernek lenni, mert az elmúlt években ennek a fordítottja volt igaz. Rendelkezni kell arról, hogy a kommunizmusban üldözöttek, egészen '90-ig bezárólag, legalább erkölcsi elégtételt kapjanak, ahogy ez is elhangzott. Azt gondolom, hogy a teljes adatbázist - természetesen komolyan figyelembe véve a jelen nemzetgazdasági érdekeket - nyilvánosságra kell hozni. Ez kellene hogy vonatkozzon a III-as főcsoportfőnökség teljes iratállományára.

Jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő dossziék kutathatók, de mivel a feldolgozottsági szintjük mélységben alacsony, ezért a törvénynek határidőt kellene szabnia arra vonatkozóan, hogy a levéltárban megtalálható összes anyagot egy-két éven belül feldolgozzák. Tudniillik hiába hozunk akármilyen jó törvényt, ha az adatokhoz a feldolgozottsági szintjük alacsony mivoltja miatt nem lehet hozzájutni. Ez természetesen pénzkérdés is, de ez a kérdés most nem lehet pénzkérdés.

Persze, további kérdések merülnek fel. Például hol van a többi 1980-as dosszié? Nem fogadható el az az elmélet, amely szerint a megsemmisítés mindent elvitt, hiszen ezek az anyagok mindig több példányban készültek, és nem egy helyen őrizték őket. Miért van a levéltárban kevés fénykép? A házkutatásoknál talált anyagokról készült másolatokat, a telefonlehallgatások szalagjait, a szobalehallgatások anyagait, az elkobzott anyagokat, fényképeket mind-mind a levéltárban kellene elhelyezni, hogy ott lehessen elérni őket.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára hozzávetőlegesen száz munkatársából jelenleg is csak néhány végzi a meglévő iratok feldolgozását. Szerintem legalább a felének ezt kellene végeznie, így nem kellene sok évet várni az adatok kutathatóságára, megismerésére. Olyan törvényt kell hozni, hogy aki a volt állambiztonsági iratokat rejtegeti, azt börtönbe kell zárni. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában és a levéltári kutatást engedélyező kuratóriumban csak feddhetetlen emberek legyenek.

Tisztázni kell - ez is felmerült már - a közszereplő fogalmát, de nemcsak az egyházi emberekre, vezetőkre kell ezt kiterjeszteni, mint ahogy azt az előző hozzászólásban hallottuk, hanem elsősorban azokra a további vezető beosztású civilekre is, valamint az újságírókra, akikről oly kevés szó esik ezen a területen. Aki érintett volt a Kádár-rezsim diktatúrájának kiszolgálásában, azt ki kell tiltani a közéletből, ahogy az már szintén elhangzott. Ezt szeretném én is megerősíteni. Az adatok megismerését mindenkinek lehetővé kell tenni, akit megfigyeltek, hogy megismerhesse azt, ami az adatbázisban őrá vonatkozik.

Tisztelt Országgyűlés! Egyértelművé kell tenni, hogy kik voltak a legfőbb felelősök, pártvezetők, tábornokok, tisztek, ügynökök. Mindenkit meg kell keresnie és mindenkit meg kell találnia ennek a kutatásnak. A Nemzeti Emlékezet bizottságának pedig - nem tehetünk mást - jó munkát kívánunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu