SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt vitában többször hallottuk azt az érvet, hogy politikai környezet, jogszabályi környezet, tett; és hogy mit kellene tennünk. Ha megengedik, egy konkrét példát hoztam önöknek, hogy mit lehet tenni a jelenlegi jogszabályi környezetben.

Azt hiszem, azt leszögezhetjük, hogy az LMP törvényjavaslata nem egy átgondolt törvényjavaslat. Talán nem az én tisztem belemenni a részletekbe (Dr. Schiffer András: Menjünk bele, ezért van ez a vitanap.), de ha szabad, akkor egy konkrét példával igazolnám ezt az állításomat. Engedjék meg, hogy egy olyan példát mutassak be, ami, azt hiszem, a mostani körülmények között is egyértelműen igazolja, hogy jelenleg is van mód arra, hogy bebizonyítsuk és föltárjuk a múltat.

Frakciótársaimmal együtt én sem szavaztam meg a Ház előtt lévő törvényjavaslatot. Nem azért, mert nem értenék egyet többségében a benne foglaltakkal, hanem azért, mert jelenleg is vannak hatályos törvények, ami alapján mindent megtehetünk ebben a témakörben. (Közbeszólás az LMP soraiból.) Talán politikai tőkét akart kovácsolni belőle a törvényt beterjesztő párt, és ha megengedik, erre is rámutatnék, hogy miből gondolom ezt.

Egy aktualitás: Hatvan városában néhány hónappal ezelőttig egy III/III-as ügynök nevét viselte az egyik kulturális intézmény. Elismert szakember volt. Mindenki ismerte, mindenki szerette, és mindenki úgy gondolta, hogy egy olyan ember, aki a múltjával felel önmagáért. Nos, róla kiderült, hogy folyamatosan jelentéseket írt, és ha megengedik, megmutatnám a Hatvani Kalendárium egy példányát (Felmutatja.) Itt van benne feketén fehérrel az úr, aki jelentéseket írt '56-ot követően 1989-ig, és színessel az, aki utána bekerült egy egészségügyi ellátó intézménybe, ahonnan nem engedik ki sűrűn az embereket, pont az ő jelentései miatt. Ez két külön sors. Két emberi sors. Nem egy irányba vezetett, de azt hiszem, a tartalmát mindannyian értjük, és tudjuk, hogy miről beszélünk.

Tudják, kedves LMP-s képviselőtársaim, hogy mi is volt nekem a legmegdöbbentőbb ebben az egész kérdéskörben és a mai vitanapban? Nos az, hogy az önök helyi pártfunkcionáriusai Moldvay Győző III/III-as ügynökkel kapcsolatban mélyen hallgatnak. Mind a mai napig mélyen hallgatnak, és nem léptek föl ebben a témában, nem mondták el a véleményüket. Holott megtehették volna. (Közbeszólások, derültség az LMP soraiban.)

Persze arról nem hallgattak, hogy mi, fideszes képviselők a jogszabálytervezetet nem szavaztuk meg. Ezzel kapcsolatban számon kérték - nyilván központi utasításra, hiszen valamennyi Heves megyei fideszes képviselő megkapta ezt a levelet -, hogy nyilatkozzunk, miért nem szavaztuk meg ezt a törvénymódosítást. Azért, mert a gyakorlati életben tettekkel meg lehet ma is tenni jogszabályi alapon ugyanezt a kérdést.

Azt gondolnám, és még a beszéd elején utaltam is erre a szakmaiságra, hogy önök tudatos politikai ügyet kívánnak ebből kihozni, hiszen emlékszünk egy korábbi liberális pártra, amelyik ugyanezt tette. Minden ciklusban törvényjavaslatot terjesztett be, és aztán azt mondta: hát bocsánat, ez nem sikerült.

(14.40)

Talán ennél súlyosabb ez a kérdés, és nagyobb körültekintést igényel, hogy feltárjuk ezt a múltat.

Még egy megjegyzést engedjenek meg: vannak más olyan intézmények is ebben az országban, amelyek régi III/III-as nevét viselik. Úgy gondolom, hogy a mai jogszabályi körülmények között ezeket is föltárhatjuk. Mi is nagyon szeretnénk tisztázni a múltat, de nem úgy, ahogy önök gondolják.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu