DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Némi történeti fejtegetést szeretnék a felszólalásom elején az önök tudomására hozni. Nevezetesen, elsődlegesen a szocialista képviselőtársaink felszólalásaiban kritizált jelenlegi rendszerrel szemben szeretném ismertetni azt az IDEA-program által, illetve az általuk kialakítani kívánt rendszert, amit a kormányzásuk idején szerettek volna létrehozni, az ezzel történő összehasonlítással, hogy miért lesz jobb a jelenleg kialakításra kerülő rendszer, mint az általuk akkor végre nem hajtott elképzelés. Amennyiben egyébként kétharmaduk lett volna, biztos vagyok benne, hogy végre is hajtják.

Ha magából az önkormányzati rendszerből indulunk ki, akkor azt találtuk még a 2010. év elején, hogy volt a legalsó szint, maga az önkormányzat, amely ellátott államigazgatási feladatot, önkormányzati közszolgáltatást, településfejlesztést és részben területfejlesztést, és volt mellette egy képviselő-testület. Emellé létrehozatalra került a többcélú kistérségi társulás, amely a községektől többletpénz fejében ellátta az önkormányzati társulást, de nem volt mellette testület.

Következett a megye, amely önkormányzati közszolgáltatást látott el, semmilyen államigazgatási jogkör nem volt, egyetlenegy hatósági ármegállapító jogköre volt, a kéményseprési díj - hogy miért pont az, azt máig sem tudjuk, '90-ben, amikor létrehozta a parlament az önkormányzati törvényt -, és volt mellette testület. Majd létrejött a régió, amely területfejlesztési régióként jött létre területfejlesztési tanáccsal, ahol egyébként delegáltak és a törvény erejénél fogva kinevezett személyek voltak, de nyilván a delegáltak többségbe kerültek minden esetben, hogy a törvény által kinevezettek nehogy véletlenül borítsák a mindenkori állami döntéshozatali lehetőségeket. Emellett megjelentek az úgynevezett dekoncentrált szervek százféle, sokszínű világként, ráborítva tevékenységüket középszinten a különböző főhatóságaikkal; a közlekedési főhatóságtól kezdve a munkaügyi főfelügyelőség, és a többi, és a többi. Ebben a rendkívül zűrzavaros világban, ahol egyébként több illetékesség nem volt azonos, azonos területhez, nem beszélve az igazságszolgáltatásról, a rendőrségi illetékességi területekről és a hatásköröket illetően.

Az új Orbán-kormány ebben a zűrzavaros világban kíván rendet tenni, mondhatnám azt is, hogy most érkezett el a közigazgatás rendszerváltása, és lépésről lépésre halad ennek felépítésében. A koncepció egyébként teljesen világos, ketté kell választani az állami feladatokat, az önkormányzati feladatokat, és ezen belül kell a hatásköröket létrehozni. Való igaz, és magam sem értek teljes mértékben egyet azzal, hogy az építéshatósági feladatok bizonyos érdekkörök áldozatos munkája tekintetében nem a járási kormányhivatalokhoz kerülnek, hanem maradnak az önkormányzatoknál. Az identitásképző feladatok, én azt gondolom, azok nem kardinális kérdések. Bizonyos tekintetben érthető az önkormányzathoz való kötődés, de azt gondolom, hogyha mondjuk, az anyakönyvi feladatok vagy a hagyatéki feladatok a járási kormányhivatalhoz kerülnek, attól még lehet esküvőt tartani és házasságot kötni abban a faluban, hiszen eddig is volt lehetőség arra, hogy ha valaki nem a városháza vagy a községháza termében kívánt házasságot kötni, hanem mondjuk, a nagyfa alatt a parkban vagy máshol, akkor az anyakönyvvezető kivonult, és ezt a feladatot elláthatta. Tehát én ragaszkodnék a magam részéről a tiszta, elválasztott állami feladatokhoz és önkormányzati feladatokhoz.

Ami a járást, a megyét és a régiót illeti, a szocialista elképzelések akkor azok voltak részben politikai megfontolásból, hiszen egy megyét kivéve mindenhol a Fidesz nyerte a megyei önkormányzatokat, hogy eszközteleníteni kell a megyéket, kivették a területfejlesztést, felcsúsztatták a régiókhoz, és emellé egyébként, ha lett volna politikai tehetősségük, mellé is tették volna a képviseleti rendszert is. Erről készültek akkor jelentős tanulmányok a Corvinus Egyetemen. Én magam Lamperth Mónikával erről éppen a Corvinus Egyetemen vitatkoztam, talán két alkalommal is a hallgatók előtt, hogy szerintem miért nem jó, szerinte pedig miért jó ez a rendszer. Mi épp azt szeretnénk, hogy minél közelebb vigyük az állampolgárokhoz a jó állam koncepciója jegyében az ügyintézést, az a rendszer pedig eltávolította volna a rendszert. Egyrészt létrehozta volna az önkormányzati közszolgáltatások terén a kötelező társulást, csakhogy ez kétharmados törvény volt, és mi azt mondtuk, hogy a szabad társulási lehetőséget biztosítjuk ehhez, a kötelező társulást nem kultiváltuk, hogy így mondjam.

A régiós tanács, illetve a régió mellé teendő politikai testület pedig még messzebb került volna ebben a rendszerben a decentralizáció és a szubszidiaritás elvétől, tehát ezért sem támogattuk. Ennek megvoltak egyébként a csírái a közigazgatás részén is, hiszen létrehozták a regionális közigazgatási hivatalokat törvényellenesen, és ezek a törvényellenes regionális államigazgatási szervezetek bizonyos kirendeltségeket hagytak a megyei szinten, tehát az állampolgároknak államigazgatási ügyekben a régiókhoz kellett egyébként eljutniuk. Mi ezt a rendszert rossznak tartjuk, és helyette az általunk jónak tartott rendszert kívánjuk bevezetni. Ehhez megvan a politikai elkötelezettségünk, erőnk, és meg is fogjuk csinálni. E tekintetben, tisztelt képviselőtársaim, ma az egyik fontos eleméről beszélünk, a járásról, de nem szabad elfeledkezni arról a területi integrációról, amely ebben a rendszerben már kialakult, ez pedig a megyei kormányhivatalok rendszere. 13-17 közötti úgynevezett dekó államigazgatási szerv szanaszéjjel a területen végezte a munkáját, hol jobban, hol rosszabbul, és már utaltam arra, hogy szeretnék arról beszélni, hogy miért olcsóbb a rendszer az integrációval. Példaként szeretném mondani, az általam vezetett kormányhivatalnál korábban ezeknél a különálló szervezeti egységeknél, amelyek ma szakigazgatási szervek, 67 pénzügyes volt, ma ezt a feladatot 47 látja el, korábban volt 24 informatikus, ma ezt 14 informatikus látja el. Tehát itt látszik, hogy a hivatali apparátus jelentősen csökkent, ráadásul a létrehozott központi jogszolgáltatási főosztállyal nincs külön minden szervezetnél jogtanácsos.

(18.40)

Arról már nem is beszélve, hogy a kedvenc műfaj az volt, hogy kiszervezték a jogszolgáltatást, és nagy, komoly ügyvédi irodák hatalmas nagy pénzekért láttak el jó néhány hónapon keresztül semmittevéssel feladatot, és nagy ritkán esett be egy-egy per szakigazgatási szervhez. Tehát ennek lennének az alárendelt szervezetei a hatósági oldalról a járási kormányhivatalok, amelyek tisztán hatósági feladatot látnak el, nem keverve egyébként az önkormányzati közszolgáltatásokkal, mert ezt egy másik állami szerv látja el.

Ilyenkor teszik föl a kérdést, hogy mitől lesz ez olcsóbb. Attól, hogy nem lesz új kormánytisztviselő vagy a közigazgatásban szereplő, hiszen 50-50 százalékban megoszlik az egyes önkormányzatok állománya, az állami feladatokat látja el fele, nem új emberek kerülnek be a rendszerbe. Ezt is mutatja egyébként a törvény, hogyha ezt valaki elolvassa. Tehát felesleges ezzel riogatni bárkit is, hogy új státusok és új pozíciók jönnek létre. Ennek nagy része átvételre kerül.

Természetesen az alkalmasakat kívánják átvenni a leendő kormányhivatalok. Magam hatszor választott polgármester vagyok, vezettem már polgármesteri hivatalt, láttam belülről hivatalt, az eddigi rendszerekben jó néhány ember a jelenlegi munkaügyi bírósági gyakorlat szerint nem kerülhet ki ezekből a rendszerekből, aki egyébként bemegy, kihegyezi a ceruzát, semmi hibát nem vét, de éppenséggel nem húzza a szekeret, nem való hivatalba, mert úgy beszél az ügyfelekkel, ezeket egyébként a bíróságok rendszeresen visszahelyezték. Most lehet egy olyan alkalom, amikor a jó munkaerőket, jó munkát végzőket lehet racionálisan egy hivatalba szervezni, ettől lesz hatékonyabb egyébként a feladatellátás, ügyfélbarátabb az állampolgárokkal kapcsolatban mindenfajta ügyintézés.

A kormányablakról pedig már szóltam a korábbi kétperces hozzászólásomban. A járási kormányhivatalok mintegy kétszáz helyen lesznek. A 2013-as esztendőben pedig az informatikai rendszerek kialakításával reményeink szerint országos illetékességgel létrejönnek a kormányablakok, amelyek a szétszabdalt ügyfélszolgálati rendszer helyett egy ablakba "terelik" az ügyfeleket, és ebben az egy kormányablakban intézhetik az ügyfelek az ügyeiket.

Ráadásul a mai modern világban létrejön az e-közigazgatási rendszerben az ügyfélkapunyitás, ami azt is jelenti, hogy ezekben a rendszerekben otthonról is lehet államigazgatási ügyet intézni.

Ami a legfontosabb, és talán erről nem esett szó eddig, hogy ezek a kormányablakok nem a polgármesteri hivatalok ügyfélszolgálatainak megfelelő időszakban tartanak nyitva, hanem már ma is a 29 meglévő este 8-ig tart nyitva, tehát két műszakban vannak. Tehát ez segíti azokat a munkáltatókat, akiktől mindig azzal a szlogennel mentek el dolgozók, hogy "főnök, bocsánat, ügyem van, ki kell ugranom a városba, szeretném elintézni munkaidő alatt", és ez mindig az ottani munka hatékonyságának a rovására megy. Ma este 20 óráig lehet ezeknél a kormányablakokban és a leendő kormányablakban is ügyet intézni.

Felmerül az a kérdés, hogy mi lesz egyébként azoknál az önkormányzatoknál, ahol 2 ezer fő alatt nem lehet hivatalt fenntartani az önkormányzati törvény alapján, és mi lesz itt, akinek államigazgatási ügye van. Én azt gondolom, hogy ha a települési képviselők jól látják el a feladatukat, az önkormányzati ügyekben helyben vannak, és ellátják ezt a települési képviselőkkel kapcsolatos feladatkört. Az államigazgatási jogkörben pedig ügysegédek veszik fel a panaszokat, illetve amit helyben el tudnak intézni, elintéznek. Tehát ebben sem szenvednek csorbát az állampolgárok. Ráadásul egy koncentrált hivatalban a szakszerűség sokkal jobban jelen van, mint egy szétszabdalt rendszerben, ezért is koncentrálódnak most például legújabb megoldásként a szabálysértési előadók a megyei kormányhivatalhoz, ennek ez is egy példája.

Szerintem az az érvelés is helytelen, amely arról beszél, hogy be kell menni a körzetközpontba. A körzetközponti jegyzőre telepítettek az okmányirodáktól kezdve az építéshatóságon keresztül a körzeti gyámhivatalig mindent. Most ezek az ügyintézők vagy ugyanabban az épületben használati joggal rendelkező kormányhivatali egységként lesznek, vagy egy másik épületbe átülnek, és ugyanezt a feladatot végzik innentől kezdődően, csak éppen nem a jegyző lesz érte felelős, hanem a járási kormányhivatal-vezető, illetve a megyei kormányhivatal-vezető.

Ami egyébként az alá-fölérendeltségből adódik, az jelen helyzetben is megvan, hiszen gondoljunk bele, első fok a jegyző, másodfok a kormányhivatal. Most első fok a járási kormányhivatal lesz, másodfokon pedig a megyei kormányhivatal jár el. Tehát ebben sincs érdemi változás ma már a helyszínt illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez az elképzelés, amit a jelenlegi polgári kormány felvázolt itt az eddigiekben és már törvénybe foglalt, illetve a jövőt illetően a jelen törvényjavaslattal is előtérbe helyezett, ügyfélbarát, olcsó és hatékony közigazgatást valósít meg, ami az állampolgár oldaláról segíti az ügyeinek az ellátását, illetve az ügyek közötti eligazodást.

Végezetül szeretném még azt is elmondani önöknek, hogy azok a félelmek, amik a vagyont illetően, illetve a különböző politikai kinevezetteket illetően itt megjelennek, azt gondolom, hogy nem valós félelmek az én eddigi tapasztalataim szerint. Én úgy gondolom, hogy ennek jó példája egyébként a megyei intézményfenntartó központok létrehozatala, mert az én teljes ismeretem szerint ott egyetlen politikai kinevezett sem volt ennek a rendszernek a vezetésével megbízva, illetve miniszteri vagy megyei biztosként is a meglévő apparátusból, megyei apparátusból kerültek oda jó néhányan, akik levezényelték ezt az átmeneti két hónapot, és előkészítették a megállapodásokat.

Én azt gondolom, erre figyelemmel önök bízzanak a nemzeti együttműködés kormányában és ebben az új rendszerben. Ígérem, nem fognak csalódni. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Forrás: parlament.hu