DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi gondolatnál folytatnám, bár én diktátumról nem beszélnék, de kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat, aminek az iránya egyébként üdvözlendő, a 2003-as PSI-direktívához igazodik, miközben annak a módosítása már készül, tehát mindenekelőtt joggal lehet feltenni a kérdést, hogy akkor, amikor tízéves lemaradásban van egyébként Magyarország, és kötelezettségszegési eljárás is indult ellene, miért nem lehet esetleg egy olyan törvényjavaslatot idehozni a Ház elé, ami egyébként már az EU-direktíva várható módosítására vagy a módosítás várható tartalmára is figyelemmel van.

Összességében erre az EU-s direktívára igazából úgy jó rátekinteni, hogy mit okozott ez a tízéves mulasztás, mennyi GDP-növekedéstől esik el Magyarország amiatt, hogy a közpénzből gyűjtött adatokhoz, közadatokhoz nem vagy aránytalanul drágán juthat hozzá a magánszektor, a különböző vállalkozások.

Érdemes végigtekinteni azt, hogy egyáltalán miről szól, illetve miről nem szól ez a törvényjavaslat, hiszen rengeteg félreértés keletkezett itt az elmúlt hetekben. Ez a törvényjavaslat nem érinti a közérdekű adatok megismerésének jogát, tehát az információszabadságot ez a törvényjavaslat nem szabályozza, az más kérdés, hogy az az érdek, hogy a gyakorlatban a jogalkalmazók is világosan el tudják különíteni azt, ami újrahasznosítás, attól, ami nem az, ami az információszabadság gyakorlása.

Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a gazdasági továbbhasznosításra hogyan köteles az állam. Kit értünk állam alatt? Például a Magyar Közlöny, a Meteorológiai Szolgálat vagy egy nem régi vitában már általunk kritizált állami intézmény, a FÖMI, tehát a földmérési térképeket készítő és a földmérési alapadatokat birtokló állami intézmény.

A korábbi adatvédelmi és a jelenlegi információszabadság-törvény alapján megkapható minden információ, de 15, illetve 30 napon belül, ugyanakkor nem szabályozza jelenleg semmi azt, hogy ha egy vállalkozás rövidebb idő alatt akarja megkapni és meghatározott formátumban kívánja megkapni ezeket az információkat, ezekhez hogyan juthat hozzá, egyáltalán hozzájuthat-e. Arról van szó tehát, hogy én mint állampolgár, ha adatigényléssel fordulok egy közigazgatási szerv felé, akkor én a törvényben meghatározott határidőn belül megkapom az információt.

Ugyanakkor egy vállalkozásnak adott esetben rövidebb idő alatt van szüksége erre az adatra, és könnyen lehet, hogy a gazdasági újrahasznosítás érdekében meghatározott formátumban igényli ezeket az információkat. Ugyanakkor jogos érdek a köz oldalán, hogy miután ezeknek az információknak a megszerzése, tárolása, meghatározott formátumba való öntése mégiscsak közösségi erőforrások felhasználását igényli, hogy ehhez, az újrahasznosítás céljára történő továbbításhoz valamilyen díjat a köz, tehát az állam fölszámoljon.

A lényeg viszont az, hogy egy nagyon is minimálprogram, amit kitűzött jelenleg a minisztérium, és kérdés az, hogy mekkora az a növelt bekerülési költség, amit rátehet az újrahasznosításra az illetékes állami szerv. Kérdés az, hogy például ha egy vállalkozás a Közlönykiadótól vagy a FÖMI-től igényel újrahasznosításra egy adatot, akkor mondjuk, a FÖMI a teljes működését bekerülési költségként elszámolja-e avagy sem. Nincsenek világos garanciák ugyanis ebben a törvényjavaslatban, hogy a továbbiakban se legyen adott esetben túlzottan aránytalan haszonkulcs az újrahasznosítási díjon, amit a különböző állami szervek megállapítanak.

(13.30)

Tehát még egyszer szeretném azt rögzíteni, hogy itt arról a kapcsolatról van szó, amikor nem egyszerűen közérdekű információkat kér valaki, hanem egy vállalkozás kifejezetten a gazdasági újrahasznosítás céljára kér információt az államtól, az állam ehhez a többlet gazdasági célhoz, illetve a többletcselekményhez viszont valami díjazást köt ki. Ugyanakkor jó érdek fűződik ahhoz, hogy ez szabályozottan történjen meg, viszont ne számíthasson fel olyan haszonkulcsot sem az állami szerv, ami történetesen egyébként a hazai kis- és középvállalkozásokat kiszorítja, vagy adott esetben kutatási tevékenységet végző közhasznú szervezeteket kiszorít az újrahasznosítás lehetőségéből.

Az LMP számára az a fontos, hogy ha és amennyiben az újrahasznosításért díjat számít fel az állami szerv, akkor úgy legyenek egységesen megállapítva ezek a haszonkulcsok, hogy azok ne csak a multinacionális cégek vagy a különböző oligarchák számára tegyék hozzáférhetővé a gazdasági újrahasznosítás céljára ezeket a közadatokat, hanem a hazai kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok, illetve a különböző közhasznú szervezetek is egyenlő feltételekkel a gazdasági újrahasznosítás céljára hozzáférjenek közadatokhoz.

Szeretném tisztázni azt is, hogy ha és amennyiben jól olvassuk a törvényjavaslatot, ez semmiképpen sem korlátozza önmagában az információs szabadságot. A törvény úgy szól, hogy a közfeladatot ellátó szervek kizárólag akkor járhatnak el a törvény rendelkezései szerint, ha az újrahasznosítás érdekében nyújt be az igénylő kérelmet. Tehát magyarul nem közérdekű adat iránti kérelemről van szó. A következő, hogy ennek a törvénynek a hatálya nem terjed ki az információszabadság-törvény által szabályozott területre. Ezt jó volna tudatosítani is egyébként a közigazgatási szervekben, hogy nem lehet trükközéssel megtagadni közérdekű adat igénylését. Ilyeneket láttunk az elmúlt években, hogy egy közigazgatási szerv úgy minősíti a közérdekű adat igénylését, hogy az valójában újrahasznosításra történő igénylés.

Itt igazából a nagy történetek a jogalkalmazásban lesznek, ezért kell precízen fogalmazni a törvényjavaslatnak, hogy eszébe ne jusson egy közigazgatási szervnek azért titkolóznia, mert önkényesen úgy minősít egy közérdekűadat-igénylést, hogy az valójában újrahasznosításra történő adatigénylés. Tehát itt nagyon precízen el kell határolni az információszabadság-törvény hatályát és a közérdekűadat-igénylést az újrahasznosítási törvény hatályától, illetve a gazdasági újrahasznosítás céljára történő adatigényléstől.

Négy ponton van ugyanakkor aggályunk a törvényjavaslattal kapcsolatban. A törvényjavaslat 2. § (1) bekezdése így, ebben a formában gyakorlatilag feleslegessé teszi magát a törvényt, és előrevetíti a kötelezettségszegési eljárás továbbfolytatását és Magyarország elmarasztalását. Ugyanis azt mondja a 2. § (1) bekezdése, hogy az újrahasznosítás céljából kötelezően rendelkezésre bocsátandó közadatok körét az e törvény felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendelet határozza meg. Akkor minek a törvény? Ehhez képest az LMP egy logikai fordulatot szeretne, erre nyújtottunk is be módosító javaslatot, amit ajánlok államtitkár úr figyelmébe, hacsak nem győzte le a közigazgatási lobbi az előterjesztőt. Hogy tudniillik fő szabály szerint minden közadat kötelezően rendelkezésre bocsátandó gazdasági újrahasznosítás céljából, és a kötelezően rendelkezésre nem bocsátható közadatok körét, az adatfajták meghatározásával, ugyanazon érdekekre hivatkozva, amit egyébként az információszabadság-törvény is elismer, törvény felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendelet határozhatja meg. Tehát fordított logikát javasolunk, a végrehajtási rendelet az információszabadság-törvényben elismert érdekekből kiindulva azokat az adatfajtákat határozza meg, amelyek nem adhatók ki gazdasági újrahasznosítás céljára. Ennek hiányában önmagában ez a törvény semmit nem fog érni, és még a kötelezettségszegési eljárás alól sem fog mentesülni Magyarország.

A következő gondunk a 3. § b) pontjával függ össze. Ez azt jelenti, hogy ha az állam egy külsős vállalkozóval hibás szerződést köt, hibás szerződést, tehát a létrejött adatbázison fönnmarad, mondjuk, a külsős vállalkozásnak valamilyen felhasználási joga, akkor ebben az esetben a külsős vállalkozó felhasználási joga korlátozza a közadatok újrahasznosíthatóságát. Álláspontunk szerint ez nem fogadható el. Mi azt javasoljuk, hogy a külsős vállalkozók felhasználási jogai semmiképpen ne akadályozzák a közadatok újrahasznosíthatóságát. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogi törvény nincs megnyitva, tehát a '99. évi LXXVI. törvény, kénytelenek vagyunk ezt itt így javasolni, hogy mondja ki ez a törvény. De valójában arról van szó, hogy a szabad felhasználásnak egy speciális területét javasoljuk, tehát hogy ha valaki az állammal szerződést köt például adatbázis-készítésre, akkor ezt annak tudatában tegye meg, hogy az ő szerzői jogai nem képezhetik akadályát annak, hogy bárki a jelen törvényben meghatározott feltételek mellett az így létrejött közadatokat, adatbázisokat újrahasznosítsa.

Továbbá aggályos számunkra az, hogy a 3. § e) pontja azt mondja ki, hogy az oktatási és kutatóintézmények, iskolák, felsőoktatási intézmények, levéltárak, valamint könyvtárak és kutatóintézetek, valamint kutatási eredmények továbbítására létrehozott szervezetek kezelésében lévő közadat nem bocsátható rendelkezésre újrahasznosítás céljából. Megint csak arról van szó, hogy ha ezt így elfogadja az Országgyűlés, gyakorlatilag értelmetlenné válik maga a törvény. Tehát a különböző külső vállalkozások vagy éppen magánalapítványok számára igazán érdekes, gazdasági újrahasznosítás céljából érdekes közadatok jellemzően a közpénzből alapított, illetve közpénzből fönntartott különböző állami intézeteknél vannak. Minisztériumok mellett működő kutatóintézeteknél például, hogy mondjuk, levéltárakról vagy állami fenntartású könyvtárakról most ne is beszéljek.

Tehát alkalmazva azt a kimentési szabályt, amiről az előbb beszéltem, hogy meg lehet határozni egy kört, amit egyáltalán nem lehet újrahasznosítás céljára továbbadni, egész egyszerűen érthetetlen, hogy pont azon intézmények esetében zárja ki a törvényjavaslat az újrahasznosítást, amely intézményeknél a leginkább újrahasznosításra érdemes adatok keletkezhetnek. Egy állami kutatóintézetnél, levéltárakban, különböző közpénzekből fönntartott kutatási intézményeknél.

Végezetül szeretnék arról is említést tenni, hogy problémás az, és szintén a törvényjavaslat kiüresítését eredményezheti, hogy a 9. § (2)-(3) bekezdése nagyon tág teret enged arra, hogy a közadatok újrahasznosítására kizárólagosság biztosítható. Ha és amennyiben az állam egy külsős vállalkozással köt egy szerződést, amely szerződés teljesítésének az eredménye, mondjuk, egy közadatokat tartalmazó adatbázis megalkotása, akkor ezt nagyon szoros határidőn belül, és egyébként csak akkor, ha magának az adatbázisnak a létrehozatala a közérdekű szolgáltatás nyújtásához elengedhetetlenül szükséges, akkor lehet egy rövid meghatározott időre exkluzivitást biztosítani.

Egyébként azt mondjuk, hogy az olyan exkluzivitás, amely mindenki mást, aki nem csókosa az államnak, kizár a közadatok újrahasznosításából, ezeket a megállapodásokat semmisnek kell tekinteni. Ha és amennyiben valaki üzleti kockázatára állít elő közadatokat, az állammal együttműködve, és egyébként ennek a feladatnak az ellátása szorosan kapcsolódik a közérdekű szolgáltatás nyújtásához, akkor időben és tárgyában is szűk körben ismerjük el a kizárólagosság lehetőségét. Ha nincs szó ilyen üzleti kockázatról, ha a közadatok előállítása nem elengedhetetlenül szükséges a közérdekű szolgáltatás nyújtásához, akkor nem lehet megengedni azt, hogy azok, akik jóban vannak az állammal, jóban vannak állami szervvel, ilyen exkluzív jogokat kapjanak.

Tehát szeretném még egyszer azt megismételni, amit egyébként itt, a kiemelt beruházási törvény vitájában is elmondtunk, hogy minden olyan kormányzati intézkedés, minden olyan jogszabály-módosítás, ami azt eredményezi, hogy azok kapjanak többletjogot, akiket a mindenkori kormány, nem feltétlenül csak a fideszes kormány, a mindenkori kormány kiemeltnek tekint, az egy olyan versenyelőnyt teremt az ilyen vállalkozások számára, amit azok a vállalkozások, amelyek nincsenek jóban a mindenkori kormánnyal, nem oligarchák kezében vannak, nem tőkeerős vállalkozások, azok ezt a versenyelőnyt nem tudják behozni.

(13.40)

S amikor a közadatok újrahasznosításáról beszélünk, akkor azt is látni kell, hogy ha és amennyiben a közadatok újrahasznosítása esetében az állam önkényesen kedvezményez akár neki kedves vállalkozásokat, oligarchákat, akár különböző multinacionális cégeket, akár a versenyszférában működő állami cégeket, ezzel behozhatatlan versenyhátrányba taszíthat más, adott esetben egyébként nagyon is életképes kis- és középvállalkozásokat, családi gazdaságokat... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Forrás: parlament.hu