HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A súlyos politikai kérdések után engedjenek meg egy olyat (Az elnök csenget.), aminek emberi vonatkozása és társadalmi vetülete van.

Öröm volt nézni tegnap az utcán azokat a gyerekeket, felnőtteket, akik virágcsokorral igyekeztek haza, hogy köszöntsék az édesanyjukat, nagymamájukat. Ez az ünnep nekünk ma lehetőséget ad arra, hogy elelmélkedjünk az anyaság szépségéről és szerepéről az egyén és a társadalom életében, és persze alkalmat ad arra is, hogy innen is köszöntsük az édesanyákat.

Mi, férfiak, jelen esetben apák csak megsejteni tudjuk azt, hogy milyen élményt jelent egy nő számára az, ha anya lesz. Ők át tudják élni azt, ami a mi világunk legnagyobb csodája, hogy a testükben megfogan egy emberi élet, fejlődésnek indul, sajátos eszközei vannak a vele való kommunikációnak, és végül fájdalom közben, de nagy örömmel megszületik az a gyermek. Igaz, hogy a mi generációnknak még nem volt alkalma, most már lehet, hogy az apák is jelen legyenek ennél a pillanatnál - néhányan úgy igyekeznek átélni ezt, hogy a végén őket kell újraéleszteni -, de úgy gondolom, hogy igazán csak az anya képes arra, hogy átélje ezt a csodát, ezt a nagyszerű élményt.

Nekünk itt most talán ennek a társadalmi vonatkozásáról kell néhány szót szólnunk. Tény az, hogy ma Magyarországon alacsony a születésszám, és a népességfogyás első számú nemzeti sorskérdéssé vált. Mindnyájunk felelőssége, hogy változzon ez a helyzet, mindenki a maga helyén éli meg ezt a felelősséget, lehetne beszélni a fiatalok felelősségéről. Ez egy összetett kérdés, és nem lehet azt mondani, hogy csupán az anyagi helyzet az, ami megoldja ezt a problémát, hiszen sokszor ott születik sok gyerek, ahol nincs anyagi jólét, és ott kevés, ahol minden adva van. Azt sem lehet mondani, hogy a gondtalan élet vágya kizárólag ennek az oka.

(13.50)

Nagyon összetett kérdés ez, inkább két másik szereplő felelősségéről érdemes szólni; egyrészt a politikáéról. A politika felelőssége az, hogy lehetőséget teremtsen, és ez a lehetőség elsősorban a kiszámítható családi élet és a biztonságos gyermeknevelés lehetőségének a megteremtése. Sokat dolgoztunk ezen, de valljuk be, hogy van még tennivaló.

Viszont nem hagyhatjuk ki azoknak a felelősségét sem - talán a legsúlyosabb az övék -, akik a nyilvánosság felhasználásával téves gondolatokat ültetnek el a fiatalok fejében. Azt mondják, hogy nem az anyaság egy nő számára a legteljesebb önmegvalósítás; azt mondják, hogy a családdal egyenlő értékű a magányos életforma vagy a különböző alternatív együttélések. Mi pedig azt üzenjük ma a társadalomnak - a fiataloknak elsősorban -, hogy a családnak nincs alternatívája, és az anyaságban találja meg egy nő legbiztosabban helyét a világban. Ha mindenki betölti a szerepét a sajátos és súlyos demográfiai helyzet orvoslásában, ha mindenki megtalálja azt, ami az ő feladata, akkor nyilván többen fogják a fiatalok közül is a legszebb emberi hivatást, az anyaságot választani.

Engedjék meg - és ezzel kell befejeznem a mondanivalómat -, hogy még egyszer köszöntsem az édesanyákat: Isten éltesse őket! (Taps.)

Forrás: parlament.hu