GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kara képviselőtársam, tudom, hogy ön elolvasta a törvényt. Akkor azt is tudja, amit nem mondott el.

Azt is tudja, hogy mondjuk, a tanulószerződések és a szintvizsgák hogyan és milyen viszonyrendszerben voltak egymással, és hogy most ennek a törvénytervezetnek a kapcsán milyen viszonyban lesznek egymással. A korábbiakban az volt a jellemző, hogy szintvizsgát kellett tenni, és a szintvizsgának az eredményessége gyakorlatilag szükséges volt ahhoz, hogy tanulószerződést lehessen kötni.

Ez nem volt véletlenszerű, mert ennek pont az volt a hátterében, hogy meggyőződjenek arról, hogy az a fiatal, aki szakmai tanulmányokat folytat, azon szakcsoporton belül, azon szakma ismeretén belül bírja-e azokat a minimumsajátosságokat, azt a tudásminimumot, ami ahhoz szükségeltetik, hogy mondjuk, nyugodt lelkülettel, tanulószerződés keretei között, gyakorlati képzőhellyel, akár üzemi körülmények között is végezhesse ezt a tevékenységet. Szerintem ez abszolút helyénvaló és jó, hiszen biztonságot ad mindenkinek, magának a munkaadónak is, aki ezeket a fiatalokat "foglalkoztatja" - idézőjelbe tettem -, a gyakorlati képzésüket biztosítja; a másik oldalról pedig a fiatal számára, hiszen az alapvetéseket, az alapvető sajátosságokat ismeri.

(A jegyzői székben dr. Stágel Bencét dr. Tiba István váltja fel.)

Ma ez a törvénytervezet nem hozza szinkronba, sőt nemhogy nem hozza szinkronba, elválasztja egymástól a két történést. A szintvizsgák már jelentéktelenné válnak, mégis meghagyják, hogy valami játszóteret, homokozót hagyjanak akár a kamaráknak, hogy majd mérhessenek vagy bármit csinálhassanak, de a szintvizsgáknak semmi köze nincs a későbbiekben a tanulószerződések megkötéséhez illesztetten. Magyarul: most 14 éves korban, az általános iskola elvégzését követően úgy kerülhet a gyakorlati képzés közepébe az a fiatal, gyermek, hogy nincs meg az a minimum elsajátított tudás, amiről számot adott volna, mondjuk, annak a szakmának a vonatkozásában.

Azt gondolom, az egyik legnagyobb torzó ez, de még számtalan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) van. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu