DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az előző pár perc abban erősített meg bennünket, hogy azért a nyilvánosság olyan nagyon sokat nem veszít azzal, hogy ilyen relatíve késői időpontban tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Meg azt is megállapíthatjuk, hogy Novák Elődön néha tudunk nevetni, de amikor viccet mesél, akkor nem. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Nos, tehát akkor, hogy én is néhány gondolatot mondjak erről a törvényjavaslatról. Azt gondolom, hogy értelemszerűen többfajta megközelítés áll a rendelkezésünkre. Az első legkézenfekvőbb, ahogy ezt képviselőtársaim többsége is megtette, abból a dimenzióból szemléli, hogy alapvetően egy Alkotmánybíróság által véleményezett törvényről van szó, illetve annak a törvénynek azon részei kerültek most egy törvényjavaslat formájában a tisztelt Ház elé, amelynek alkotmányossági aggályait fogalmazta meg nyilvánvalóan az Alkotmánybíróság a maga megfelelő módján azzal, hogy megsemmisített bizonyos szakaszokat, vagy éppenséggel 2012. május 31-ei hatállyal helyezte ezeknek a szakaszoknak a megsemmisítését kilátásba.

Nos, az első dimenzió akkor az alkotmánybírósági döntésen keresztül. Nyilvánvalóan a kormányoldal, a kormánypártiak lehetősége ilyenkor az, hogy elmondjuk, hogy a törvény alapvetően azért kiállta a próbát; jelentős része megmaradt, és semmiképpen nem szolgált kritika tárgyául. És természetesen ilyenkor azt is elmondjuk, hogy relatíve könnyű az előterjesztő dolga, hiszen az Alkotmánybíróság igen nagy alapossággal mutatta meg, hogy szerinte miért alkotmánysértő egy-egy szakasz, és azt is pontosan megfogalmazta, hogy melyik volna az a megfogalmazás, az a szabályozás, amely kiállja az alkotmányosság próbáját.

Az ellenzék ebben az esetben általában kedvezőbbnek látszó helyzetben van, hiszen azzal a lehetőséggel élhet, hogy most már a bírált esete áll fenn, hiszen elmondhatják, hogy ugye mi megmondtuk, mi arra a szabályozásra és arra a törvényhelyre is elmondtuk, hogy nem helyes, nem alkotmányos, és lám-lám, az Alkotmánybíróság is ilyen döntést hozott. Ez nyilvánvalóan ebben a felállásban most egy kedvező helyzet az ellenzék számára, és él is ezzel a lehetőséggel.

Én azonban azt gondolom, hogy azért mégsem ennyire egyszerű, még ebben a dimenzióban sem ez a kérdés, hiszen a képviselőtársaim, nyilván, akik ebben a vitában részt vesznek, beletekintettek az Alkotmánybíróság határozatába, és abból nyilvánvalóan az is kiderül, hogy voltak indítványok, alkotmányossági panaszok, és ezek egy részét az Alkotmánybíróság méltányolta a tekintetben, hogy ezek megállják az indítványozó érvelésének megfelelően azt a próbát, miszerint valóban egy-egy szakasz bizonyos okokból alkotmánysértő, más indítványokra, panaszokra pedig az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ezek nem megfelelőek, nem olyan indítványok, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság azt mondhatja, hogy ezek alkotmánysértők volnának.

Érdemes ezzel kapcsolatban is azért két gondolatot talán megejteni, hiszen képviselőtársaim az ellenzéki oldalon valóban felszólaltak, számos gondolatot elmondtak ezeknek az érintett jogszabályoknak a vitája során. Többek között emlékeim szerint azt is elmondták, hogy az a fajta szabályozás, amely a nyilvántartásba-vétellel kapcsolatos, ugyancsak súlyosan sérti a sajtószabadságot. Ha most elővettem volna a jegyzőkönyvet, akkor biztosan veretes mondatokat tudnék idézni arról, hogy ez mennyire gyakorlatilag a vég, a mélypont, és minden sajtószabadság teljes megsemmisülését jelentené Magyarországon. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság is állást foglalt, és azt mondta, hogy a nyilvántartásba-vétel egy teljesen normális jogállami eszköz, amelynek az alkotmányossági kifogása nem áll meg.

Aztán azt is sokszor hallottuk, és talán nem csak ezen jogszabályok kapcsán, miszerint önmagában felveti az alkotmányosság kérdését, illetve az alkotmányosság ellen való lépés az, ahogyan ennek a jogszabálynak a megszületése zajlott, miszerint a parlament valamikor december végén hozott döntést ennek az elfogadásáról. Itt konkrétan a médiatörvény elfogadásáról van szó, és ezzel kapcsolatban érkezett az Alkotmánybíróság elé beadvány, amely teljes közjogi alkotmányellenességét kívánta megállapíttatni, miszerint nem volt kellő felkészülési ideje annak a társadalmi szegmensnek, amely a médiában érintett, hogy megfeleljen az új médiatörvény szabályozásának, amiről ismét állást foglalt az Alkotmánybíróság, és azt állapította meg, hogy valójában ez az érvelés nem állja meg a helyét, hiszen azok a rendelkezései a médiatörvénynek, amelyek szankciókat helyeznek kilátásba, azok csak 2011. július 1-jén léptek hatályba, tehát valójában volt egy féléves felkészülése a médiatársadalomnak arra, hogy ezeket az új szabályozásokat be tudja tartani.

Tehát azt gondolom, hogy számos olyan érvelést tudnánk az ellenzék részéről idecitálni, amely nyilvánvalóan az önök számára most már nem annyira érdekes, mert az most éppenséggel nem igazolódott vissza az Alkotmánybíróság egy-egy döntésében. Ezzel szemben nyilvánvalóan vannak olyan alkotmánybírósági döntések, amelyek viszont visszaigazolni látszanak az önök nézeteit.

De azt hiszem, most is hangoztak el olyan álláspontok, amelyek éppenséggel szembemennek a most már kezünkben lévő alkotmánybírósági határozattal.

(21.20)

Itt akár idézhetem Lendvai Ildikót, aki azt mondta, hogy itt csonkolunk centiméterenként, és valójában el kéne jutnunk már nagyon gyorsan, vagy éppenséggel ott kellett volna kezdenünk, annál az ideális állapotnál, ami arról szól, hogy gyakorlatilag nincs semmiféle szabályozása, hatósági ellenőrzése nemcsak a nyomtatott médiának, az internetes médiának, de a rádiónak és a televíziónak sem. Nos, éppen az Alkotmánybíróság hosszasan, értelemszerűen hosszasan érvelt abban a kérdésben, hogy vajon lehet-e bármiféle hatósági ellenőrzése a média bármely területének, és arra a megállapításra jutott, hogy bizony mérlegelni kell azt a szempontot, hogy más-más hatással lehet a nyomtatott és az internetes média a nyilvánosságra, a közvéleményre, és másfajta hatással lehetnek a televíziók és a rádiók. Arra a következtetésre jutott, hogy igenis a hatósági ellenőrzés, a hatósági szabályozás megáll, lehetséges és szükséges lehet azon a területen.

Úgyhogy azt gondolom, éppen ma is hangzott már el olyan ellenzéki vélemény, amely szembemegy az alkotmánybírósági döntéssel. Vagy Mandur képviselő úr visszaidézte saját érvelését, ami arról szólt, hogy mekkora képtelenség, hogy egy platformon szabályozzuk a nyomtatott médiát és az internetes médiumokat, miközben valójában éppen ebből az alkotmánybírósági döntésből az derül ki, hogy a határvonal vagy éppenséggel a különbségtétel nem ezek között a médiumok között van, hanem az általam említett és az alkotmánybírósági határozatban is megállapított médiumok között van.

Nos tehát, azt hiszem, hogy ha ilyen meggondolásokból szemléljük ezt a döntést, akkor elveszhetünk a részletekben. Azt gondolom, egy más dimenzióból szükséges néznünk magát a médiaalkotmányt, a médiatörvényt és ezt a törvényjavaslatot, amely az Alkotmánybíróság döntése után előttünk van. Én azt hiszem, hogy értékalapon, ha úgy tetszik, akkor társadalomfilozófiai megközelítésből érdemes ezt számunkra szemlélni. És akkor azt a szemben álló vagy egymás mellett létező gondolkodásmódot kell rávetíteni ezekre a törvényekre, amely megközelítést Karácsony Gergely fogalmazott meg talán egyértelműen, az egyik megközelítést, ami arról szól, hogy a szabadsághoz a szabályok hiánya vezet. És van egy másik társadalomfilozófiai megközelítés, nyilván csak a médiáról van ebben szó, és arról szól, és talán a mi társadalomfilozófiai megközelítésünk így írható le többek között, hogy a szabadsághoz a szabályokon, a szabályok betartásán, önkorlátozáson, közösségek korlátozásán, akár a média korlátozásán keresztül vezet el.

Ez a társadalomfilozófiai megközelítés vezetett ahhoz, hogy egy egészen új médiaszabályozást hozott létre 2010-ben a kormányoldal, a kétharmados parlamenti többség, merthogy azt gondoljuk, hogy a média területén is úgy érkezhetünk el egy szabadsághoz, ha úgy tetszik, egy kicsit elvontabban ahhoz a szabad társadalomhoz, amely valójában egy szabályokkal leírt, egy szabályokkal bástyázott médián keresztül vezet. És innentől kezdve természetesen ez a megközelítés és ennek jogszabályokban való leírása megütközött az Alkotmánybíróság nézetével, ezt követően születtek azok az alkotmánybírósági megállapítások, amelyek keresztülvezetése történt ezekben a törvényekben, miután természetesen tiszteljük a jogintézményeinket, tiszteljük az Alkotmánybíróságot, tiszteljük a döntését.

De továbbra sem veszítettük el azt a gondolatunkat, azt a szándékunkat, hogy a szabadság nem a szabályok hiánya után következik, a szabadsághoz nem a szabályok hiányán keresztül lehet eljutni, ebből következően jönnek azok a szabályozások, amelyekről most már sokan, sokszor, sokféleképpen beszéltek. Azt hiszem, hogy talán az a megközelítés a fontosabb és a részletektől egy kicsit elemelkedettebb, de mégis a lényeget jobban megközelítő. Úgyhogy azt hiszem, ha lesznek még alkotmánybírósági döntések akár ezen jogszabályok kapcsán, akkor sem az a kérdés, hogy kinek volt igaza, mert inkább az a kérdés vethető fel, hogy önök az igazságot olyannak gondolják, mi pedig ilyennek gondoljuk. Egyébként meg ott van az Alkotmánybíróság, amelynek felhatalmazása van arra, hogy ezeket az igazságokat, ha úgy tetszik, akkor valamilyen módon szembesítse, és kimondja a maga ítéletét adott pillanatban ezekről a kérdésekről, amelyek egyébként, ahogy Karácsony képviselő úr utalt rá, változásban vannak, és természetesen a jogfejlődés által ezek átalakulhatnak.

Nos tehát, azt gondolom, hogy nem jogszabályhelyek citálását követően, én magam ezen összefoglaló alapján tudom megítélni azt, ami itt előttünk van. És ennek az összefoglalónak az alapján, azt hiszem, az a fő cél, amit mi fontosnak tartunk, továbbra is érvényesül ezekben a törvényekben, és természetesen azokat a módosításokat pedig az Alkotmánybíróság döntései szerint keresztülvitte a kormány, és az előterjesztésben szerepel, ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezt támogassák majd szavazatukkal.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu