DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Máskor is szívesen halhatatlanná teszem Steiner Pál képviselőtársunkat, semmi probléma nincs ezzel, ugyanis ők is ezt tették velem, csak ők viszont nem voltak annyira gerincesek, hogy leírják a nevemet. Ugyanis amikor önök benyújtották ezt a javaslatot, az én esetemet, az én Európa tanácsi magyar zászlós esetemet hozták fel név nélkül (Felmutat egy iratot.), egy jobbikos képviselő eseteként, mint a szélsőségesség egy durva példája.

Mert miről van szó? Arról volt szó, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén a Szerbiáról szóló vitában egy picike kis magyar zászlót kitettem ide, így, magam elé (Az asztalra mutat.), amit az Európai Parlamentben például gyakran kitesznek a képviselők, az angolok, a többiek.

Felszólított a svéd alelnök asszony, hogy távolítsam el. Ezt a házszabály nem írta elő egyébként, vitába keveredtem vele, másként gondoltam. Ő odaküldött egy biztonsági embert, és elvette, ledöntötte ezt a zászlót. Utána én ezt megírtam a saját honlapomon, nyilvánosságra hoztam ezt az ügyet, és egy olyan fordulatot írtam bele ebbe a levélbe, hogy akinek véleménye van erről, kedves hazafiak, írja meg ennek a kedves néppárti alelnök asszonynak. Nagyon kemény vélemények nagy számban érkeztek hozzá, és ez nagy felháborodást váltott ki. És én erre azt mondom: bocsánat, mi ezzel a probléma?

Ha valaki a demokráciában részt vesz, és olyan cselekedetet hajt végre, amely a nemzet érzületét sérti, annak számolnia kell annak a közösségnek a megvetésével, negatív, elítélő véleményével, mint ahogy most Steiner Pálnak is számolnia kell azzal, hogy mi ezeket a véleményeket akár ironikus formában, akár gunyoros formában, akár kemény, határozott bírálat formájában elmondjuk, hogy amikor ezt a fajta rettegési politikát megpróbálja itt előadni nekünk, hiába mondja, hogy nem retteg, ő azon emberek véleményét próbálja tolmácsolni, akik úgymond rettegnek, de nem tudjuk, hogy mitől. Valószínűleg a saját lelkiismeretüktől, azoktól a felelősséggel átitatott mulasztásoktól és cselekedetektől, amelyekkel szembe kell nézniük. Tehát a magyar emberek a saját hazájukban méltó, büszke életet kívánnak élni, és senkinek a jogát nem kívánják korlátozni. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu