DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Délelőtt a vezérszónoklatban nem tudtam mindent elmondani, ezért jeleztem, hogy délután folytatni fogom, és ennek megfelelően nem szeretném az eddig elhangzottakat megismételni, hanem szeretném a konkrét problémáinkat és kifogásainkat megemlíteni a törvénytervezet kapcsán.

Hangsúlyoztam délelőtt is, hogy ennek a törvénytervezetnek természetesen vannak olyan részei, ettől is saláta, hogy bizonyos dolgokkal teljesen egyet lehet érteni, és szükségszerűen azokat a módosításokat végre kell hajtani, és ezek között vannak tényleg támogatandóak, és nincs semmi kifogásunk velük szemben, de én inkább azokról az észrevételeinkről beszélnék, ami a törvénytervezet kapcsán esetleg kifogásként merülhetett vagy merült föl részünkről.

Van egy érdekes rész ebben a törvénytervezetben, a 13. §-ban, amely arról intézkedett, hogy a nyugdíjkorhatár felemelkedése miatt az eddigi 60 évről 62 éves korra emelik azt a kort, ami után ingyenes teljes körű fogászati ellátást kaphat egy nyugdíjas. Ezt most fölemelték 62-re. Ez teljesen logikus véleményem szerint, hiszen változott a nyugdíjkorhatár, csak egy dologról elfeledkeztek, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Ne feledkezzenek el róla: az önök jóvoltából Magyarországon öregségi nyugdíjba mehettek azok a nők, akik 40 év szolgálati időt tudtak igazolni. Na most, aki 18 éves korában kezdte a munkatevékenységét, és elmehetett ezzel a nyugdíjjal, az értelemszerűen még nincs 62 éves. Ettől elvenni ezt a lehetőséget, egyszerűen nem tudom megérteni. Tartok tőle, hogy nem figyeltek erre oda. Aki öregségi nyugdíjba mehetett e szerint a kormány által korábban előterjesztett kedvezmény szerint, mert nő és 40 éves szolgálati időt tudott igazolni, azokat javasoljuk, hogy vegyék ki, illetve nekik engedjék meg, hogy megkapják, mert ez így méltányos.

Ennek megfelelően természetesen módosító javaslattal fogunk élni, hiszen kellően megszidtuk, illetve az általános vitára való alkalmasságát is kétségbe vontuk a törvénynek, de úgy érezzük, hogy bizonyos részeinek a módosító javaslatokkal való ellátása után - módosító javaslatokkal javítható ez a törvény - számunkra is bizonyos pontjai elfogadhatóvá válnak. Ez például egy olyan pont volt, amit szerettem volna jelezni.

Meg kell jegyeznem, és az államtitkár úr már ismeri, hiszen a bizottsági vitánál is jeleztem, ő elmondta az álláspontját, nevezetesen ez az úgynevezett hivatalos rezidens érdek-képviseleti jogok létrehozása a törvényben. Ez egy érdekes dolog, kedves képviselőtársaim, annál is inkább, mert a Magyar Orvosi Kamarának minden rezidens kötelezően tagja. Az államtitkár úr arra hivatkozott, hogy amikor még medikusként az egyetemre járnak a kedves hallgatók, ott valóban kell egy önkormányzat, mert azok még sehová nem tartozhatnak, csak a hallgatói önkormányzatba, azok még nem lehetnek kamarai tagok s a többi. Teljes mértékben jogos, hogy az egyetemen létrejön egy ilyen úgynevezett hallgatói önkormányzat, aminek nagyon fontos szerepe van az egyetemi hallgatók érdekképviseletében, ami persze nem országos dolgokra terjed ki, hanem csak az egyetemen belüli történésekre, illetve az oktatás menetében kapnak olyan szerepet, hogy észrevételezhetnek, bizonyos dolgokat kritizálhatnak, javasolhatnak s a többi.

Amikor kijön valaki az egyetemről most, nagyon helyes, az államtitkár úr is mondta, hogy éppen a Fidesz jóvoltából megint a kötelező tagságot helyreállították, épp ezért tartom logikátlannak, hogy a rezidensnek, aki kijön, elkezdi a rezidensi pályafutását, és kötelezően a kamara tagja, annak most miért kell létrehozni egy külön szervezetet. Ezt nem igazán értjük, hiszen a kamarák alapszabálya szerint minden szakmacsoport megteheti, hogy csoportot alakít intézményesen, és a megalakított csoport minden egyes kamarai szervezetben, integrációs jogot kapva, az országos, illetve a helyi területi szervezetekben - az elnökség tanácskozási joggal rendelkező tagjává válhat -, és ebbe a formációban hivatalosan, minden egyes kamarai jogosítvánnyal felléphet minden olyan kérdésben, ami az ő érdekeit sérti.

Hogy ez mégsem így van, és ezt javasolták, én bizonyos fokig megértem, de most nem akarom megmondani, hogy én hogyan értem ezt, és miért akarták létrehozni, és miért akarják létrehozni. Szerintem a rezidensszövetség egy olyan egyesület, aminek, ha jól megszámolom, talán van 30 tagja, a kamarában meg minden rezidens tag, tehát úgy érzem, hogy sokkal erősebb és határozottabb fellépéssel tudnák azokat az érdekeket képviselni. És én most nem politikáról, meg nem tudom, miről beszélek, hanem valóban, nem vitatom, hogy az orvosi szakma, szakképzés területén olyan anomáliák vannak, hogy a rezidensek teljesen joggal lépnek fel az ellen, hogy a képzésükben bizonyos hiányosságok tapasztalhatók, magyarán nem kapják meg azt a kompetenciát, helyenként a képzést sem, vagy megismétlődik, majdnem azt mondhatnám, az egyetemi képzés. Ismerjük ezeket a kifogásokat, ezek jogosak is, de úgy érezzük, hogy ettől az úgynevezett államilag létrehozott - bocsánat, idézőjelben - "szakszervezettől" semmi nem fog változni véleményem szerint. Mindegy, ennyit a jó-, illetve rosszindulatú megjegyzésről.

Természetesen nyugodtan kenjék az orromra, hogy igen, te azért mondod ezt, mert kamarista voltál, vagy, és voltam már ezer éve. Természetesen, de én úgy érzem, hogy igazán érdekképviseletet pontosan kamarán belül lehetne elvégezni. No, menjünk tovább!

Egészségügyi válsághelyzet. Én teljes mértékben megértem azt, ha egy országban egy katasztrófahelyzet alakul ki - természeti katasztrófa, háborús konfliktus, mit tudom én, földrengés, bármi -, akkor az egészségügyi dolgozónak kutya kötelessége látástól Mikulásig, vakulásig elvégezni azokat a tevékenységeket, amihez ő ért, és el kell látni az aktuálisan adódó betegeket, meg akik régen betegek s a többi. Ezt mind megértem, de az önök válsághelyzet-értelmezésében van egy olyan válsághelyzet, amiről - hogy mondjam? - nem természeti katasztrófa tehet, nevezetesen az úgynevezett személyzeti elégtelenség miatt kialakuló válsághelyzet, ami azt jelenti, hogy a meglehetősen, fokról fokra csökkenő egészségügyi szakdolgozói és orvoslétszám kapcsán bizony lehet számolni azzal, hogy egyes területeken problémák lesznek, és még egy ügyeleti sort sem fognak kiállítani. Most ez a fajta válsághelyzet is egy válsághelyzet, de semmi köze a hadiállapotokhoz és az egyéb katasztrófahelyzetekhez.

Miért mondom ezt? Mert ami egy hadiállapotban, katasztrófahelyzetben természetes, hogy a munkajog felfüggesztődik, egy ilyen helyzetben - amiért, bocsánat, a politika is felelős, hogy miért van kevés orvos, meg miért van kevés személyzet, és miért nem képzünk eleget, és miért nem fizettük meg - az emberekre, arra a kevésre, aki itthon marad, egy olyan embertelen megterhelés fog hárulni, hogy átmennek innen oda azért, hogy valóban kiállítható legyen ez az úgynevezett ügyeleti sor... Elnézést, leesett a mikrofonom... (Babák Mihály: Ne tessék eltörni, mert közvagyon!) Természetesen abszolút megértem ezt a törekvést, csak akkor egy dolgot mulasztottak el a tisztelt jogalkotók, hogy egy ilyen helyzetben, ami nem természeti katasztrófa, legalább szabályozzák. Ha azt mondják, hogy ebben az esetben viszont egy kirendelés - most szélsőséget mondok - Szombathelyről Sátoraljaújhelyre, mert ott valóban nincs meg a létszám, ami miatt esetleg a kórház nem tud működni, viszont ez most megmaradt állami és aktív ágyakkal rendelkező kórház, akkor odarendelnek embereket. De azt le kéne írni, hogy ilyen békeidőben és ilyen okkal történő kirendelés például mennyi ideig tart, milyen feltételeknek kell teljesülniük, milyen költségeket áll a bérén kívül természetesen az állam. Hiszen tudom jól, hogy katasztrófahelyzetben minden egyéb kiadás az állam költsége, de ez most nem fog szétválni, hiszen az állam költsége a kórház működtetése ezen túl, hiszen államosított kórházak vannak. Ezzel semmi bajon különösebben nincs.

(18.00)

Nos, tehát én úgy gondolom, hogy az ilyen esetben ezt szabályozni kellene. Az a másik dolog, ami egy kicsit itt is elhangzott, csak nem olyan éllel, hogy azt írja, a miniszter köteles gondoskodni arról, hogy kizárólag az egészségügyi válsághelyzet idején hatályba léptethető egészségügyi jogszabályok kihirdetésre alkalmas állapotban legyenek. Hát ez nagyon jó, csak én, aki a válsághelyzetet meg kell hogy oldjam, nem én személy szerint, hanem az orvosaink, a szakdolgozóink s a többi, hát azért még nem ismerhetik meg, hogy milyen törvény fog rájuk vonatkozni. Tehát én úgy gondolom, hogy a kihirdetés tekintetében nemcsak készen kell állni, hogy ha majd válsághelyzet lesz, hogy azért legalább tudják az emberek, hogy mivel számoljanak. El tudom képzelni e pontosító rendelkezések kapcsán az általam kifogásolt dolgokat, hogy mennyi ideig lehet, mondjuk, ilyen helyzetben kirendelni az orvost, amikor nem háborús katasztrófa van, azt azért illő lenne tisztázni.

A következő problémám szintén a LXXXIV. törvényhez kötődik. Kérem szépen, a LXXXIV. törvény egy szektorsemleges törvény, ahogy le is írja, és maga a törvény 1. §-a írja le azt, hogy gyakorlatilag minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy e törvény hatálya alá tartozik. Ez egy nagyon fontos megállapítás, ugyanis a vállalkozások, kérem, nem szoktak ügyelni. A vállalkozásokban dolgozó orvosok személyes teljesítők, tehát róluk is szól a törvény. Érdekes módon a vállalkozó orvosoknál minden esetben azt mondják, hogy de rájuk azok a munkaszervezési normák nem vonatkoznak, csak az alkalmazotti szférára. Gondoljunk bele, ha én vállalkozó vagyok, és dolgozom 24 órát, mert ügyelek, és mondjuk, traumatológus vagyok, és végigműtöm, akkor én nyugodtan másnap elmehetek dolgozni, mert én vállalkozó vagyok, és a vállalkozás nem fárad el? A közalkalmazott és az alkalmazott persze elfárad. Kérem szépen, ez egy marhaság! A személyes teljesítővel kellene helyettesíteni az egészségügyi dolgozót, illetve nem helyettesíteni, hanem hozzá kell tenni, hogy ő személyes teljesítő, és a jogviszonyától függetlenül személyes teljesítő, tehát azok a munkaszervezési szabályok, hogy neki is kell pihenni, hogy neki is van önkéntes ideje és nem önkéntes ideje, ezt végre úgy kellene átvinni, hogy valóban szektorsemleges legyen ez a dolgozó. Az megengedhető, hogy egy közalkalmazott vagy egy alkalmazott számára mennyi az ügyeleti díj, azt egyéb jogszabályok meghatározzák. És nem mondom, hogy akkor legyen ugyanannyi. A vállalkozó egyezzen meg úgy, ahogy akar, de még egyszer mondom, munkaszervezési szempontból semmiféle különbséget nem szabad és nem lehet tenni, és ennek a törvénynek ez a hibája, ezáltal az alapellátók minden ügyeleti kérdése kiesik ez alól a szabályozás alól, és mi a fene szabályozza? A Ptk.? Hát semmi! Hát ezt jó lenne megérteni, hogy ez itt nem valami ellenzéki, nem tudom, micsoda, hanem egyszerűen úgy gondolom, hogy ezekért a kollégákért is kellően kell aggódnunk.

Elnézést kérek, elnök úr, szeretném megkérdezni: 15 percem van most, e felszólalás során?

Forrás: parlament.hu