DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita idáig - úgy gondolom - rávilágított arra, hogy valójában egy nagyon kemény szemléleti problémával nézünk szembe, és itt önök rövid távú érdekeket helyeznek előtérbe az ország hosszú távú érdekeivel szemben, az ország versenyképességével és a leendő szakmunkások érdekeivel szemben.

(15.00)

Ne haragudjanak, azok a feladatszűkítések, amelyeket önök tesznek, az a leredukált szakképzés, amit önök tesznek... - gyakorlatilag ma minőségi szakképzésre van szükség a XXI. században, és nem a hetvenes évek nagyüzemi képzésére van szükség. Erről megfeledkeznek. Nem végezték el azt a munkát, az Országos Képzési Jegyzék még nem készült el, és nem végezték el azt a munkát, ami alapján el kellene végezni, és tartok tőle, hogy most sem fog befejeződni, hogy bizonyos szakmákat mennyi idő alatt kell képezni. Van olyan szakma, amit akár két év alatt, van, amit három év alatt, van, amit négy év alatt, van, amit pedig az érettségire szervezett szakképzés keretében kellene képezni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy gondolom, hogy ezek a munkák nincsenek elvégezve. Ezt egy folyamat során lehetne elvégezni. Ez a folyamat, szeretném elmondani, az előző időszakban elindult. Én is azt mondom, hogy egyik napról a másikra ezt nem lehet megoldani. Egy ilyen intézkedésnek körülbelül három év kifutása van minimum. Az előrehozott szakképzés már elindult annak idején az előző kormányzat alatt. Számos ellentmondása volt, abban volt korrekció. Azon az úton lehetett volna haladni. De az úgy nem megy, hogy egységes kalap alá veszünk minden szakmát. Hát már bocsánatot kérek, szakma és szakma között hatalmas különbözőségek vannak, szerintem ezt önök is nagyon jól tudják. Ez a munka nem lett elvégezve.

Bizonytalanság van, nagyfokú bizonytalanság van, és mivel a szakmai szervezetekkel önök nem egyeztettek, bizalmatlanság van a kormány ilyen tevékenysége iránt, és nincs meg az a társadalmi támogatottság sem, amely majd ennek a megvalósítása eredményességét igényelné. Úgy gondolom, hogy egy döntéshozatali folyamat úgy nem jó, hogy például nem ez a törvény, de a szakképzési hozzájárulás a feltételek oldaláról idetartozik, derült égből villámcsapásként decemberben nagyságrendeket vettek el. Több mint 25 milliárdot vettek el például a Munkaerő-piaci Alapból. Szeretném elmondani, hogy a szakképzési hozzájárulást lecsökkentették a felére, és akkor csodálkoztak azon, hogy február végén gyakorlatilag több helyről, mondjuk, egy 1200 főt foglalkoztató gyakorlati oktatást szervező cégnél, ahol 93 oktató volt, kérem, 23-at el kellett bocsátani, a tanulók ösztöndíja 35 ezer volt, lecsökkentették 17 ezer forintra, körülbelül 700-800 ezer forint/fő/tanuló volt egy tanuló képzése, ez lecsökkent 440 ezer forintra.

Kérem szépen, akkor miről beszélünk? Nem teremtik meg a feltételeit. Az állam fokozatosan vonul kifelé ebből, a cégektől adó formájában hajtják befelé a pénzt, a szakképzési hozzájárulást, idén 51 milliárdot akarnak bevonni, tavaly 49 milliárdot, de ezt a cégek adják, és gyakorlatilag az állam fokozatosan nem vesz részt ezekben a feladatokban. Úgy gondolom, hogy itt van a probléma lényege. Nincs perspektivikusan végiggondolva, rövid távú érdekek vannak, mindenekelőtt a pénzkivonás, indokolatlan mértékű centralizáció, államosítás, feladatszűkítés. Úgy gondolom, hogy ez így nincs jól, és gyakorlatilag ezeket a kérdéseket így nem lehet hosszabb távon megoldani.

Az is látszik, hogy a statisztikát kívánják javítani. Cáfoljon meg majd az államtitkár úr, ha én ezt rosszul látom. Én például nagyon tudnék örülni, és szerintem nem én vagyok egyedül, ha nyilvánosságra hoznák, hogy például a tanulószerződések száma az idén mennyi. Tudom jól, hogy tavaly mennyi volt. Azt is tudom az államtitkár úrtól, mert számos kérdést, interpellációt tettem fel önnek, hogy mit szeretnének, ugye a perspektívát, de nem mondta el az államtitkár úr, hogy mi van most. Sem ön, sem a kamara nem hozta nyilvánosságra. Ettől kezdve kételkedem, hogy valami nem stimmel, valami megbicsaklott, és valami statisztikát szeretnének javítani önök. Cáfoljon meg, hozzák nyilvánosságra a tanulószerződéseket! Hozzáteszem, korábban is láttam benne ellentmondást, láttam benne azt az ellentmondást, hogy mást mond az állami vonal, mást mond a kamara, de gyakorlatilag most nem tudjuk egyik számadatot sem. Jó lenne, ha ezeket nyilvánosságra hoznák, mert ezekből lehetne tanulni.

Nem tudom, a tárcát kérdezem, hogy kielemezték-e azt az előterjesztést, és ezekhez a pontokhoz tartozik, ehhez a 19 ponthoz, hogy kérem szépen, az Alkotmánybíróságnál van egy beadvány, egyfelől szeretném a tisztelt képviselőtársak figyelmét felhívni, a pedagógus-szakszervezet részéről, ahol gyakorlatilag a 2011-es törvényt kifogásolják. Alkotmányossági szempontból alapjaiban nem felel meg számos pontja annak, ami alapján gyakorlatilag végig lehetne vinni kellően leszabályozott törvényi keretek között ezt a szakképzést. Tehát több sebből vérzik a szakképzés. Ad hoc alapon dőlnek el kérdések. Akkor, amikor Harrach képviselőtársam egy ilyen előterjesztést ide tud hozni, ami hosszabb, mint az eredeti előterjesztés, az mutatja az improvizációját ennek, nem az önét, hanem annak a háttérmunkának, ami e környékén van, és ilyen értelemben tűzoltásról van szó, mert rájöttek, hogy nincsenek leszabályozva a dolgok, és gyakorlatilag azon is módosítani kell, amit decemberben bevezettünk öt hónap után.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu