GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány külpolitikájának az értékelését szokatlan módon dicsérettel kezdeném. Biztató jelei vannak ugyanis annak, hogy 22 év után önök elkezdték észlelni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak a nagyvilágban. Talán megértették, hogy nem egypólusú az a világrend, ami kialakult a világban, nincs vége a történelemnek, és ennek az egypólusú világrendnek nem a Nyugat áll egyedül a középpontjában. Talán észlelik azt, hogy a világban megtörténik a világ újrafelosztása. Ez zajlik jelenleg Kelet és Nyugat között, a Nyugat relatív értelemben vett hanyatlásával és a Kelet relatív értelemben vett emelkedésével. Egy ilyen helyzetben az egyoldalú euroatlantista külpolitika, amely ráadásul egy nagyfokú szervilizmussal párosul, egyenesen végzetes.

Üdvözöljük a kormánynak a keleti nyitását, örülünk, hogy az Orbán-kormány engedelmeskedik a fizika és a pszichológia törvényeinek, amely szerint, ha Nyugatról záporoznak a pofonok, akkor irányváltásra van szükség, és észhez tér. Örülünk, de egyben félünk is, hiszen rossz tapasztalatokkal rendelkezünk. Tudjuk azt, hogy a politikai kommunikáció céljából a kormány gyakran feláldozza a valós stratégiai célkitűzéseket, gőzkieresztésből és pótcselekvésből láttunk már eleget.

Mi kell ahhoz, hogy a keleti nyitás sikeres legyen? Bölcs előrelátás, hitelesség és következetesség, másodsorban pedig apparátus, amely végrehajtja a keleti nyitás politikáját. Vegyük sorra: hogyan állunk a hitelesség és a következetesség terén? A nyolc év szociálliberális kormányzását önök ellenzékben - teljesen fölöslegesen - azzal töltötték, hogy gyengítették jövőbeni pozíciójukat a keleti világban. Időszűke miatt nem tudok most végigmenni azon, hogy mind a kínai, mind az orosz relációban hogyan gyengítették ezeket a pozíciókat emberi jogi aggodalmak felvetésével, a grúz háború idején tett kijelentéseikkel, a Nabucco-gázvezeték kapcsán vagy Oroszország üzletpolitikája kapcsán.

Ezek olyan végzetes pályára állították önöket, amelyek lehetséges, hogy késővé teszik a keleti nyitás politikájának a megindítását, miközben önök az euroatlantizmus oltárán gyakran áldozatot mutattak be. Láttuk a Tom Lantos Intézet megnyitását és a Nyugat siralmas hadjárataihoz való asszisztálást Irakban, Afganisztánban, mind a mai napig ez történik. És természetesen önök csodálkoznak akkor, hogyha a Kelet kapui nem nyílnak meg olyan sebességgel, mint ahogy önök arra számítanak. Hiszen azt tudni kell, hogy Keleten a kapcsolatok a bizalomra, a kiszámíthatóságra és a hosszú távú együttműködésre épülnek.

Ami pedig az apparátust illeti, abban az árulkodó, hogy erről kizárólag Orbán Viktor beszél, a Külügyminisztérium hangját ebben a kérdésben nem halljuk. Egyoldalú euroatlantizmus van a Külügyminisztériumban, a jelenlegi külügyi vezetés pedig tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a keleti nyitást végrehajtsa. Kecskére káposztát bízni nem lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu