Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés értékelése során érdemes kiindulni abból az alapvetésből, hogy mire épül a kormányzat elmondása szerint ez a költségvetés. Épül egyrészt arra a Széll Kálmán 2.0-nak nevezett megszorító csomagra, amely a gazdasági számítások és a kormányzat tisztségviselőinek bevallása szerint is mintegy 600 milliárd forintos megszorító csomagnak felel meg a következő másfél év viszonylatában. Nyilvánvaló, hogy már benne vagyunk ebben a megszorító áradatban.

Önmagában ebből kiindulva, tehát a 600 milliárdos megszorításból kiindulva elég nehéz az emelkedés, növekedés és a különböző remények költségvetéseként értékelni azt, ami előttünk van, ezért most kimondottan azokra a számokra és területekre szorítkoznék, amelyek tekintetében sajnos ellentétes következtetések vonhatók le. De akkor is ki kell hogy jelentsük azt, hogy jelenleg ezen előterjesztés alapján az látszik, hogy ezeket a pluszterheket sajnálatos módon a háztartásokra kívánja terhelni a kormányzat; egy olyan közegben, ahol már mintegy négymillió ember él a létminimum alatt, és sajnálatos módon a hasonlóan tervezett tavalyi költségvetés sem tudta megváltoztatni azt a tendenciát, hogy ez a négymilliós létszám mintegy 300 ezerrel több, mint a kormányváltás idején volt. Tehát egyfajta folyamatos depriváció, leszakadás látható Magyarországon, és ennek nem figyelembevétele, pontosabban be nem ismerése óriási veszélyeket rejt a jövőre nézve.

Az is látható, hogy az adósságcsökkentés erőltetett, további 2 százalékos foganatosítására megfogalmazott terv kódolja, a rendszerbe kódolja vagy a további megszorításokat vagy a jelenlegi adófajták elmélyítését vagy - ne adj' isten - újak bevezetését, amelyeket a Jobbik, mint olyan, semmiképpen nem tudna támogatni. Az is látható, hogy a 2010 közepe óta bizonyítottan mintegy másfélszeresére növekedett kivándorlási kedv további növekedése várható, hogyha ez a költségvetés így és ilyen formában keresztülvitelre és foganatosításra kerül.

Az is látható, hogy azért kis retorikai előrelépéseket is tapasztalhatunk, hiszen a tavalyi költségvetési terv indoklásakor még az hangzott el az általános indoklás során, hogy itt a belső fogyasztás egyfajta növekedésére próbál majd építeni a költségvetés, és az alapján próbál egyfajta gazdasági növekedést kicsiholni. Most már csak az exportra kíván támaszkodni, tehát annyira az önbevallásban már a kormányzat előrelépett, hogy már nem kábítja saját magát sem azzal, hogy az egykulcsos adózás és a háztartások kivéreztetése után majd a belső fogyasztás növekedni fog. Vélhetően nem fog, de most még mindig ott tartunk, hogy még az exportra számítanak és támaszkodnak olyan szinten, hogy abból valamifajta növekedést próbálnak kicsiholni, nem lesz könnyű.

Látható az is, hogy ha be is jön tőke Magyarországra jelen pillanatban, az főleg a multikat erősíti, amelyek a minősített munkahelyek mintegy 6 százalékát biztosítják, és ez a bejövő tőke semmiféle multiplikátor hatást nem képes kifejteni, nem támogatja a kis- és középvállalkozások tevékenységét, amelyek pedig a munkahelyek mintegy kétharmadát biztosítják. Ráadásul nem kezel olyan helyzeteket sem az előttünk fekvő előterjesztés, mint azt, hogy a magyar vállalkozók közül is nagyon sokan devizában vannak eladósodva, hasonló problémákkal küzdenek, mint a háztartások, és legalábbis észre kellene venni ezeket.

Kimondottan a fogyasztóvédelmi területekre koncentrálva látható, hogy a PSZÁF, a GVH, de akár még az ÁSZ tekintetében is szinte fölösleges vitatkozni arról, hogy 1 százalékos csökkenést vagy növekedést ér el ezek támogatottsága, hiszen látható, hogy a rendszerszintű változások, a felfogásbeli változtatások hiányoznak. Elég csak a PSZÁF esetét említeni, ahol tudjuk, hogy feladatainak egy része lényegében beintegrálódott a kormányhivatalokba, és azt is tudjuk, hogy ha a PSZÁF támogatottsága egységnyivel nő, ez három-négy egységnyi pluszbevételt tudna generálni adott esetben a költségvetés számára is, főleg azért, mert ezen szerv a piacfelügyelet erősítése és a közszolgáltatások kiemelt ellenőrzése által nagyon hatékonyan tudná védeni a magyar emberek pénztárcáját is. Ugyanakkor látható az, hogy nagyságrendileg valamilyen okból kifolyólag nem növekszik ezen szerv és a hasonló szervek költségvetése sem, pedig a devizahiteles krízis, a pénzügyi szféra tagjainak folyamatos és sorozatos visszaélései - tisztelet a kivételnek - folyamatosan, napról napra bizonyítják, hogy mekkora szükség lenne egy erőteljes felügyeletre.

Az is látható, hogy a Gazdasági Versenyhivatal tekintetében is az utóbbi egy év viszonylatában elmondható, hogy a bírságbevételei máshova, önálló fejezetbe kerültek, és lényegében ezt a bevételkiesésnek látszó valamit váltották ki a támogatás látszólagos növelésével, de ezen növelés nem került semmilyen szinten a személyi állomány erősítésére, és nem fordították a struktúra erősítésére sem, mert nem volt mit. Pedig itt is egy olyan szervezetről beszélünk, amely több tőkét, több támogatást igényelne. Nyilvánvaló, hogy amíg multibűnözés létezik Magyarországon, addig a hasonló szervezetek feltőkésítése elengedhetetlen feladat lenne.

Összefoglalva elmondható, hogy a fogyasztóvédelem forrásbeli támogatottsága csökken, tovább csökken, miközben Magyarország egyik kincsesbányájáról, ha úgy tetszik, nehéztüzérségéről lehetne szó, hiszen látható az, hogy egy multinacionális beágyazottságú gazdaságban, ahol a hazai vállalkozók teret és erőteret szeretnének nyerni, teljesen egyértelmű elvárás lenne az, hogy erősítsük a hazait azokkal szemben, akik sok esetben gyarmatként tekintenek Magyarország piacaira.

Összességében fel kell tenni azt a kérdést is, hogy ki fizeti meg ezen költségvetés rendelkezéseinek az árát. Egy példával élve: a tranzakciós illetékből - amit ugye azért neveztek el illetéknek, hogy ne adó legyen, és ne kelljen Brüsszellel alkudozni rajta -, csak a tranzakciós illetékből tervezett bevétel több, mint amennyi a teljes magyar pénzintézeti szektor díj- és jutalékbevétele volt tavaly. Én nem a bankokat sajnálom, nagyon távol áll tőlem, aki hallja a jobbikos felszólalásokat rendszeresen, az tudja. Ugyanakkor azt fájlalom, hogy ezen díjtételeket egyértelműen áthárítják. Mondhat bárki bármit, volt egy-két nagyon gyenge kormányzati képviselői próbálkozás a tekintetben, hogy majd a verseny megakadályozza az áthárítást, húsz éve érettségiről kidobtak volna bárkit egy ilyen indoklással, de itt azért sajnos elhangozhatott. De látható az is, hogy az áthárítások nem csak ezen egy adófajta tekintetében valósulnak meg; az is látható, hogy ilyen szintű, százmilliárdos bevételi várakozások egyértelműen a háztartásokon csapódnak le, miközben a multikat nem vonják be a közteherviselésbe, miközben ugyanezen multik 4500 milliárdot kivihetnek adózatlanul az országból évente.

Tehát egy nagyon súlyos egyenlőtlenség látszik, amiről nem szeret beszélni a kormányzati oldal. Nem szeret arról beszélni, hogy az összes itteni megszorítás árát a háztartások, az emberek fizetik, és valamiért a közteherviselésbe nem szeretné bevonni ezeket a multinacionális intézményeket. Itt is válaszokat kellene találni, hiszen ezen válaszok lecsapódhatnának a költségvetésben. Politikai szempontból tehát abszolút elmondható, hogy ez egy nemzetközi pénzvilágnak megfelelni kívánó költségvetési tervezet, semmiképp nem a magyar háztartások lehetőségeit bővítő valami.

Az is látható, hogy egy olyan gazdaságra építik ezt, amely növekedés és növekedési kilátások helyett lényegében stagnál, jó esetben 2016-ban érné el a 2008-as szintet. Értem én, hogy nemzetközi világválsággal, válságsorozattal is küzdenek önök, de hát azért lennének olyan hazai lehetőségek - a lengyel példa is ezt bizonyítja -, hogy a saját erőforrásainkra támaszkodva azért lehetne kilábalási lehetőségeket találni. Éppen ezért fájó, hogy a földre és az arra épített, újjáépített saját tulajdonú feldolgozóipar feltőkésítésére valahogy nem kerül elég forrás, pedig lehetne. Adott esetben lehetne az államadósság újratárgyalásából is forrást szerezni.

Az is látható, hogy a jövőt megalapozó beruházások hányada, volumene tovább csökken, a reálbérek színvonala pedig továbbra is a '90-es évek elejének a szintjén van. Tehát ezeket azért be kell ismerni, amellett, hogy az adminisztrációs teher a vállalkozók tekintetében szinte duplája a nyugat-európai átlagnak és színvonalnak, és azzal nem is akarom megfejelni, hogy itt egészségügyi fellendülésről beszélnek, miközben kilenc kórházban megszűnik az aktív ellátás.

(17.40)

Összességében az a probléma, hogy nincs benne a gazdaságban a reálbérek lényegi és reális növelésének a lehetősége, és amikor a munkanélküliség néminemű csökkenéséről beszélnek, akkor elhallgatják azt, hogy ezt a statisztikát lényegében a közmunkában alapított munkahelyek tömege segítheti kozmetikázni, de ez a belső aránytalanságokon nem változtat, a rekordszintű kamatkiadásokon sem változtat, amelyek minden eddigit felülmúlóan 1325 milliárd forintot tesznek ki.

Az is látható tehát, hogy egyéb kisebb, fogyasztóvédelemhez kapcsolható, életvédelemről szóló tételek csökkentésre kerülnek, miközben, mondjuk, a multik tehervállalása nem nő. Mondok egy példát: Országos Vérellátó Szolgálat. Mi ez, ha nem életvédelem? Hogy lehet az, hogy a támogatás hosszú távon, és nemcsak most, de 68 millió forinttal csökkent, holott éppen növelni kellene? Diákhitel 2., ez is kimondottan a jövőt védő beruházás lehetne, abban az esetben, hogyha százszázalékos állami kamattámogatással, egy tisztességes konstrukcióval megakadályozná a kormányzat azt, hogy eladósítsák ez a szférát és a diákokat egyáltalán, megakadályozná a kivándorlás további súlyosbodását.

Mi lesz a következő? A bölcsődehitel? Majd az óvodában fognak a gyerekek hitelt felvenni, hogy dinót vagy Barbie-t vehessenek maguknak? Tehát teljesen elképesztő dolgokról beszélünk, hiszen közszolgáltatások részeiről van szó, amire adót fizet a magyar állampolgár. Ezekért egy normális világban nem lehetne, nem volna szabad hasonló díjakat, hasonló illetékeket, hasonló adófajtákat szedni. Végül is az a következtetés, hogy mind a tanulás, mind a gyermekvállalás, mind pedig a tisztességes családi lét adóztatott luxuscikké válik az utóbb évek költségvetései alapján. Na, ez az, ami elfogadhatatlan!

Egy szóval engedjék meg, hogy kitérjek arra is, hogy az ÁSZ vizsgálata alapján számos adófajtáról elmondható, az adóbevételek 30 százalékáról egyébként, hogy nem megalapozott várakozásokra alapulnak. De nemcsak ez a probléma. Nyikos László képviselőtársam kiválóan levezette már többször is, hogy itt az is egy nagyon fontos kérdés, hogy még a megalapozottnak tekintett adófajták esetében vannak-e mögötte számítások, trendek, vagy pedig hasraütésszerűen kerül kitalálásra az, hogy milyen várakozásokkal, milyen bevételekkel számolnak. Szintén Nyikos László képviselőtársam szava járása, hogy az ÁSZ nem egy jósda, tehát attól, hogy megalapozottnak tart egy hasonló tényszámot, attól nem biztos, hogy az ténnyé is válik. Példának okáért a pénzügyi szervezetek különadóját is megalapozottnak tarthatják adott esetben. De felmerül a kérdés, hogy bejön-e ez a bevétel, és ha bejön, akkor ki fogja megfizetni. Mert az biztos, hogy nem az érintett szektor, hanem a magyar emberek fogják ezt is megfizetni.

Látható az is, hogy eközben, miközben a költségvetés elrugaszkodásról, reménykedésről beszél, azért valamitől csak 35 százalékkal nőtt a bedőlésgyanús lakossági hitelállomány. Azért, bár a háztartások hitelállománya látszólag 5,5 százalékkal csökkent, ezt csak a végtörlesztés kozmetikázza, mert az eladósodottság, a teljes háztartási eladósodottság sokkal súlyosabb, mint az utóbbi években valaha, és az is látható, hogy a bankoknál a 90 napon túl nem teljesülő lakossági hitelek aránya az egy évvel korábbi 10,5 százalékról mintegy 15 százalékra emelkedett, tehát minden hetedik hitel már ebbe a kategóriába tartozik, a magyar emberek folyamatosan szegényednek el. Ennek csak következménye a 4 millió abszolút létminimum alatt élő honfitársunk.

Tehát látható, hogy egy latin-amerikai berendezkedés felé indult el Magyarország társadalmi és szociális helyzete, ahol a kevés kiválasztott gazdag és óriási nyomor felé haladó tömegek állnak egymással szemben. Ezen csak az államadósság újratárgyalása, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, az élelmiszeripar fejlesztése, feltámasztása, saját kézbe vétele segíthetne, és az, hogy ezekről a területekről a multinacionális egységeket, érintettségű cégeket a lehető legjobb fokon távol tudjuk tartani; Magyarországnak profitáljon az, ami a miénk.

Felmerültek itt, és egy szóban erre is reagálnom kell, az otthonteremtési támogatások, kimondottan a "lakástámogatások" fejezet összegei. Na most, ezzel van egy óriási problémánk: ez soron a költségvetésben úgy szerepel, hogy "egyéb lakástámogatások". De nehogy azt higgye bárki is a vitát követők közül, hogy ez kimondottan adott esetben szocpolról vagy a fiatalok életkezdéséről szól! Jobbára ez arról szól, hogy az árfolyamgát 2.0 tekintetében az állam néminemű támogatást nyújt a hitelkárosultaknak, de ez nem szól új lakások építéséről. Itt egy fejezetben négy-öt nagyon szép célt megfogalmaztak, csak az arányosítást elfelejtették beletenni, azt a megosztást, hogy mennyi jut ebből valóban lakások építésére, és mennyi azon árfolyamgát-konstrukcióra, amit magam is támogatok, de csak hintőpor a nyílt sebre, nem végleges megoldás, csak levegőt juttat a hitelkárosult számára.

A legfontosabb számomra mégis az, ami nincsen ebben a költségvetésben: ebben a költségvetésben nem szerepel a 4 millió létminimum alatt élő; ebben a költségvetésben nem szerepel a népesedési krízis elhárítása felé vezető utak összessége; nem szerepel vízió a kivándorlási katasztrófa megállítását illetően sem; földjeink, vizeink veszélyeztetésével szemben sem tapasztalható komoly fellépés, bár itt ennek meg kéne jelennie valamilyen úton-módon, legalább egy vizsgálóbizottság vagy egy tényfeltáró szakmai szervezet támogatásának szintjén.

És ami a legsúlyosabb és legalább annyira súlyos, mint az előzőek: az oktatás és gyermekeink felnevelésének az idézőjeles adóztatása is megjelenik ebben a költségvetésben. Látható, hogy a gyermeknevelés, a fiatalok életvezetése, életkezdése az egy adóztatott luxuscikké vált Magyarországon. Ez a legsúlyosabb hozadéka nemcsak ennek a költségvetésnek, de a teljes kormányzati gazdaságpolitikának, és nemcsak az önökére gondolok, hanem a korábbi kormányokéra is. E tekintetben és ezekből kifolyólag nem fogadható el az, amit költségvetési tervezet címszó alatt elénk leraktak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu