DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Némileg zavarba jöttem, mert úgy terveztük, úgy gondoltam, én mondom a végét a Jobbik-frakció részéről, de hát Volner képviselőtársam nincs itt, akkor most mondom a magamét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három napja hallgatom az általános vitát, részt is veszek benne a magam képességei, tapasztalatai szerint. Engedjék meg, hogy azt a véleményemet megosszam önökkel, miszerint ez az általános vita mint műfaj ez rossz műfaj, rosszul van kitalálva. Amikor az Országgyűlés a költségvetési jogát gyakorolja ilyen módon, ahogy ez itt történik az általános vitában, teljes mértékben eltér attól a tradíciótól, ami Magyarországon a dualista időktől jó nyolcvan éven keresztül jellemezte a parlamenti költségvetési viták tárgyalását.

Nevezetesen arról van szó, hogy amikor a miniszterelnök vagy a pénzügyminiszter ideterjesztette a maga törvényjavaslatát egy hosszú, részletes expozé keretében - Széll Kálmán pénzügyminiszter annak idején, 1875-ben szeptemberben egy többórás beszédet tartott; nem felolvasott, hanem beszédet tartott -, ezt követően a házelnök kiadta a költségvetési törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságnak azzal, hogy folytasson róla részletes, beható vitát, konzultációt, és tegyen javaslatokat arra, hogy miként történjék a továbbiakban ennek a javaslatnak a parlament részéről történő kezelése. Királyi leirattal ezt elrendelték, és az Országgyűlés szünetet tartott mindaddig, amíg a pénzügyi bizottság ezt az egy-másfél hónapos munkáját be nem fejezte, ezt követően jelentést tett a képviselőház elé, és a továbbiakban a kormánypálcát úgymond, vagyis a költségvetési pálcát a bizottság tartotta a kezében, és arról folyt a vita elsősorban, hogy a szakmai bizottság hogyan látja a kormány javaslatát.

Ez a gyakorlat egyébként a német költségvetési vitában is. Tehát én ezt a műfajt rendkívül kis hatékonyságúnak tartom, és talán ez a kis hatékonyság magyarázza azt az érdektelenséget, ami végigkísérte ezeket a napokat, ezt a három napot. Nem is annyira ezt a mostanit, a mai napot, mert ezt még a fáradtsággal is lehetne magyarázni éppen: azért vagyunk ilyen kevesen, mert már három nap alatt belefáradtunk ebbe egy kicsit. Hanem inkább a kezdete volt szomorú, amikor a nemzetgazdasági miniszter úr egyszerűen azt az időt sem használta ki, ami rendelkezésére állt. Negyven perce volt, és azt hiszem, fél óra alatt befejezte. Azt a hasonlatot, amit említettem, Széll Kálmánhoz hasonlítani miért ne lehetne, hiszen itt a kormány egyik sokat emlegetett nagy magyar államférfija, Széll Kálmán, ha ő órákon át beszélt és részletesen megindokolta a költségvetési előirányzatokat, a bevételi oldalt, kiadási oldalt egyaránt, és nem csak egy viszonylag általános gazdaságpolitikai speechet mondott, nos, ehhez képest igen szerényre sikerült a miniszter úr előterjesztése, de még ezt sem nagy érdeklődéssel kísérte a kormányoldal; hozzáteszem, az ellenzéki oldal sem nagyon.

Utána mindannyian tapasztaltuk, hogy milyen érdeklődés fogadta ezt az eseményt. Ugyanezt az érdektelenséget látom a médiumokban is, az írott sajtóban sem nagyon látszik az, hogy az ország Országgyűlése a jövő évi költségvetéssel foglalkozik, mintha a dolgok nem itt dőlnének el, ebben a Házban. És úgy tűnik, ez igaz is, sajnos. Hiszen azok az események, amelyek tegnap történtek - volt már erre utalás -, az is azt igazolja, hogy nem itt dőlnek el a dolgok. Nem akarom megismételni azt, amit már elmondtam arról a hírről, itt mások is kommentálták, hogy újabb 300 milliárd forintos lyukat ütött a jövő évi költségvetés tervezetén az a szándéka a kormánynak és a Fidesz-frakciónak, miszerint a tranzakciósilleték-törvény módosításával megpróbálja elősegíteni a foglalkoztatási helyzet javítását, ami egyébként helyes, és azt hiszem, támogatni kell minden oldalról, csak éppen a pénz hiányozni fog ebben a kérdésben.

Én tehát úgy érzem, hogy kicsit pótcselekvést folytatunk itt, és erre jó példa az is, hogy jövő hétfőn már megint módosítani kell az ez évi költségvetési törvényt. Még nem tudom hivatalosan sem, hogy mi a beltartalma ennek, csak kénytelen voltam a bizottság ülését összehívni hétfőre, mert már itt van az ajtóban az a törvényjavaslat, ami módosítani fogja az ez évi költségvetési törvényt, és majd hétfőn késő éjszakáig ennek az általános és a részletes vitáját fogjuk lefolytatni más egyebekkel együtt. Ez a bizonytalanságot növeli, újabb téglát vesz ki a jövő évi költségvetési törvényjavaslat megalapozottsága alól.

(14.40)

Hiszen tudjuk, ennek a törvényjavaslatnak is, ami előttünk van, az egyik nagy problémája az, hogy a bázisa nagyon ingatag talajon áll, a 2011-es zárszámadás nincs készen, a 2012-es mozog, mozgó célpontra helyezkedik ez a 2013-as javaslat. Itt ugye, többféle jelzőt próbáltak találni, főleg Pálffy István képviselőtársam a tegnapi napon, hogy milyen jelzővel lehetne frappánsan ezt a jövő évi költségvetést illusztrálni, és mondott is valamit a remény költségvetéséről meg hasonlót. Persze reménykedni mindig lehet, érdemes, dum spiro spero, tudjuk.

De a 2012-es költségvetésre anno azt mondta a miniszterelnök úr, hogy az az elrugaszkodás költségvetése, a jövő évi meg az emelkedés költségvetése. Ez enyhén szólva megmosolyognivaló, főleg az ez évi. A GDP növekedése a kormányprognózis szerint is 0,1 százalék, ami elrugaszkodásnak igencsak nem nevezhető. A jövő évi emelkedés meg luftballonhoz hasonlítható emelkedés, majd valahol kipukkad az emelkedés közben, hiszen ez a 2 százalékos hír, ami szerint Matolcsy miniszter úr most már 2 százalékban reménykedik, ez egy lufi. Mitől nőne? Adná isten persze, hogy nőjön 2 százalékkal vagy még többel a jövő esztendőben a magyar GDP, de itt józan összefüggések vannak. Ugye, önöknek sikerült bekeríteni közjogilag az országot a sarkalatos törvényeikkel, de a reálszféra az más, itt azért a fagyi visszanyal, itt nem lehet számokkal a GDP-t javítani, itt ahhoz források kellenek, azok meg igencsak szűken állnak rendelkezésre. Tehát mi ezt a költségvetési törvényjavaslatot nem tartjuk megalapozottnak. Elmondtuk többféle szempontból, elmondtuk azt, hogy többek között az áttekinthetősége nincs meg.

Csak egy példát hadd mondjak, mert nem akarom az időt ezzel rabolni; ugye, az egyetemekről nem sok szó esett, vagy amikor beszéltek róluk, akkor talán éppen nem voltam itt. Valamikor az egyetemek, főiskolák is szerepeltek a költségvetés megfelelő fejezetében önálló címként, most összevonta valamilyen oknál fogva a pénzügyi kormányzat ezeket, és egy cím alatt szerepel 134 milliárd forintos támogatás, 250 milliárd forintos bevétel. Van egyetem, ami kiemelkedik a többiek közül a kormány meglátása szerint, ez a Közszolgálati Egyetem - ez ugyan szerepel -, de olyan hatalmas intézmények, mint a Pécsi Egyetem, a Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem, és sorolhatnám a többit, ezek többmilliárdos költségvetéssel gazdálkodnak. Miért nem tervezte ezeknek a költségvetését a tisztelt kormány a törvényjavaslatban? Miért vonja meg a parlamentnek azt a költségvetési jogát, hogy a parlament dönthesse el, hogy ezeknek a hatalmas közintézményeknek, hatalmas költségvetési szerveknek a költségvetési támogatása mennyi legyen? Tehát egyre több hatáskört zsákmányol magának a kormány, a végrehajtó hatalom a parlamenttől, és egyre inkább ő osztja el a közpénzeket, jóllehet a klasszikus munkamegosztás szerint meg a józan ész szerint is a parlamentnek van költségvetési joga, ő gyakorolja, és az adófizetők pénzét elsősorban és mindenekelőtt az Országgyűlésnek kell elosztania. Ez a bizonyos ésszerűen részletezett költségvetési elv, amit az alaptörvény is tartalmaz, egyre kevésbé látszik megvalósulni.

Tehát ilyen és más, még sorolható okok miatt a Jobbik frakciója ezt a központi költségvetési javaslatot nem fogja tudni megszavazni. Még talán a módosító indítványaink esetleges respektálása esetén javulhat a helyzet valamennyit. Elnök úr, köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu