VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét elérkeztünk egy ilyen évente ismétlődő összparlamenti játékhoz, amit úgy hívnak, hogy a költségvetés vitája, ahol a kormány beterjeszt egy költségvetést, a jövő évi költségvetést, ebben a költségvetésben próbál jól-rosszul reagálni a belső-külső kihívásokra, és a parlamenti ellenzék pedig ezt mindenáron igyekszik szétszedni, és rámutatni arra, hogy itt néhány millió hiányzik, oda néhány milliót kellene tenni. Ennek az össznépi játéknak, összparlamenti játéknak a végeredménye teljes mértékben megjósolható.

(8.40)

Amikor a kormánypárt büszkén a megváltás költségvetéseként el fogja ezt fogadni, akkor a parlament ellenzéke pedig a világ legrosszabb költségvetésének nevezve ezt nem fogja elfogadni. Nos, én azt gondolom, hogy ezen az össznépi játékon egy picit felül kellene emelkedni, és meg kellene vizsgálni, milyen keretek között is zajlik az ország gazdaságának a leépülése vagy felépülése, milyen keretek között zajlik ennek a költségvetésnek a vitája. Ugye, a mezőgazdasági fejezet az, amelyik a szakterületemhez leginkább közel áll. Végigmehetnék ennek a XII. fejezetnek, a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének a sorain, és elmondhatnám, hogy a hegybíróságok, a hegygazdaságok, a hegyközségek kevesebb összeget kaptak, mint tavaly - néhány tíz millióval -, noha a feladataik a nemrég elfogadott bortörvénnyel megnövekedtek. Elmondhatnám, hogy a kutatásra többet kellene költeni, mint amennyit a tervezet előirányoz, de én most nem ezeket szeretném, hanem mintha a kormánypárti képviselőtársaim, a tisztelt államtitkár úr és a minisztérium munkatársai elfelejtették volna azt a szüleinktől kapott intelmet, hogy csalni csúnya dolog. Ez most súlyos és céltalan, ami tőlem szokatlan, de ez a szó, hogy csalni csúnya dolog... - a mezőgazdasági fejezettel és a magyar mezőgazdasággal kapcsolatban itt legalább két olyan 100 milliárdot meghaladó csalásra szeretném felhívni a figyelmüket, amit azért valóban nem kellene elkövetni.

Ebből az egyik az, hogy még mindig érvényben van egy 2005. évi törvény, amely az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, és ennek az 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a mindenkori kormánynak szinten kell tartania a mezőgazdaságnak juttatott támogatásokat. Ezt az a törvény az úgynevezett top-up kifizetésekre és a nemzeti önrész kérdésére értette. Ezt, illetve annak nagyon-nagyon jelentős részét először 2009-ben elvette a szocialista kormány a gazdáktól, majd jöttek a választások, amikor a kormányra került Fidesz-KDNP-kormány ennek a visszaadását ígérte. Az elmúlt 8 évet a jelenlegi kormány nagyon gyakran szereti emlegetni, itt valóban súlyos hibákat követtek el az akkori kormánypártok, de a Fidesz-KDNP ellenzékből akkor bírálta ezeket a költségvetéseket, egyebek mellett az MSZP-nek ezt a döntését, amellyel jelentősen lecsökkentette a törvény által a gazdák számára biztosított összeget. Ez mai áron, ha a KSH korrekciós tényezőivel számolunk, olyan 40 százalékos korrekciós tényező volna ma, és jövőre, 2013-ban volna az utolsó év, amikor ezt esetleg vissza lehetne adni. Nos, ez olyan 250 milliárdos nagyságrendű, amit tehát elvett az előző kormány a gazdáktól, majd a választásokkor a jelenlegi kormány ígérte, hogy visszaadja, de amikor kormányra került, akkor erről megfeledkezett. Nos, én ezt a csalás kategóriába és a hamiskártyás kategóriába sorolnám.

De van egy másik, ennél talán még frissebb olyan kategória, amit szintén a csalás kategóriába sorolok. A héten volt, a mezőgazdasági bizottságban tárgyaltuk ennek a költségvetésnek a tervezetét, és ott kiosztásra került az előterjesztő helyettes államtitkár úr részéről egy mellékletben, a költségvetési tervezet mellékletében található táblázat, amely a vidékfejlesztésre vonatkozóan nagyon apró számokkal, de egy lapon összesíti az egészet. Akár ennek a tételein is végigmehetnék, de nem ezt teszem, csak a 100 milliárdos nagyságrendű csalás kategóriánál tartok, amikor is látjuk ebből, mert végre itt a mellékletben megtaláljuk ezt a bizonyos N+2 szabályt, vagyis megadjuk a tárgyalt 2013. tárgyév adatait, de mellette az előző két évet is megadjuk. Ezt a fejezeti bontásban nem találjuk meg továbbra sem, noha itt sokkal könnyebb volna nekünk, képviselőknek ennek az összehasonlítása, de a mellékletben, be kell látnom, ott megtalálható. Ez azért mindjárt okot is ad arra, hogy az ezeroldalas előterjesztés részletes elemzése nélkül ebből világosan látszik minden.

Találunk egy sort, amit úgy hívnak, hogy a mezőgazdasági termelők közvetlen támogatása, a SAPS plusz egyéb zárójelben. Nos, ha végigmegyünk a 2010., a 2011., 2012. éveken, akkor azt látjuk ebben, hogy az előző években, 2011-ben 301,5 milliárd, 2012-ben 306,5 milliárd, majd megugrik ez a szám 2013-ban 446,3 milliárdra, bocsánat, nagyon aprók a számok, a tizedes vessző: 446 milliárd 319 millió a pontos szám. Nos, tehát látjuk azt, hogy itt egy olyan 150 százalékos megugrás van, ami körülbelül 140-145 milliárd forintnak felel meg, ami gyakorlatilag nem más, mint a SAPS idei decemberre esedékes kifizetései. Tehát ezzel, hogy ezt önök egyszerűen a 2012. évtől elvették, és áttették a 2013. évre, ez azt jelenti, hogy a gazdák, a gazdatársaim készüljenek fel arra, hogy amikor a vetőmagjukat beígérik, hogy a vetőmagjukat ki fogják fizetni a minden évben decemberben esedékes SAPS-ból, illetve az Unió az elmúlt két évben kétszer lehetőséget adott arra, hogy ez már októberben kifizetésre kerüljön az idei évben, nos, tehát ezt az összeget a gazdák nem fogják idén megkapni. Ezt ki kellene világosan mondani, nem pedig úgy kommunikálni, hogy a jövő évben az eddigiekhez képest soha nem látott magasságú támogatást kap a mezőgazdaság. Ezt a támogatást tehát csak ily módon fogják megkapni, ezzel a kis apró csalással, ami 140-150 milliárdot jelent. Én erre felhívnám a figyelmet, és ezt nem így kellene kommunikálni.

De a legfőbb baj a költségvetéssel nem is a sorok néhány millió vagy néhány milliárd, vagy akár a csalás esetén néhány száz milliárd ide-oda tétele, hanem a legfőbb baj véleményem szerint az, hogy hiányzik alóla egy gazdasági koncepció, egy olyan gazdasági koncepció, amelyik a megszorítások mellett a növekedésre, a gazdasági fejlődésre is épít. A hét végén, a következő napokban fogják tartani az európai csúcsértekezletet, és ennek ez már a témája lesz. Tehát illene nekünk, ha már most zajlik a jövő évi költségvetés vitája, akkor ezt legalább figyelembe venni. Itt ennél nagyon fontos volna a mezőgazdaságban rejlő potenciálokat sokkal jobban kihasználni. A 2,2 százalékos hiánycélnál nem látom be, miért ilyen értelmetlenül alacsonyra van tervezve, még akkor is, hogyha ez a pénzforgalmi szemléletű hiánycél. Miért kell nekünk 3 százalék alá vinnünk a költségvetést, hogy a konvergenciaprogram szerinti tételeknek megfeleljünk? De miért kell ezt nekünk 0,8 százalékkal még aláterveznünk? Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pápábbak akarunk lenni a pápánál, és így akarunk, mondjuk, a gazdáinknak - a Brüsszelben székelő és másutt székelő gazdáinknak - megfelelni. Ez nem helyes. Azt a 0,8 százalékot, ami nagyságrendileg olyan 300 milliárd, a mezőgazdaságban rejlő potenciálra kellene kiadni, hiszen látjuk, hogy tavaly meg tudta támasztani az országot.

Azért, hogy ez az egész még jobban érthető legyen, engedjék meg, hogy egy hasonlattal megvilágítsam. Ez olyan, minthogyha egy robogó vonaton ülnénk, ennek a robogó vonatnak az utolsó kocsijában Magyarország ül, mi ülünk ebben az utolsó kocsiban, ez a vonat a világgazdaság vonata, és a világgazdaság vonata gyorsuló ütemben rohan a szakadék felé. Én azt gondolom, nekünk össze kellene fognunk abban, hogy belássuk ezeket a kereteket és a jelenlegi keretrendszert, amellyel jól el tudunk vitatkozni, de látszik, hogy nem vezet sehová. Arra kellene összefognunk, hogy ennek a vonatnak az utolsó szerelvényét lekapcsoljuk, illetve az utolsó vagont a szerelvényről lekapcsoljuk, lekapcsoljuk azért, hogy legalább ne rohanjunk mi is a vesztünkbe, úgy, ahogyan a világgazdaság ezt teszi. Egy exponenciális rendszerben, amelyben a világgazdaság működik, nem lehet egy alrendszernek úgy növekednie, hogy a teljes rendszer, a nagyobb rendszer a Föld fenntarthatóságát ne vegye figyelembe. Azt gondolom, itt ebben jelentősen sérül a dolog.

A kormány előterjesztője elmondta a bizottsági ülésen, azért van szükség erre, hogy legalább azt lássák rajtunk, mintha vissza akarnánk fizetni az adósságunkat. Kérem, én először hallottam ezen a bizottsági ülésen a kormányzatot képviselő szájából azt, hogy igen, egyetért velem abban, hogy az adósságot nem lehet visszafizetni, ezért egy másik stratégia, egy másik gazdaságpolitika kellene ahhoz, hogy egy olyan költségvetés születhessen, amin mi is el tudnánk gondolkodni, elfogadjuk-e, vagy sem. Így ezt a költségvetést természetesen az elmondottak miatt sem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu