DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudok viszonylag rövid lenni, hiszen Lendvai Ildikó képviselőtársam elmondta a lényegét azoknak a gondolatoknak és érzéseknek is, amelyeket én megfogalmazni szerettem volna itt az Országgyűlés falai között.

Először is örülök annak, hogy ezt a témát egy picit bővebben tudjuk tárgyalni, és szeretnék utalni arra, hogy én a büntető törvénykönyv vitája során komoly kritikával illettem azt az előterjesztést, amely a Btk. részét képezte volna, és megítélésem szerint szerencsére nem képezi majd, és hogy ezt a témát folytatni kell, erről beszélni kell. Mondtam ezt akkor is és mondom most is, hiszen látjuk és tudjuk, hogy ez az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, amivel szemben állunk, és amit családon belüli erőszaknak nevezünk, éppen ezért úgy hiszem, tenni kell azért, hogy ez ne így legyen.

Tenni kell azért is, képviselőtársaim, hogy ezt ne egyfajta feminista akciónak kezeljük és próbálják meg néhányan kezelni, mert erre bizony sajnos van példa, hanem lássuk azt, hogy ez ennél egy lényegesen komolyabb probléma, és lényegesen tágabb kört érint, mint hogy a nők bántalmazásáról beszélhessünk, amit a férfiak követnek el. Ez szerves része, és el kell ismerni, hogy nagyon nagy része ennek a problémakörnek, hiszen a fizikai atrocitások a felmérések és kimutatások szerint elsősorban a nőket érik a férfiak részéről. De sajnos nem sokkal van elmaradva ettől a problémától az sem, amikor a gyermekeket éri a bántalmazás, akár férfiak, akár nők részéről. És ugyanúgy része ennek a problémakörnek az is, hogy idős embereket érnek támadások nők és férfiak részéről. Szeretném tehát hangsúlyozni, képviselőtársaim, hogy amikor családon belüli erőszakról beszélünk és annak a megoldásán gondolkodunk, akkor nem szabad ezt leszűkíteni a nő-férfi kapcsolatra, hanem ennél lényegesen tágabban kell ezt a problémát értelmezni és sokrétűbben megközelíteni.

A tárgyalásról és a tárgyalás méltatlanságáról már sokan sok szót ejtettek, mégis azt kell mondjam, hogy ez külön kiemelendő. Azt már megszoktuk, hogy a Fidesz azokat a törvényjavaslatokat, illetve azokat a vitákat, amelyek számára kellemetlenek és kínosak, beteszi a tévéközvetítésen kívüli időszakba. Ilyen volt például a munka törvénykönyve, ami egyáltalán nem mondható jelentéktelennek, és az Országgyűlésben az ellenzéki pártok egy felvállalt obstrukcióval érték el, hogy később belecsússzunk a televíziós közvetítési időbe.

(22.50)

Azt gondolom, nem az ellenzéki képviselők szereplési vágya, ami ezt motiválja, hanem valóban az, hogy azok, akiket érint az adott törvényjavaslat, bizony figyelemmel tudják kísérni annak tárgyalását.

Én azonban nagyobb problémának éreztem azt, hogy az alkotmányügyi bizottság megtagadta a felszólalási lehetőséget attól, aki ezt a népi kezdeményezést útjára indította, és aki valóban összegyűjtötte ezt a százezer aláírást. Úgy hiszem, hogy az alkotmányügyi bizottságnak, ha sok dolga is van, időkeretben, akár 5-10 perces időkeretben lehetőséget kellett volna adnia arra, hogy megszólaljon Halász Pálma, és úgy hiszem, hogy bele is fért volna az időnkbe, a napirend figyelembevételével is. Mindazonáltal én vettem a bátorságot arra, mivel a bizottsági ülésen nem tudtam meghallgatni az aláírásgyűjtést kezdeményező véleményét, hogy megkeressem és megkérdezzem őt bizonyos részletekről. Halász Pálma asszony elmondta azt nekem, hogy ugyan a büntető törvénykönyvről és a Btk.-ban egy önálló tényállásról szól formálisan ez a vita, de ők igazán annak örülnének, ha ezt a témakört általánosságban tárgyalná az Országgyűlés. Én meg, megmondom őszintén, ennek a mondatának örültem nagyon.

Ugyanis a probléma lényegesen komplexebb annál, mint hogy a büntető törvénykönyv egyszerű módosításával, akár jó, akár rossz módosításával erre a problémára megoldást tudjunk találni. Azt hiszem, és úgy érzékeltem, és megmondom azt is őszintén, hogy ebben a témakörben nem ez volt az első beszélgetés, amit lefolytattam, szóval, akik ismerik ezt a területet, és sorolták a problémákat, azoknál mindig közbe kellett szólnom, hogy értem, hogy önök büntetőjogi módosítást kívánnak, de az a probléma, amiről ön beszél, nem Btk.-t érintő probléma. Aztán később a következő probléma sem a Btk.-t érintette, és az azt követő probléma sem a Btk.-t érintette. Az látszik, hogy elsősorban olyanok, mint az elhúzódó perek, olyanok, mint a jelzőrendszer hiányosságai, olyanok, mint a távoltartás problémás szabályozása, jelentik az igazi problémát, és nem egy egyébként verbálisan legalábbis könnyen megragadható problémakör, ami a büntető törvénykönyv egyszerű módosítását jelenti.

Ugyancsak ebben a körben merül föl, és talán ha azt kérdezzük, hogy mi az, ami a legtöbb kritikát váltotta ki, akkor az a joggyakorlat nem megfelelő működése; az, hogy ahogy Lendvai képviselőtársam is idézte, egy rendőr kitalálja azt, hogy a rendszerességhez, mondjuk a zaklatás esetén, legalább tíz alkalom kell. Ez nem igaz, ez nem így van. És ha ezt valaki így értelmezi, akkor az a jogszabályt rosszul értelmezi. Ott nem a jogszabállyal van a baj, hanem az értelmezésével van a baj. És nagyon sok olyan élethelyzettel lehet találkozni, ahol valóban a jogszabály helytelen értelmezése, adott esetben ismétlődően helytelen értelmezése miatt nem lehet hatékonyan fellépni.

Én is azok közé tartozom, akik nem hisznek a Btk. mindenhatóságában. Hiszek abban, hogy a büntető jogszabállyal igenis lehet célokat elérni. Azonban, és itt hadd legyek egy kicsit szakmai, az Alkotmánybíróság több határozatában mondja azt ki, hogy a büntető törvénykönyv a magyar jogrendszer szankciós zárköve. Azaz csak akkor lehet és azokra az élethelyzetekre büntető jogszabályt alkotni, amelyek esetében más jogterület nem kielégítő, ott megoldást találni nem tudunk, azaz a társadalomra legveszélyesebb magatartások kerülhetnek csak a büntető törvénykönyvbe.

A családon belüli erőszak megnyilvánulási formái nagyon sok esetben ebbe a körbe esnek. És az ebbe a körbe eső magatartásokra igen, az én meglátásom szerint is létezik büntetőjogi megoldás. Sorolták itt többen, nem kívánom fölsorolni, a testi sértéstől a szexuális erőszakon keresztül, most már ez a neve az erőszakos közösülésnek, vagy lesz az új neve a következő Btk.-ban, a kényszerítésen keresztül a kiskorú veszélyeztetéséig, és még lehet számtalan tényállást sorolni. Azonban nem zárom ki azt, és egy picit más irányból közelítem meg, mint Lendvai Ildikó képviselőtársam, aki azt mondta, hogy kell ilyen, én azt mondom, hogy lehet ilyen. Lehet olyan tényállás, ami még nem szerepel a büntető törvénykönyvben, és alkalmas lehet arra, hogy a családon belüli erőszak valamely formáját visszaszorítsa. Én nem zárom ki ennek a lehetőségét.

Nem változott meg a véleményem, és ezt Varga képviselőtársamnak mondom. Továbbra is azt mondom, hogy az a megoldási javaslat igen rossz volt, amit javasolt a kormány a Btk.-ban. Továbbra is azt mondom, hogy én a magam részéről nem láttam még olyan előterjesztést, amelyik jó volna. Olvastam még egyet, itt például gazdasági erőszakról beszél, ami teljesen idegen a magyar büntető törvénykönyvtől. Ilyen nem létezik. Személy elleni és dolog elleni erőszak van, és van gazdasági cselekmény meg gazdasági visszaélés, de gazdasági erőszak nincs. Ez a tükörfordítása valaminek. Nem tudom, honnan vették, biztos van olyan büntető törvénykönyv a világban, ahol ez a fogalom létezik, de a magyar dogmatikától távol áll - nem jó megoldás.

De ha valaki tud egy jó megoldást, akkor én azt készséggel és örömmel fogom támogatni, képviselőtársaim; csak tegyen le valaki ide egy jó megoldást. Az LMP-től rengeteget hallottunk már arról, hogy milyen nagy ez a probléma, amivel egyet is értünk. Rengetegszer hallottunk már olyan kifejezéseket, szebben becsomagolva, hogy csinálni kéne végre valamit. Mit, képviselőtársaim? Az LMP-nek nem láttam szövegszerű javaslatát. Az LMP-nek nem tudok más javaslatát, mint ami a Btk. vitájában elhangzott, és amit ott meg is vitattunk. De onnantól kezdve a mostani vitára vagy akár ezt megelőzően az LMP nem tett le olyan javaslatot az asztalra, amelynek érdemes, azt gondolom, a támogatását megfontolni. De ha letesz, akkor örömmel fogom büntetőjogászként ezt megnézni, és amennyiben jó, támogatni.

Ugyanúgy, ahogy annak idején nagyon sokan bírálták a zaklatás törvényi tényállását, amelyet mi vezettünk be. A mi kormányunk már tett valamit azért, hogy a családon belüli erőszak ellen próbáljon büntetőjogi úton fellépni. Attól, mert a zaklatásnak nem az a neve, hogy családon belüli erőszak, és nem sui generis tényállásnak nevezzük, az még ezt a célt szolgálja. Többször módosult ez a tényállás, és hozzá csatlakozott olyan is, ami nem konkrétan a családon belüli erőszakról szól. De alapvetően az (1) és a (2) bekezdés, ugyanúgy a (2) bekezdése, amelyik a veszélyes fenyegetés szabálysértését bűncselekménnyé tette, pontosan egyébként a családon belüli erőszak megelőzésének érdekében, ma már hatályos törvény.

És mi a legfőbb kritika, képviselőtársaim? Megint oda jutunk vissza, hogy jó-jó, hogy van ilyen, de nem jól alkalmazzák a jogalkalmazók. Ez meg megint nem jogalkotási probléma. A törvényi tényállás megfogalmazása, azt gondolom, világos és jó. Azt gondolom éppen ezért, hogy tettünk azért, hogy büntető törvénykönyvben próbáljuk pönalizálni a családon belüli erőszak egyik formáját. Úgy hiszem, nem azon kéne elsősorban gondolkodni, ha már a Btk.-ról beszélünk, és nem terjesztjük ki picit tágabb körbe ezt a problémát, hogy nézzük meg, mely magatartások azok, amelyeket még nem szankcionál a Btk. Mert komoly átfedés van a javasolt törvényi tényállások és a Btk.-ban már hatályos szabályok között. Nézzük meg, és akkor ne nevezzük el családon belüli erőszaknak, nevezzük el valami másnak, gazdasági visszaélésnek a családon belül.

Tudom, hogy ez butaság, de talán a példa érzékelteti azt, hogy mire gondolok. Nézzük meg, hogy ezek közül a magatartások közül melyik éri el azt a szintet, hogy a társadalomra veszélyessége olyan, hogy a Btk.-ban kell és lehet szabályozni. És ha önök találnak ilyet, és tudnak egy jó megfogalmazást, akkor én leszek az első, aki ezt támogatni fogom. Higgyék el, képviselőtársaim, lehet, hogy ez az én tehetségtelenségem, én nem tudok ilyet alkotni, nem tudok ilyet kitalálni.

(23.00)

Sokat gondolkodtam rajta, ennek ellenére nem. De ha valaki meg tudja tenni, akkor beszéljük és vitassuk meg.

Amit viszont elutasítok, és nem szeretem hozzáállás tekintetében, hogy elfogadjunk egy semmire nem jó látszatmegoldást, hogy elfogadjunk egy olyat, amiről már eleve tudjuk, hogy nem fogja visszaszorítani a családon belüli erőszakot, de megszavazzuk, hogy utána vállon tudjuk magunkat veregetni, hogy igen, tettünk ezért a célért, hogy át tudjuk verni saját magunkat és a jóhiszemű kezdeményezőket, akik nem jogászok, és azt mondjuk, hogy lám, megvan a megoldás, de már eleve tudjuk, hogy ez a megoldás nem megoldás. Én ezt nem tartom sem etikusnak, sem követendőnek, úgyhogy biztos, hogy ebbe én a magam részéről nem fogok belemenni. A "csinálni kellene valamit" mondat vagy félmondat számomra a tehetetlenségnek és az ötlettelenségnek a bizonyítéka, bárhogy is van ez megfogalmazva.

Amit én ajánlani tudok végül, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne csak kritikát mondjak. Az alkotmányügyi bizottságnak létezik egy olyan albizottsága, amely a joggyakorlatot figyeli és ellenőrzi. Én azt tudom önöknek ajánlani, és talán Vas Imre képviselőtársam, aki ennek az albizottságnak az alelnöke, partner lesz ebben, hogy beszéljünk, nem leszűkítve a Btk.-ra, hanem általában a családon belüli erőszakról, tűzzük ezt napirendre. Én szívesen veszem azt, hogyha Szabó Timea képviselőtársam, aki az emberi jogi bizottság hasonló albizottságának az elnöke, egyetért ezzel a kezdeményezéssel és csatlakozik ehhez a munkához, tartsunk egy együttes ülést ebben a témában - egy perc hosszabbítást fogok kérni, elnök úr, köszönöm szépen -, szóval tartsunk egy közös, egy együttes ülést ebben a témában.

A kezdeményezőktől pedig én azt kérem tisztelettel, hogy ne legyen parttalan ez a vita, konzultáljunk előtte, és határozzuk meg azt, hogy mely témákban érdemes a bizottsági ülést lefolytatni, hogy konkrétan miről érdemes beszélni. Én hadd javasoljam kellő tisztelettel azt, hogy elkerüljük annak a rosszízű megjegyzéssorozatnak a veszélyét, hogy itt megint valamilyen feminista kérdésről van szó, kezdjük a bizottsági ülést azzal, hogy a gyermekeket ért bántalmazást vizsgáljuk meg, annak az okait, és azt, hogy mi a legégetőbb kérdés ebben a témában: a joggyakorlaton kell-e változtatni, jogalkotási lépésre van szükség, vagy valami másra. És ne ragadjunk le a Btk.-nál, hanem egy kicsit szélesebb körben próbáljunk meg gondolkodni. (Az elnök csenget.)

Én ezt tudom javasolni. Remélem, hogy élnek vele majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Taps a szakértői páholyból.)

Forrás: parlament.hu