L. SIMON LÁSZLÓ, az emberi erőforrások minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az az igazság, hogy a vitát eleve álvitának tartom. Az önök lapjában is azt mondtam kicsit viccesen, de azért komolyan is, hogy szerintem majdnem mindegy, hogy lószagú vagy halszagú az a rokonság. Nem múlik ezen semmi sem, képviselő úr. Nekünk az az álláspontunk... (Zaj és közbeszólás a Jobbik soraiban: Ez értelmetlen szöveg!) Hadd mondjam végig! Nekünk az az álláspontunk, hogy jó az, hogyha a vélt és a valós rokonságot is kihasználjuk a mai politikai és gazdasági mozgásterünk növelése érdekében.

(16.00)

Számunkra nem az a kérdés, ami az önök számára, hogy Kurultaj vagy finnugor kongresszus. Mi örülünk annak, hogyha más vélt vagy valós rokonságokat is beemelünk abba a gazdasági és politikai térbe, amely számunkra hasznot hoz.

Ugyanakkor nagyon szomorú vagyok, hogy végül az egész kérdését megint a zsidókérdésre tudta kivezetni, hogy az egész kérdésének az volt az egyedüli értelme, hogy akkor most Árpád apánk zsidó volt-e, vagy nem. (Novák Előd: Ki a zsidó? - Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Így van!) Én azt kérem, képviselőtársaim, hogy maradjunk a tudománynál. A tudományról vitatkozzanak a Tudományos Akadémiában, itt pedig, az Országház méltóságát megőrizve, a nemzet sorskérdéseiről és az előttünk álló (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) politikai feladatokról beszéljünk, ne pedig történelmi hitvitákról. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Szégyen! - Novák Előd: Ez meg lábszagú volt! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Simon Gábor: Mi is megkaptuk!)

Forrás: parlament.hu