DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is örülök annak, hogy a költségvetési bizottság négy tagja is velem együtt itt kifejthette a véleményét más-más nézőpontból, mert így bizonyára mód lesz arra, hogy egymás véleményére, illetve a szakmai kérdésekre, amelyekre Seszták alelnök úr utalt, visszatérjünk. Megígérhetem alelnök úrnak, illetve a képviselőtársaimnak, hogy szakmai kritikát fogok mondani, és kerülni fogom a direkt politikai érveket, annál is inkább, mert az utóbbiakat elég nehéz bizonyítani, az inkább hit kérdése, ami - ha szabad így mondani - az önök frakcióit igen erőteljesen jellemzi. Én ennél kicsit racionálisabb érveket fogok mondani.

Azzal kezdem, elnök úr, hogy valahol Domokos elnök úr azt írja a jelentése vége felé, hogy mérföldkő volt a múlt esztendő a Számvevőszék életében. Nos, ez valóban igaz. Egy olyan mérföldkő, ahonnan visszafelé indult el az Állami Számvevőszék azon az úton, amelyiken egy darabig eljutott, én azt nem mondom, hogy az Egyesült Királyság számvevőszékének vagy a Bundesrechnungshofnak a színvonaláig, de valameddig eljutott. Innen most visszafelé fordul, valahova a népi ellenőrzés irányába, aminek a hatvanas években volt a virágkora, akkor jellemezte a Kádár-rendszert. Ezt az ellenőrzési filozófiát vagy stratégiát, nem tudom, hogy nevezik, ennek a célját igen nehéz lenne világosan definiálni, bár a szakma ezt világosan megmondja, a szakmai standardok világosan megmondják, hogy mi a célja a számvevőszéki ellenőrzésnek. Lesz még módom erről beszélni, mert ki fogom használni a lehetőséget arra, hogy szót kérjek majd még egyszer a vezérszónoki hozzászólásom után.

Nos, valóban van egy új számvevőszéki törvény, ami felváltotta azt a törvényt, ami szintén nem volt jó. Nálamnál többet aligha bírálta valaki azt a régi törvényt, de ez sem lett jobb. Ez az első sarkalatos törvénye ennek a kétharmados parlamenti többségnek. Azt nem mondhatom, hogy a legrosszabb sarkalatos törvény, mert nyilván nem tudom a többit áttekinteni, de hogy az egyik legrosszabb, abban halálosan biztos vagyok. Ezt mindössze másfél hónap alatt lenyomta a kormánytöbbség torkán a Domokos-Rogán-tandem, hiszen ez kettejük műve, meg azoké az anonim szerzőké, akiket nem hajlandó az elnök úr megnevezni kérésemre sem, hogy kik azok a szakemberek vagy azok - idézőjelben -, akik ezt a törvényjavaslatot előkészítették, szívesen polemizálnék velük néhány szakmai kérdésről, és csak szakmai kérdésről, de nem találok partnert, aki ebben hajlandó egy kávé mellett legalább polemizálni. Nos, ez az első sarkalatos törvény van hatályban.

Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, én a rossz törvényeket is tisztelem, mert nem tehetek mást. Rossz a törvény, de betartom vagy betartását javasolom, mert hatályban van, nem lehet mást tenni. Szakmai fórumokon bírálom a törvényt, de ebben a relációban értelemszerűen betartom a benne levő előírásokat.

Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a számvevőszéki beszámoló, jelentés vagy tájékoztató tulajdonképpen nem a törvényi feladatok teljesítésére vagy kezelésére koncentrál, hanem a Számvevőszék belső tervének meg a belső működésének az ismertetésére.

Tisztelt Domokos Elnök Úr! A Számvevőszék ellenőrzési terve az ön belügye! Önt a törvény felhatalmazza arra, hogy olyan tervet állítson össze, amit a legjobb tudása szerint célszerűnek tart. Ebbe nincs beleszólásuk a parlamenti képviselőknek. Abba azonban van, hogy a törvényi előírások szerinti munkát végeztette-e ön a múlt esztendőben a 600 fős vagy 550 fős apparátusával. Én tehát a törvényi előírásokkal fogom szembesíteni önt, és nem a tervvel vagy a stratégiával. A stratégia is a Számvevőszék belügye, és hogy ebből mit teljesített, azt szíveskedjék elmondani egy munkaértekezleten a Számvevőszék állományának, rájuk tartozik, és nem a parlamenti képviselőkre.

Ránk az tartozik, hogy szembesítsük az ön tevékenységét és az önre bízott apparátus tevékenységét azzal a törvényi előírás-gyűjteménnyel, amit most már immár az önök kétharmados többsége alkotott meg. Mert, mint mondtam, a három ellenzéki párt nem szavazta meg a törvényt, nyugodtan mondhatjuk; ez az Állami Számvevőszék nyugodtan lehetne Fidesz-KDNP Számvevőszék is, hiszen a három ellenzéki párt nem adta a voksát hozzá.

(14.10)

Ez egy tragikus helyzet, kérem szépen, száz ellenszavazat volt annak idején a törvényre, ami példa nélküli egy polgári demokráciában, hiszen egy olyan intézményről van szó, amely az egész parlamentet kell hogy szolgálja, nem csak a kormánytöbbséget.

Ezek után, elnök úr, mit mond a hatályos törvény, ami tehát - még egyszer mondom - a Domokos-Rogán-tandem alkotása, amit voltak szívesek másfél hónap alatt törvénnyé formálni. Azt mondja ez a törvény - az 5. §-ban sorolja fel azokat a kötelezettségeket, amiket a Számvevőszéknek teljesítenie kell -, hogy a Számvevőszék vizsgálja az állami kötelezettségvállalással járó beruházási előirányzatok felhasználásának a törvényességét és a célszerűségét. A törvényességét és a célszerűségét! Gyakorlatilag arról, hogy ezen a téren mit csinált a Számvevőszék, egyetlen szó sem esik a tájékoztatóban, pedig a tavalyi költségvetési törvényben minden fejezetnél megtalálható az az előirányzat, amely a beruházásokat és felújításokat tartalmazza. Csak példákat fogok mondani, hiszen sokáig lehetne sorolni, de nem sorolom. Itt vannak mindjárt az uniós fejlesztések, az Új Magyarország fejlesztési terv, a gazdaságfejlesztési terv, a közlekedési operatív program, az államreform operatív program, az elektronikus közigazgatás et cetera. Ezek mögött mind 10 milliárd fölötti előirányzatok vannak. Ezek felhasználásának a törvényességéről, szabályszerűségéről nem esik szó. De mondok talán jobban kezelhető, konkrétabb példákat. A budapesti 4-es metró 27 milliárd forintos előirányzattal szerepel a tavalyi költségvetésben, de erről nem hallunk semmit. Vagy az egyik lieblingje a tisztelt Orbán-kormánynak a Terrorelhárítási Központ 2,4 milliárdos támogatása, aminek a törvényességéről, a célszerűségéről szintén nem esik szó.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
Földesi Gyula váltja fel.)

Itt hadd jegyezzem meg, elnök úr, hogy a célszerűség fogalmát mint számvevőszéki aspektust a nemzetközi szakirodalom és a nemzetközi sztenderdek sem használják. Hatékonyság, gazdaságosság, eredményesség, ez a szentháromság, amit használnak, a célszerűség egyszerűen nincs. Mert mi a célszerűség? A számvevő személyes mércéje? Az, hogy mi célszerű az ő meglátása szerint? A célszerűség az eredményesség egyik eleme, tudniillik, ha eredményességi vizsgálatról van szó, akkor azt lehet vizsgálni, hogy egy adott szervezet, intézmény, beruházás elérte-e azt a célt, amit az illetékesek megfogalmaztak, és akkor az eredményesség így minősíthető. Eleve a célszerűség mint ellenőrzési aspektus rossz a törvényben. A régiben is benne volt, ezt átemelték, mert egy eklektikus jogszabályt csináltak, összemazsoláztak különböző helyekről mindenféle passzusokat, aztán az egész törvény szakmailag egy fércmunka.

De még egyszer mondom, nem minősítem a törvényt most már, hanem idézem az önök által elfogadott törvény előírásait, amelyben szerepel a helyi önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodásának az ellenőrzése. Azt mondja Seszták képviselőtársam, aki közben kiment, de a többiek is szóltak róla, hogy nem lehet minden helyi önkormányzatot megvizsgálni. Persze hogy nem lehet, de valamit csinálni kell, kedves uraim. Az önkormányzati törvény semmit nem mond már arról, hogy 3200 helyi önkormányzat pénzügyi beszámolóját ki fogja auditálni. Az államháztartási törvény sem mond erről semmit. Erre mondhatja a Számvevőszék, hogy nekem mi közöm hozzá, nekem nincs előírva. Direkt módon a törvényben valóban nincs előírva az, hogy a Számvevőszéknek 3200 helyi önkormányzat pénzügyi beszámolóját ellenőriznie kellene.

Szégyellem magam, tisztelt képviselőtársaim, amikor nemzetközi fórumon veszek részt és megkérdezik tőlem, hogy nálatok a helyi önkormányzatok pénzügyi ellenőrzése hogy történik. Két dolgot tehetek: vagy elmondom azt, aminek lennie kéne és akkor hazudok, és a harmadik kérdés után már tetten érnek, hogy nem az igazat mondom, vagy elmondom a valóságos helyzetet, és akkor vadkeletinek vagy - hogy mondta az önök miniszterelnöke? - félázsiainak néznek, hogy ja, hát ezek még a nyereg alatt puhítják a húst. Én így érzem magam. Ezért aztán nem is nagyon járok külföldre, bár mehetnék, mert ég a képemen a bőr, amikor szakmai kérdések kerülnek szóba a partner költségvetési, számvevőszéki bizottságok szakemberei részéről, mert meg szokták kérdezni, hogy ti ezt hogy csináljátok. Ausztriától az Egyesült Királyságig és Görögországtól Franciaországig mindenütt megoldották azt, hogy a helyi önkormányzatokat valamilyen független pénzügyi ellenőrzéssel illetik, kivéve Magyarországot, ahol ilyen egyszerűen nincs. Sem az Ötv., sem a Áht., sem a számvevőszéki törvény erről semmit nem mond, és a Számvevőszék elnöke, mint előkelő idegen azt mondja: kérem szépen, hát hol van ez nekem előírva? Sehol, valóban nincs.

Az önök törvényébe lett volna önnek a kötelessége, kedves elnök úr, amikor ezt véleményezte... - azt mondta pár órával ezelőtt, hogy ön véleményt mondott a számvevőszéki törvénytervezetről, s meglehetősen farizeus módon tette ezt a kijelentést, hiszen ön hozta be a hóna alatt Rogán képviselőtársának, hogy a gazdasági bizottság terjessze ide ezt a törvényjavaslatot. Van ugyan egy számvevőszéki és költségvetési bizottsága a parlamentnek, de miért pont az hozta volna be a törvényjavaslatot? Mert az lett volna a logikus! Ezért bevitték a másik bizottsághoz, amelyik puccsszerűen behozta ide, és önök másfél hónap alatt keresztülverték a parlament torkán, és belehozták ezeket az értelmezhetetlen, végrehajthatatlan, rossz törvényi paragrafusokat.

Mondom a következőt: azt mondja az önök törvénye, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzi a központi költségvetésből gazdálkodó szervezeteket, intézményeket. Kérem tisztelettel, a Magyar Államkincstár hivatalos, közhiteles törzskönyvi nyilvántartásában 940 olyan, központi költségvetési támogatásból is gazdálkodó központi intézmény létezik, amelyek egy részét a Számvevőszéknek a törvényi előírások szerint ellenőriznie kellene. Ezek között vannak egyetemek, kormányhivatalok, színházak, kórházak, gimnáziumok, főiskolák, büntetés-végrehajtási intézetek, és sorolhatnám tovább, 940 ilyen van. Mennyit ellenőriztek ebből? Mondtak itt számokat: ötvenet? Egy nagyságrenddel kevesebbet. És a többivel mi lesz? Semmi? Azokat ki ellenőrzi? A tárca, az illetékes minisztérium megnézte legalább az ő ellenőrzési keretében? Ki az, aki erről kiállít egy hitelesítő záradékot, és azt mondja, hogy a Corvinus Egyetem elköltött 5 milliárd forintot, minden rendben van, a számok stimmelnek, a stemplit ráteszem, és a hitelesítő záradékot kiadom?

Hadd mondjam el, hogy 13 évvel ezelőtt, 1999-ben egy jeles szerzőpáros publikált egy tanulmányt a Pénzügyi Szemlében, amelyben az Egyesült Királyság számvevőszékével való ikerkooperációt méltatta. A jeles szerzőpáros egyik tagját úgy hívják, hogy Áder János, aki akkor az Országgyűlés elnöke volt, a másikat meg úgy, hogy Kovács Árpád, aki most a Költségvetési Tanács elnöke. Ez a szerzőpáros 13 évvel ezelőtt hitet tett amellett, hogy az Egyesült Királyság nemzeti számvevőszéki hivatala, a National Audit Office szemléletét, eljárásait, módszereit kell megtanulni, mert ez - ahogy elnök úr is mondta - hivatali típusú számvevőszék, és valóban ez minősíthető a korszerűbbnek, az elfogadottabbnak a világ számvevőszékei között. Leírták, hogy a Számvevőszéknek megbízhatósági nyilatkozatot kell adnia a zárszámadás ellenőrzése után, ami lehet elfogadó, tehát hitelesítő, lehet korlátozó és lehet elutasító, attól függően, hogy milyen minőségű a zárszámadás. Tisztelt képviselőtársaim, én attól tartok, hogy az Állami Számvevőszék igen tisztelt választott vezetői nem is nagyon tudják, hogy mi az a statement of assurance, a megbízhatósági nyilatkozat, nemhogy ilyet adnának, hogy az a fajta pénzköltés, az a fajta közpénzkezelés korrekt-e, stimmelnek-e az elszámolások. Nincs rajta a beszámolóikon a hivatalos minősítés, ami azt igazolná, hogy a szakmai intézmény megnézte és felelősséget vállal azért, hogy rendben vannak az elszámolások.

Ezért mondtam, hogy hátrafelé mennek az időben. A mérföldkő valóban megvolt, de hátrafelé mennek a népi ellenőrzés irányába, mert az a fajta ellenőrzés, amit ez a számvevőszéki tevékenység mutat, sem a bírósági típusú számvevőszékre, sem a hivatali típusú számvevőszék tevékenységére nem hasonlít, mert az hitelesítő záradékot ad.

(14.20)

Nem tudjuk egyszerűen, hogy merre viszi a végzet az Állami Számvevőszéket, amikor ezeket a törvényi előírásokat próbálja lekezelni.

A következő passzus; nem fogom fölsorolni, lesz még időm egy körben, de azért folytatom. Azt mondja: a központi költségvetésből gazdálkodó szervezetek vagyonfelhasználását is ellenőriznie kellene. Mi van a vagyonellenőrzéssel? Alig van róla információ!

Aztán: ellenőrizheti. Ez, ugye, már megint a törvény igen érdekes megfogalmazása. Kérem, a jogalkotás szabályai szerint a kijelentő mód a törvényben egyúttal felszólító módot jelent. Tehát ha azt írja a törvényi passzus, hogy ellenőrzi, az azt jelenti, hogy ellenőriznie kell. Ezek után mi az, hogy ellenőrizheti? Jó, ellenőrizheti, nem kell ezek szerint az államháztartás alrendszereiből finanszírozott beszerzéseket. Ez a korrupció melegágya, mint tudjuk. Itt az elnök úr minket arról próbált informálni, hogy korrupciós kockázatok et cetera. Kérem szépen, Magyarországon e téren a helyzet enyhén szólva katasztrofális. Nem kisebb személyiség, mint az előző köztársasági elnök elhíresült tanulmánya - Sólyom Lászlóra gondolok -, amelyik azzal a konklúzióval végzett, hogy a legfontosabb probléma Magyarországon a korrupció, már a társadalmi kérdések és a foglalkoztatottság mellett.

A Számvevőszéket arra is felhatalmazza, hogy természetes személyeknél is vizsgálódásokat folytasson, ha a helyzet úgy kívánja. A közpénzekből valamilyen csatornán természetes személyekhez megy, szivárog vagy folyik le a közpénz - nem tudom, melyik kifejezést használjam -, ilyesmiről szó nincs a jelentésben, hogy valaha is megtette volna a Számvevőszék, hogy elment Kovács 26 János magánszemélyhez, hogy öreg, te kaptál valami beszerzés nyomán pénzt, szíveskedjél vele elszámolni.

A számvevőszéki törvény lehetővé teszi a Számvevőszéknek, hogy nemzetközi szervezetek felkérésére a NATO-tól az UNESCO-n át az ENSZ-ig és - nem tudom - az Európai Unióig végezhet ellenőrzést. Nincs ilyesmiről beszámoló, nem is lesz, attól tartok, ha ennek ilyen lesz a színvonala, mert én azért szeretném még megérni, hogy mondjuk, valamelyik ENSZ-intézmény a Magyar Állami Számvevőszéket kérje fel arra, hogy szíveskedjék auditálni az éves beszámolóját - mondjuk, az UEFA vagy a FIFA. Kérem szépen, a FIFA költségvetését is számvevőszéki auditálással vagy könyvvizsgálattal ellenőrzik. A könyvvizsgálat az államháztartásban, a Számvevőszék tevékenysége az államháztartásban könyvvizsgálat, mert arra kell neki választ adni, amire a társasági beszámolót követően a könyvvizsgáló ad egy záradékot.

Domokos elnök úr ezt nem érti, mert mindig azzal válaszol, hogy ez nem részvénytársaság. Persze, az egy politikai dolog, uram, hogy a Magyar Köztársaság vagy Magyarország nem részvénytársaság, de elszámolni itt is kell! Ezeknek az elszámolási technikáknak, módszereknek az alkalmazása az office típusú, a hivatali típusú számvevőszékeknél ugyanaz, tehát nincs új a nap alatt. A szakma mikéntjei, módszerei a magánszférából jönnek, nem fordítva, mert a magántulajdonos vigyáz a pénzére, nem úgy, mint az állam. Onnan jönnek a módszerek. Ezért van a könyvvizsgálat, ami szintén a magánszférából érkezett a közszférába a világ minden országában. Tehát az a szomorú helyzet, hogy esély sincs arra, hogy a magyar Állami Számvevőszék egyszer majd olyan megtisztelő helyzetbe kerül, hogy nemzetközi szervezetek felkérésére auditálni fog, mint ahogyan az NAO, az angol számvevőszék, amelyik kint van a könyvvizsgálói piacon, versenyez a többi Big Fourral, a többi könyvvizsgáló céggel, fele költségvetését a piacon szerzi meg. Hol van a Számvevőszék ettől? Elkölt 7-8 milliárd forintot, és fogalmunk sincs, mit kapunk érte. 50 jelentést? Kedves képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy 100-150 millió forintba kerül egy darab jelentés, 100-150 millió forintba! Ha ezt az Országgyűlés elvégeztetné egy másik szervezettel, akkor spórolhatna egy nagyságrendet.

Köszönöm, elnök úr, fogom folytatni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu